Az életem darabokban |Dzsudzsák Balázs|

Chapter 2

Sziasztok. Itt is lenne az új rész. Kommenteljetek, csillagozzatok, hogy tetszik-e.
Sok puszi és millió ölelés 💋❤

Rettegek. Te jó isten. Mire bólintottam rá. Ezek a gondolatok cikáznak meg reggel is a fejemben. Ahogy sétálok le a lépcsőn, végig simítok drága barátom képén a falon. Szeretem ezt a képet. Emlékszem milyen boldog volt a gól után. Elveszem az emlékben, de aztán megrázom fejem és tovább indulok a konyhába zabpelyhet enni.
- Jó reggelt. - köszön Vili teli szájjal. - Hogy aludtál?
- Neked is jó reggelt. Azt hiszem kialudtam magam. - mondom. Meglepett arcot vág, tudom hogy mennyit jelent ez Vikinek. Hát még Ádámnak mennyit fog.
- Tessék? Tényleg ki aludtad magad? Végig aludtad az éjszakát? - képed él Ádám, miközben belép a konyhába.
- Igen. Én esküszöm jól aludtam. Életemben nem tudom mikor aludtam ennyire mélyen utoljára. - vallom be.
- Istenem. - mondja, majd megölel. - Jól érezted magad tegnap?
- Igen. - bólogatok. - Annyira hogy ma találkozom valakivel.
- Kivel? - képed el.
- A Balázzsal. - mondom.
- Azta. Remélem jól sikerül majd, mindketten megérdemeltek egy normális kapcsolatot. Csak féltelek. Tudom mi történt veled, és nem vagyok biztos abban hogy tudod kezelni a Balázst. Ő elég szeszélyes..
- Oké oké. Nyugalom. Még csak ma találkozom vele először, te meg már az esküvőnket szervezed. - szakítom félbe monológját. - Csak arra kérlek derítsd ki mit vegyek fel.
- Oké. - bólint. Együtt reggelizünk tovább, majd én elvonulok tusolni és sminkelni. Egyszerű sminket teszek a friss és tiszta bőrömre. Nem szeretem amikor annyi smink van rajtam, így egy kis szempilla spirál meg púder, és az arcom késznek nyilvánítom. Esetleg rúzst rakok ha tudom miben megyek. Ádám ront be a szobámba, majd elkezd kutakodni a szekrényemben.
- Mit csinálsz? - kérdem.
- Te kérted hogy tudjam meg hova mentek. Különleges estét tervez. - mondja egy vállrándítás kíséretében. Tovább kutakodik, míg rá nem talál a keresett darabokra.

Bombázónak érzem magam benne.
- Azt el kell ismerni, hogy jó az ízlésed. - jövök ki a fürdőből, miután felöltöztem. Elmosolyodik, és megölel.
- Remélem jól sikerül. - mondja, majd magamra hagy. Nem sokkal később kiabál. Azt hiszem megjött Balázs. Lesétálok a földszintre, ahol meglátom őt. Egy sima fehér inget visel, amely tökéletesen feszül a felsőtestén, és egy sötét farmert húzott hozzá.
- Szia. - köszön kedvesen, majd két puszit ad az arcomra.
- Szia. - mosolygok rá.
- Gyönyörű vagy. Mehetünk? - kérdi, majd felém nyújtja kezét. Elfogadom, intek még egyet Ádinak, majd kilépünk az ajtón. Kinyitja előttem az ajtót, majd be is csukja.
- Igazi úriember vagy. - mosolygok rá, amikor beül ő is a kocsiba.
- Igyekszem. - elindítja az autót, majd besorol a forgalomba.
- Hova megyünk? - kezdek bele a társalgásba.
- Majd meglátod. Nagyon szép hely, Ádikával mindig iszunk egy kávét ott, ha itthon vagyunk. Utána pedig szeretnélek elvinni vacsorázni. - néz rám.
- Hé, az utat figyeld. - nevetem el magam.
- De olyan szép vagy. Csak ámulok bámulok. - vallja be, én pedig elpirulok. Nem sokkal később odaérünk egy Alexandra könyvesbolt elé.
- Mit keresünk itt? - nézek fel az épületre.
- Majd meglátod. - feleli sejtelmesen, majd besétálunk. A lépcső felé vesszük az iranyt, és a második emeletig meg sem állunk. Az ajtóban megállok gyönyörködni, sosem láttam még ilyen szép helyet. Balázs belém karol, majd egy pincér felé veszi az iranyt. Ő odavezet minket egy asztalhoz, amely közel van a zongorához.

