Kritikák, vélemények, meg ilyesmi... 😊

Sorozat kritika ~ Patrick Melrose

Úgy érzem igen hosszadalmas iromány elé nézek, ugyanis nem hiszem, hogy szűkszavúan tudnék véleményt nyilvánítai erről az öt részes minisorozatról.

Valójában mondhatjuk azt is, hogy eléggé elfogult vagyok vele, vagy pontosabban a főszereplőt alakító Benedict Cumberbatch-el kapcsolatban, ugyanis ez az igazság.
A rajongásom iránta nem tart ugyan hosszú ideje, mégis az első számú kedvencemmé lépett elő, a Patrick Melrose pedig csak tovább erősítette ezt a pozícióját.

Semmiképpen nem akarom röviden letudni ezt a kritikát, mert ez a mű többet érdemel.
Éppen ezért fogok részről részre haladni és megpróbálok érinteni minden (számomra) jelentős részletet.
Kezdjük!

▶ 1. Rész

Mindjárt az elején egy olyan eseménnyel nyitunk, mely önmagában szomorú és tragikus... lenne egy hétköznapi ember életében. Ám az is hamar nyilvánvalóvá válik a néző számára, hogy főszereplőnk esetében ez nem így van.
Patrick Melrose élete a legbarátibb jóindulattal sem nevezhető átlagosnak és szinte már az első másodpercekben rájövünk, hogy miért is van ez így. Miközben apja halálhírét hallgatja a telefonban, előkerül egy üres fecskendő, majd mikor a beszélgetés végeztével Patrick nevetésben tör ki, már kezdjük összerakni a darabkákat és amit látunk tragikus.
Patrick elutazik apja hamvaiért, de utazása alatt megjárja az érzelmek hullámvasútját, mi pedig képzeletben ott ülünk mellette. Az örömtől kezdve a gyűlöleten át a teljes közönyig mindenféle árnyalatát megismerjük Patrick zavaros jellemének, valahol mégis megértjük ezt a zavarodottságot, főleg miután kezd napvilágot látni az odáig vezető út.
A drogok és az alkohol tökéletes menedéket biztosítottak számára mindazon fájdalmak elől, melyek gyerekkorában érték, ám ezek a szörnyű dolgok elkísérik őt felnőttként is, akárcsak a függőségei. Egyik adag a másik után, mi pedig ahelyett, hogy elítélnénk ezért szánalmat kezdünk érezni. Miért? Mert látjuk, hogy valahol mélyen Patrick nem akarja mindezt, hogy változni szeretne, ám a múltja túlságosan kísérti ahhoz, hogy megtegye a megfelelő lépést, és mikor jelentkeznek az első elvonási tünetek újra a "biztonságot nyújtó" adagja után kap.

Szakértők szerint Benedict Cumberbatch élete legjobb alakítását nyújtja Patrick Melrose-ként, és bár én nem vagyok hozzáértő, laikus szemmel is fantasztikus, amit művel (és ezt nem csupán azért mondom, mert a kedvenc színészem). Sokan díjak tömkelegét ítélik neki már előre Patrick karaktere miatt, amit szerintem meg is érdemelne.
Minden szempontból szerves része a sorozatnak, nem csak, mint színész, de mint producer és forgatókönyv író is.
Az első részben pedig szinte csak őt látjuk. Egy teljes részen át Benedict bemutatja színészi játéka teljes palettáját, amit én személy szerint imádtam.

▶ 2. Rész

Ebben az epizódban behatóbban tanulmányozhatjuk Patrick titokzatos gyerekkorát, végleg fényt derítve ezzel a miértekre.
Benedict kissé háttérbe szorul ebben a részben, de valamiért nem bánjuk (annyira), ugyanis teljes figyelmünket leköti egy kisfiú, akinek olyan démonokkal kell megküzdenie, melyek bizony nagyon is valóságosak. "Senkinek sem szabadna ilyet tennie másokkal" - mondja az ifjú Patrick, ezt a mondatot pedig nem egyszer halljuk vissza a következő részekben az akkor már felnőtt Patricktől is, mint valami mantrát.
De térjünk vissza a kisfiúhoz. Látszólag mindene megvan, ám mégsem irigyeljük.
Az ifjú Patricket alakító Sebastian Maltz pedig nyugodtan adhat egy pacsit a felnőtt Patricket játszó Benedictnek. Szerintem zseniális volt.
Miközben egyre mélyebbre és mélyebbre kerülünk a súlyos családi problémák fertőjében valahol magunkban megbotránkozunk. Én legalább is megtettem.
A tény, hogy mindez igaz történeten alapszik és a tudat, hogy nagyon is tisztában vagyunk vele, hogy ez egyáltalán nem ritka a mai világban megszólaltat az emberben valamit. Meg kell, hogy szólaltasson! Éreznünk kell, hogy szerencsések vagyunk, hogy szerető családunk van, és talán nem vagyunk gazdagok, de van, ami többet ér a vagyonnál.
Minden egyes jelenet, ahol ezt a kisfiút megalázza vagy bántalmazza az apja szinte magába szippantja a nézőt. És ezért olyan nehéz megemészteni ennek a sorozatnak minden egyes mozzanatát. Olyan erős érzelmek nyilvánulnak meg benne újra és újra, ami mellett nem tudunk csak úgy szó nélkül elmenni.

