- Ashley, te miért szeretsz táncolni?
- Mert ... Mert a tánc közben az vagyok, aki akarok lenni! A tánc a testem! A tánc a lelkem könnye és öröme! A tánc az álmom és a valóságom! A tánc az ébredésem! A tánc az út önmagamhoz! A tánc a megnyugvás és p...
A táskámat a vállamra csapva, kiléptem az osztályból. A lépteimet az ebédlő fele vezettem, egy kis ennivaló iránt sóvárogva.
A büfébe érve körbenéztem a választékok között. Nem hiszem el! Már megint drágult az étel. Nem elég a pénzem ...
Csalódottan pillantottam magam köré. Mindenki boldogan beszélgetett a barátaival, miközben ennivalojukból csipegettek. Mindenki boldog volt.
Szomorúan, fejemet lehajtva indultam meg az ajtó fele, hogy minél hamarabb magam mögött hagyhassam az étel mámorító illatát.
- Itt van a kis hasonleső ribi! – szólalt meg egy fiú mellőlem, miközben a gyorsítottam a járásomon. – Veled beszélek, te kis liba! – markolt bele a hajamba. Dúrván megrántotta hosszú loboncomat.
- Ne ... Kérlek ... Hagyd abba! Ez fáj! – mondtam erőtlen hangon.
A fiú fölém magasodva nézett le rám. Fekete szemeiben a düh ragyogott. A mellkasa gyorsan mozgott fel- le az indulattól.
A jobb izommal teli karját az arcomhoz emelte. Óvatosan végigsimított az arcélemen. Remegtem. Remegtem a félelemtől. Az éhségtől. A régi emlélektől.
A fekete szemekbe nézve édesapám tekintete villant be. A dühhel teli pillantása, ami annyiszor bántott meg, nyársalt fel.
A simogató kéz melegét már nem éreztem az arcomon. Könnyes szemeimet kinyitottam.
- Semmi keresnivalód köztünk. Nem illesz közénk. – morogta az arcomba, miközben felemelte az egyik kezét. Pofonra emelte. A szemeimet szorosan lehunyva vártam a csípő, maró érzést az arcomon.
- Ember, mégis mi a franc bajod van? Mióta süllyedtél le erre a szintre? Már lányokat ütsz? – üvöltötte egy hang mellőlem. – Ha hozzá mersz érni, kinyírlak!
- Erre érted? – húzta gonosz mosolyra a száját, miközben újra a hajamba kapott és állat módra húzni kezdte. A fájdalomtól összeszorítottam ajkaimat.
- Halálodat pecsételted meg ezzel. Utolsó kivánság? – kérdezte Aaron mérgesen, miközben kirántott a bántalmazom karjából és maga mögé rejtette apró testemet.
- Aar ... Ron – szipogtam megtörten. – Kérlek ne bántsd! – karoltam át hátulról. – Még bajod lesz, miattam. Nem érdemled meg, hogy bajba kerülj egy kis senki miatt ...
- Te kis köcsög! Ezt még megbánod, erről biztosítalak, Nick!
- Mi van? Dugást ajánlott fel neked, ha cserébe védelmezed? Nem adod nekem is egy körre? Legalább lesz egy lyuk, amit szétdughatok ... – mondatát be sem tudta fejezni. Aaron gepárd gyorsasággal szabadult ki ölelő karjaim közül és húzott be neki egy akkorát, hogy az a pöcs a földre került. Ütötte, verte, öklözte, ahol csak érte.
Nick fájdalmasat nyekkent Aaron teste alatt. A szemöldöke felrepedt, az orrából vé folyt, pont mint ajkaiból. Lassan elájulni készült a sok fejére mért ütéstől.
A remegő kezeimet Aaron vállaira tettem és gyengéden megszorítottam. Táncpartnerem rám emelte pillantását. Még egy utolsó ütést mért a földön fekvő Nick bordái közé. Felállt a fiúról, véres ökleit a fehér felsőjébe törölte.
