- Ashley, te miért szeretsz táncolni?
- Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni! A tánc a testem! A tánc a lelkem könnye és öröme! A tánc az álmom és a valóságom! A tánc az ébredésem! A tánc az út önmagamhoz! A tánc a megnyugvás és p...
Mint az utolsó eltelt fél évben, megint a telefonomra riadtam fel. Gyorsan összeszedtem magamat és elindultam a suliba. Igen, SULIBA!
Nagy nehezen, de sikerült döntenem. Rájöttem, hogy ez egy új lehetőség, amit nem szabad elhalasztanom! Pár év múlva lehet, hogy meg fogom bánni a döntésemet, de inkább ez, minthogy egész életemben bánjam azt, hogy nem fogadtam el ezt az ajánlatot.
Gyorsan felmásztam a sulibuszra, majd üres helyet kerestem. Egy egyedüli helyet kaptam, ami nem más, mint az ellenségem mellett volt.
Leszarva, hogy éppen utáljuk egymást, lépkedni kezdtem az üres hely felé.
- Talán ez a hely kell, veszett cica? – nézett rám AB, miközben feltette az üres székre a lábát. ( Aaron Black, akit porig aláztam az egész világ előtt. Háh, nem is egózom! xD ) – Upsz, már nincs több hely! Állhatsz azon a hájas lábadon! – küldött felém egy önelégült mosolyt. Így játszunk? Oké, nem bánom!
- Faszfej! – mondtam miközben az ölébe ültem. Most már mindenki minket nézett.
- Ohóó! Ez harc akar lenni, édes? – markolta meg a combomat.
- Figyelj, szépfiú! – szántottam végig tökéletesen beállított haján, miközben felé fordultam. – Múltkor is én nyertem! Azt akarod, hogy megint megszégyenítsen ugyan az a lány? – hintettem be puszikkal a füle mögötti részt, miközben a fülébe suttogtam a szavakat. – Hmm? – kérdeztem újból, válaszra várva.
- Elég a hancurozásból fiatalok! Száljatok már le a picsába, a kibaszott buszomról! Haza akarok menni, kajálni! – ordított a busz vezetője. Fülünket, farkunkat behúzva szaladtunk le a buszról. Mindenki minket nézett. Nem volt egyáltalán feltünő, hogy mi maradtunk utoljára a buszon, és egyszerre is jöttünk le. Neem! ( Szarkazmus, húzzá' má' innen!)
- Majd folytatjuk életem. – fogtam meg a tarkóját és lerántottam magamhoz egy csókra, majd az osztályom fele siettem.
Végigszendve a feleslegek orákat, boldogan indultam el a munkahelyem felé. Egy kis étteremben dolgozom, ahol elég jól megfizetnek. Legalább ki tudom fizetni a számlákat.
Hogy mi van a masik munkahelyemme, ahol Hayley- vel ismerkedtem meg? Ott is dolgozom!
Most tuti hülyének néztek, de kell egy kis pénz, amiből fenttartsam magamat és megengedjek magamnak, egy két drága cuccot kéthavonta.
Hát igen, ilyen az élet! Sokszor igazsságtalan, a keserű oldalát mutatja...
- Sziasztok! – köszöntem a pultban lévőkhőz, majd sietve átöltöztem a munkaruhámba.
Eléggé sok volt a rendelés, így észre sem vettem, de lejárt a munkaidőszakom.
Az éjszaka közepén, tizenkettő után bolyongani a nagy városban, korom sötétben, mindig is ezt volt a legszebb dolog a világon! Kurvára utálok ilyenkor hazamenni, olyan ijesztő!
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
- Kussolsz! – hallottam meg egy mély, ijesztő hangot az egyik útkereszteződésnél. Sietve odalopakodtam, hogy lássam mi is történik. Az egyik srác éppen egy késsel hadonászott az előtte lévő férfi arcánál. Gyorsan cselekedtem, felhívtam a zsarukat, majd vártam. A pasas, közeledni kezdett az áldozat felé, majd a kést a hasába akarta szúrni, de kibújtam a menedéket nyujtó fal mögül.
- Hé, szépfiú! Miért olyan faszfejekkel foglalkozol, s nem velem? Tudod, ez nagyon szomorú!– vágtam sértődőtt arcot, amit meg is látott, majd felém közeledett. Körülbelül huszonéves, ha lehetett.
- Mit keres ilyen gyönyörű lány a semmi közepén?
- Téged kerestelek! – néztem rá kihivóan, miközben kigomboltam az ingemnek a felét. A figyelme az arcomról, a melleimre tévedt, ezzel elvéve a figyelmet. – Tudod, nagyon, nagyon szeretem az ilyen izmos férfiakat, mint te. – húztam végig mutatóujjam hasfalán. Mozdulatomra megremegett.
- És mit szeretnél, hogy csináljak veled? – nézett le rám.
- Valami érdekeset, amit élveznék!
- És mi lenne az? – markolta meg a fenekemet, miközben a nyakamat kezdte el puszilgatni. Kibaszottul kirázott tőle a hideg.
- Hát ez! – húztam le magamhoz, minek következtében az ajkaink pár centire voltak egymástól, majd jól meglendítve a lábam, tökön ruktam. Felordítva vágodott a földre.
- Hülye ribanc! – nézett rám mérgesen, majd megpróbált felállni, de mégegyszer megrugtam lüktető testrészét. Hátam mögül sziréna ütötte meg füleimet.
- Ide jöjjenek!– kiáltottam hátra, le sem véve szememet az előttem fekvő fiúról. Megpróbálta kirántani a testem alól lábaimat, kevés sikerrel. Legugoltam hozzá és egy akkorát húztam be neki, hogy még az egyik box játékos is megirigyelte volna.
- Azt a fészkes fenét, nem lennék a pasasnak a helyébe, az biztos! – állt meg mellettem az egyik rendőr, miközben a társát figyelte, ahogy megbilincseli a fájdalommal küzködő férfit. – Gratulálok! Végre elkaptuk ezt a férget! Nagyon sok lányt rontott már meg, sok férfit késezett meg! Nekem nem lett volna ennyi bátorságom lány létemre, az biztos! Még jövünk neked egyel, az biztos! Itt a telefonszámom, ha valami baj van, hívj fel, bárhol is vagy! Segíteni fogunk!
- Köszönöm! – fordultam hátra, miközben a földön fekvő áldozathoz siettem. Bűzlőtt belőle a pia szag. Jobban megfigyelve az arcát, döbbenten ordítottam fel. – AARON! Mégis mi a tökömet keresel itten? – karoltam át a földön fekvő ellenségemet.
