Itt olyan írásokat találhattok, amikben a saját élményeimet osztom meg fimről, könyvről, egy bizonyos eseményről, stb.
A "kritika" szót kéretik nem komolyan venni! Mindez csak egy egyszerű lány véleménye, aki szereti megosztani azt másokkal.
(Meg...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Battle Royale – a film (és egy picit a könyv)
Namármost... Nagyon régóta el szerettem volna már olvasni ezt a könyvet, de valahogy mindig kikerült a látóteremből, pedig már egy jó ideje békésen várakozott az E-Book-on, hogy végre belekezdjek. Megtettem.
Emberek... ez valami brutális!!
Na de, ahogy a címben is olvashatjátok, nem a könyvről, hanem a filmről lesz szó ebben a kis irományban. Lényegében a kettő egy és ugyanaz, de mivel a hétvégén a barátnőmmel nekiveselkedtünk a filmnek, most arról fogok írni (na meg a könyvnek még amúgy is csak kb. az egyharmadát olvastam el Xd).
Nézzük hát:
A CSELEKMÉNY:
A cselekmény egy alternatív közeljövőben (vagy egy alternatív jelenben) játszódik: egy diktatórikus távol keleti országban (ami valószínűleg Japán) egy kilencedikes osztályt (a könyvben harmadikasoknak hívják őket), (21 lányt és 21 fiút) élethalálharcra kényszerítenek: egy szigetre viszik őket, ahol ellátják őket fegyverekkel a golyószórótól kezdve az étkezésnél használt villáig, és mindenki kap egy robbanó nyakörvet. Feladatuk az lesz, hogy legyilkolják egymást. Ha egy napig nem hal meg senki, akkor a robbanó nyakörvek végeznek mindannyiukkal. A „játéknak" csak egyetlen túlélője lehet, a „győztes".
(forrás: Wikipedia)
Hááát... igen. Egy történet, ahol osztálytársak és barátok gyilkolásszák egymást különféle eszközökkel. Hmm... KINEK JUT ILYEN AZ ESZÉBE?
Na de, ennyit a kifakadásról, mert jól tudjuk, hogy ez csak egy film és nem a valóság (reméljük nem is lesz az soha) és ugyebár a könyvekben és filmekben minden megtörténhet (igen... még ez is), szóval lakatot teszünk a szánkra és elismeréssel adózunk az írónak.
És hogy miért került fel a listámra ez a mű? Pontosan azért, amit az imént nagyvonalakban felvázoltam. Kíváncsivá tett, hogy miképp lehetséges az, hogy olyan emberek, akik jóformán sülve-főve együtt vannak egy szempillantás alatt halálos ellenségekké váljanak.
A cselekmény maga izgalmas, egyik megrázkódtatásból csöppenünk a másikba, jóformán egyetlen felesleges jelenet sincs a filmben. Folyamatos tájékoztatást kapunk a történet során a még életben lévők számáról felirat formájában, ami szerintem eléggé hozzájárul ahhoz, hogy a cselekmény vége felé haladva egyre inkább fokozódik az izgalom. Mintha csak egy halálos visszaszámlálást néznénk. Nekem nagyon bejött, jó ötlet volt.
A történet tulajdonképpen egy szereplővel (és a hozzá csatlakozókkal) foglalkozik nagyon sokat, hívjuk most őt a főszereplőnek (bár mindenki másnak jut egy-egy rövidebb vagy épp hosszabb jelenet). Ő Nanahara Súja, a fiúk névsorában a tizenötödik. (Egyébként az őt alakító színész, Tatsuya Fujiwara játszotta Yagami Light-ot, vagyis Kirát a Death Note című filmben.) Tehát leginkább az ő szemszögéből látjuk az eseményeket.
Ez a „gyilkoljátok le egymást, mert én azt mondom" szöveg kissé (na jó, nem... nagyon) brutál. Na hát a naiv és mit sem sejtő néző (vagy olvasó) a történet elején felröhög és tenyerét összecsapva kijelenti: „Miért tennék meg mindezt, mikor össze is foghatnak?" Igen ám... Csakhogy szabályok vannak, emberek!!! És mindig, mire az ember kitalálna valami megoldást az egyik szabály kijátszására, akkor pofátlanul jön egy újabb, ami máris lehetetlenné teszi az előbb még olyan jónak tűnő terv megvalósítását. És ez így megy egészen addig, míg már egyetlen épkézláb tervet sem tud nyomorult ember kitalálni. És akkor kezdődik el ez a teljesen +18-as, gépfegyverropogással megfűszerezett, gyermekgyilkos, vérben úszós... izé. Még pedig teljesen egyszerű módon. A diákokhoz vágnak egy-egy táskát, benne némi víz, meg kenyér, na és persze fegyver (mindenkinek más, mint ahogy már az elején olvashattátok) és kilökik őket a nagy büdös semmibe. Most őszintén... Ti mihez kezdenétek egy ilyen helyzetben? Őszintén szólva nem egyszer gondolkodtam el ezen a könyv olvasása és a film nézése közben, de még máig nem tudom a választ. Odakint aztán lesz, akin eluralkodik a nagymenőség, vagy épp az őrület és vaktában lövöldözve gyilkolja az osztálytársait, mintha csak egy videójátékban lenne, lesz, aki bujkálásba kezd, hátha megmenekülhet (persze őket általában mind megtalálják és megölik) és lesz olyan is, aki – látva azt, hogy a biztos halál vár rá – inkább önként vet véget az életének.
A filmnek eléggé fura vége van. Elméletileg egyetlen játékos maradhat csupán életben, itt azonban ketten lesznek. Az egyikük Nanahara Súja, a másikuk Nakagava Noriko (a lányok közül a tizenötödik), aki egész végig Súja mellett volt. Mindehhez vegyük még hozzá azt is, hogy a játékot vezető, úgynevezett „osztályfőnök", aki eleinte szadista gyilkos, a történet végén megenyhülni látszik és itt-ott még segítséget is nyújt a játkosoknak (WTF ?!) Na mindegy is... lényeg, hogy ők ketten megmenekülnek.
LÁTVÁNYVILÁG:
Azt kell mondjam, hogy eléggé hatásosra sikerült. Tökéletesen illik a történet drámai hangulatához. A legizgalmasabb jelenetek mindig éjjel, vagy épp félhomályban zajlanak, a helyszín is tökéletes választás volt az elhagyatott házakkal, a sziklás parttal, meg a fás, bozótos területekkel.
ÖSSZEGZÉS:
Úgy összességében nekem tetszett. (Nem, nem vagyok pszichopata, nem kell félni. Xd) Olyan szempontból tetszett, hogy az újdonság erejével hatott. Nem sok hasonló film (vagy épp könyv) van a világon.
A történet izgalmas volt, a megvalósítás (igen, az öldöklésre gondolok) kreatív, tekintve, hogy mindenki más-más fegyvert kapott, bár így cseppet sem volt meg az esélyegyenlőség, de mindegy, nem is ez volt „játék" lényege. Bár azért itt-ott az elhalálozás nem sikerült túl valósághűre, de el lehet tekinteni felette.
Tehát, aki szereti az efféle gyilkolászós témájú filmeket, az nyugodtan vágjon bele.
