~ Dance Your Heart Out!

Gratuláloook, te faszkalap!

Veletek már történt olyan, hogy a megérzésetek nem csak valami kamu volt, hanem tényleg be is következett? Egy olyan megérzés, amitől a véleményed, nézőpontod megváltozik, jó irányban, de legtöbbször rossz irányban is... ? 

A tegnapi kis kiruccanásunk olyan meglepő tényt hozott maga után, amiről még álmodni sem mertem volna. Levelem érkezett! Hogy ebben mi a nagy cucc?! Hiszen ez nem megszokott tény!

Most biztosan hülyének tartotok, hogy nem megszokott a "Levelet kaptam! " dolog, de ez nem csak egy szimpla levél! Ez a kis papír megváltoztathatja az életemet, ha élek a lehetőséggel.

Kezdjük inkább a legeslegelején, hogy ti is megértsétek.

Reggel, kit áltatok?! Délútán, 15:37- kor kelltem fel, rettenetes fejfájással megfűszerezve. Nagy nehezen kikeltem az ágyamból és elintéztem a reggeli teendőimet, ami ma délútánra esett.

Ezek elvégeztével lecsoszogtam a konyhába, ahol barátnőm morcos arcával találtam szemben magam.

Legalább nem csak én ütöttem ki magamat az este!

- Hogy kerültünk haza? – néztem barátnőmre, miközben kakaót készítettem magamnak.

- Honnan tudjam? – vonta meg a vállát. – Mire emlékszel a tegnapból?

- Valami hoppilila hajú sráccal nyálcserét végeztetek. Táncoltunk. Ittunk. Táncoltunk. Ittunk és ezt még ezerszer megismételtük. Köbö énnyi. Te?

- Szintén.

A rövid beszélgetésünk után, magunkban szenvedtünk, miközben próbáltak az estére visszagondolni, kevés sikerrel.

Miután megreggeliztünk és már a gyógyszer is hatott, felindultam a szobámba, ahol beinditottam a laptopomat és felléptem a közösségi oldalaimra.

Hogy mióta van közösségi oldalam? Amióta Hayleyvel jóba lettünk. Ő készítette nekem a közösségi oldalaimat. Persze elöszőr tiltakoztam, de végül bevallottam, hogy nem is rosszak ezek az oldalak. Sok új dolgot tudtam meg olyan hírességekről, ami miatt a földet verdeste az állam.

Visszatérve a jelenbe, ami ott várt rám, hihetetlen volt! A közösségi oldalak teljesen meg voltak őrülv! Minden második poszt a tegnap esti kis táncolásunkról szólt.

Több száz videó, több ezer kép, több millió követő.

Mibe kevertem magamat?

- Hayleeeeeeey! – ordítottam torkom szakadtából. Na ilyenkor sajnálom a szegény szomszédokat! Csodálkozom, hogy még nem lakoltattak ki minket innen.

- Ne ordíts, baszod! Szétrobban a fejem. – jött be, fejét fogva. – Mi van? – kérdésére elé nyomtam a laptomomat. Elöszőr csak unalmasan nézte az oldalaimat, de amiután eljutottak az agyáig az információk síkoltozni és ugrálni kezdett. Ennyit a kibaszott fejfájásáról meg a lakásunkról! Üdvözletem csövesek világa! – El sem hiszem! Híres lett a BARÁTOSNÉM! - üvöltötte, majd rám ugrott. Akciója miatt, mindketten a földön kötöttünk ki.

- Ugh, te vadállat! – vágtam nyakon, miközben rajtam feküdt.

- Szerencsétlen!

- Hülyéje!

- Ribancja!

És így folytattuk a szócsatát, amíg meg nem untuk és fel nem álltunk a földről.

A kis szórakozásunk után lementem a postaládához. Éppen a számlákat néztem, amikor egy kis rozsaszín borítos levél felkeltette a figyelmemet.

Gyorsan megnéztem, hogy kinek is érkezett.

Az én nevemre érkezett. De ki küldte? Miért nekem? Valami baj történhetett?

- A francba! Ahelyett, hogy magamba tennék fel kérdeseket, inkább kibontom!- morogtam a bajszom alatt.

Gepárdot megszégyenítő gyorsasággal bontottam ki a levelet, majd olvasni kezdtem a sorokat, amelyek mosolyt csaltak az arcomra.

A lépcsőkőn felrohanva, visítani kezdtem barátnőm nevét, miközben az idős házaspár mellett haladtam el. Szegények nem néztek hülyének! Neeeem, biztos, hogy neeeem! ( Remélem érezhető volt a szarkazmus! xD)

Felérve a lakásba, a fürdőbe rohantam, ahol éppen a barátnőm fürdőtt. Elrántva a függönyt, a nevét visítottam.

Nem hoztam rá a frászt kicsit sem! Neeem!

Hülyén nézett rám.

- Mégis mi a franc bajod van? – zárta el a csapot és tekerte körül testét egy törölkőzővel, A kezébe nyomtam a levelet.

A szemei szorgosan mozogtak, majd hitetlenkedve rám nézett, majd vissza a levélre, amit tízszer megismételt, majd ő is visítozni kezdett velem.

- El sem hiszeeeeem! Gratuláloook, te faszkalap! - szorította ki belőlem a szuszt az ölelésével, miközben a megsüketísémen dolgozott a sikolyával.