- Gyönyörű ez a hely. - közlöm Balázzsal - Köszönöm, hogy megmutatod nekem ezt a helyet.
- Szerintem is gyönyörű hely, de szépsége vetekszik a tiéddel. - bókol sokadszorra, én pedig félek, hogy az est vége előtt felgyulladok. Már így is paradicsom piros lehetek.
- Köszönöm. - pirulok el ismételten. - Mesélsz magadról?
- Mit szeretnél tudni? Minden fent van neten. - mondja, de hallom hangjában, hogy szomorú miatta.
- De én téged szeretnélek megismerni. Nem azt az embert, aki a kamerák előtt vagy.
- Tényleg? - lepődik meg - Én azt hittem olvastál egy csomó cikket rólam este.
- Miért tettem volna? - kérdezek vissza.
- Nem tudom. Ehhez szoktam hozzá. Mindenki akivel találkoztam tudta ki vagyok, honnan jöttem, mivel foglalkozom, mit szeretek csinálni a szabadidőmben. - mondja, és azt hiszem látja a meglepetést az arcomon.
- Komolyan? - kérdem, mire bólint.
- Nézd, sajnálom. Így végig gondolva már az is sértő, hogy ilyet gondoltam rólad. Nem hogy még ki is mondtam hangosan. Én bocsánatot kérek ezért. - mondja, és látom szemeibe, hogy komolyan gondolja.
- Nincs miért bocsánatot kérni. - mosolygok rá kedvesen.
- Szóval, mire vagy kíváncsi? - kérdez vissza.
- Hmm.. Mondjuk honnan jöttél?
- Nyírlugoson laknak a szüleim, én is onnan jöttem, de Debrecenben születtem. És te?
- Én Pécsen születtem, és ott is éltem. Aztán egyszercsak Németországban találtam magam. - mondom a pincér időközben megérkezik a rendelésünkkel. Balázs egy cappuchinot iszik, míg én lattet. Beszélgetünk. Egyre több dolgot tudok még róla, és ő is rólam. Észre sem vesszük, 2 órája ott ülünk a kávézóban, csak amikor Balázs ránéz az órájára, majd int a pincérnek, hogy fizetnénk.
- Ne haragudj, de mennünk kell, különben törlik a foglalásunk. - mondja, majd mielőtt észbe kaphatnék, már ki is fizette a számlát.  Elindulunk kifelé, a boltban odajön hozzánk egy aranyos kisfiú, aki Balázst nézi.
- Szia. - köszön bátran Balázsnak.
- Szia. - köszön vissza neki, majd egy bocsánatkérő pillantás kíséretében legugol hozzá
- Kaphatok egy képet? - pirul el a kisfiú.
- Hát persze. - mondja Balázs, a kisfiú eddig oda fut az apukájához, és odaráncigálja hozzánk.
- Elnézést, a fiam néha nem tudja hol a határ. Bocsánatot kérek, ha megzavarta önöket, csak nagy rajongója önnek. - intézi szavait felénk.
- Semmi baj. - mosolygok rá kedvesen.
- Na gyere öcskös, csináljunk egy képet. - mondja Balázs, majd mindenki legnagyobb meglepetésére először a saját telefonját veszi ki a zsebéből.
- A barátnőd is rajta lesz a képen ugye? - kérdi a kisfiú, majd mindketten várakozón néznek rám.
- Csak ha szeretnéd. - mondom és a kisfiú elkezd bólogatni.
- Akkor csinaljuk. - mondja Balázs, majd csinál ő is egy képet rólunk, majd a kisfiú Apukája is. Megköszönik mégegyszer a képet, majd ők elvonulnak könyvet venni, mi pedig ismét a kijárat felé vesszük az irányt. Beültünk a kocsiba és egy étterem felé vettük az irányt. A Budai várba mentünk, de amikor beléptem az étterembe a lélegzetem is elállt.