▶ 3. Rész

Visszatérünk a jelenbe, ahol is Patrick meghívást kap egy partira, melyre néhány barátja unszolására ugyan, de elmegy.
Ez már az az időszak, mikor próbálja a saját kezébe venni az élete irányítását. Jogot tanul, tartózkodik a drogoktól és az italtól, ám mindezek mellett az emberi társaságtól is.
Egy partin viszont minden megtalálható, amitől oly keményen próbál távol maradni, mégis elfogadja a meghívást, sőt végül a próbát is kiállja.
Persze az este folyamán követ el baklövéseket (nem is egyet), de ugyanakkor vannak szívmelengető jelenetei is.
Személyes kedvencem, mikor végre megnyílik barátja felé és elárulja neki gyerekkori traumáit, megmagyarázva ezzel az elmúlt évekbeli zűrös viselkedését. Ebből a jelenetből szinte árad az érzelem, aminek (szerintem) Benedict nagy mestere. Most sem csalódtam benne.
Az este végül nem torkollik borzalmas katasztrófába, Patrick pedig hivatalosan is elindul a helyes irányba vezető úton...

▶ 4. Rész

A magam részéről úgy gondolom, ez a sorozat legérzelemdúsabb epizódja.
Eleinte úgy tűnik minden a helyére került: gyerek, feleség, munka. Mindez (bár gyógyszerek mellett) drogok és töméntelen italozás nélkül.
Ám hirtelen történik valami, ami kirántja az amúgy is instabil talajt Patrick lába alól.
Mikor kiderül, hogy anyja egy nevetséges alapítvanyra kívánja hagyni a családi házat, főhősünk hosszasan építgetett önuralma összedőlni látszik. Nem akarja anyján kitölteni a haragját, így viszont mindenki máson teszi, ami bizony semmi jóra nem vezet.
Egyes jelenetek szinte üvöltenek az érzelmi töltéstől, ami be kell vallanom olaj volt nálam a tűzre. Mindig is gyengém volt a dráma és az érzelmek hangsúlyozása, így nagyon a kedvemre való volt ennek a résznek a hangulata.
Persze továbbra sincs hiány kínos jelenetekből sem, főleg miután Patrick újra az italhoz nyúl tehetetlen dühében.
Mindez persze a családi életére is bőven rányomja a bélyeget.

▶ 5. Rész

Újabb temetés, ezúttal Patrick édesanyja.
Az első részben is egy temetéssel indítottunk, most pedig lezárásként itt egy újabb. Ez a két esemény ad szerintem az egész történetnek egyfajta keretet.
És bár maga az esemény megegyezik az első részben látottakkal, a hangulat már merőben más. A beszélgetések komolyabb témákra terelődnek, Patrick is sokat változott, már nem iszik.
Megtudhatjuk azt is hogyan jutott idáig. Bepillantást nyerhetünk életének abba az időszakába, mikor harcolt a szenvedélyei ellen, úgy tűnik sikerrel.
Voltaképpen az egész epizód csupán egyetlen nap eseményét dogozza fel, ám közben apró részleteket látunk a múltból is. Általában nem szeretem, ha így ugrálnak az időben egy film alatt, de itt meglepő módon egyáltalán nem zavart, sőt valójában még tetszett is.
Végül tehát Patrick jó útra tér és megszavadul a démonoktól, melyek egész életében üldözték.
Ez a rész sem volt híján érzelmeknek, akárcsak a korábbiak, aminek persze továbbra is örültem.

Ennyi lett volna a részekről.
Akár be is fejezhetném, de néhány dolgot még meg kell, hogy említsek.

Mindenekelőtt a zene.
Személy szerint imádtam mindet, minden egyes epizód végén végighallgattam az aktuális dalt és nem, nem volt egy kivétel sem.

Lezárás.
Eléggé hétköznapi jelenettel zárták a részt (és egyben a sorozatot), de talán így volt a legjobb. Ez egy igaz történet egy létező emberről, így valahol az ember nem is vár el tőle szuperhősfilmbe illő befejezést.
Az egész úgy jó, ahogy van.

Összességében szerintem ez egy remek kis sorozat lett, élmény volt végig nézni.
Kissé talán nehéz és komoly témákat boncolgat és rettenetesen érzelemdús, de éppen ezért képes nagy hatást gyakorolni az emberre.
Egy pillanatig sem bántam és nem bánom most sem, hogy megnéztem, sőt úgy érzem rengetegszer visszatérek majd hozzá.

Na jó, nem húzom tovább a dolgot.
Lényeg, hogy imádtam! ❤❤

Ennyi lett volna a Patrick Melrose kritika.
Ha van róla véleményetek kiváncsian várom odalent. 👇👇

Legyetek jók!
Sziasztok! 😘