Az életem darabokban |Dzsudzsák Balázs|

Prológus

Csak sírok és sírok. Ebből állnak ki a napjaim. Ha a barátaim nem lennének mellettem, valószínűleg már rég feladtam volna. Mégse teszem, ők éltetnek. Azt mondják, ha történik velünk valami rossz, akkor csak a fájdalom létezik. Lehet én vagyok a rossz, de én nem érzek semmit. Csak azt, hogy boldognak kell mutatnom magam a külvilágnak, hogy ne kérdezősködjenek, hanem békén hagyjanak. Erre van szükségem, hogy ne foglalkozzanak velem, hogy egyedül lehessek, hogy ne kelljen megfelelnem senkinek. Ebben csodálatos barátaim vannak. Ők tudják mire van, és mire nincs szükségem. Minden éjjel felébredek, vagy el sem alszom. Nem tudom melyik a jobb. A legjobb fiú barátom mellettem van, akkor is, amikor más nem tud, és én ezért nagyon hálás vagyok és leszek is neki. És tudom, hogy most neki van rám szüksége.  2 év. Ennyi kellett ahhoz, hogy túl tudjam tenni magam a veszteségeimen és a fájdalmam is viszonylag magam mögött tudhatom. Nekem is vannak gyenge napjaim, amikor elgyengülök, és nem akarok csinálni semmit, illetve kapcsolatot sem óhajtok létesíteni senkivel. Hála istennek ezeket a napokat gyorsan magam mögött tudom hagyni, hiszen Ádám mindig velem van, még ha ez külső szemmel többnek is látszik, mi tudjuk hogy nem az. Hogy inkább egymás testvérei vagyunk, mint hogy egy párt alkotunk. Ezért állok most itt a budapesti repülőtéren, miközben őt várom. Mert szüksége van rám. Mellette mindig önmagam lehettem, amit sose éreztem tehernek. Pedig ha tudnák az emberek. a velem van, semmi nem fáj. Éreztem , ahogy könnyesednek a szemeim, így inkább abba hagytam a gondolkozást. Jobb, ha nem lát így. Megint azt hiszi majd miatta van. Ami igaz is, csak hogy jó értelemben. A szemem sarkából látom, amint egy magas alak felém igyekszik. Odafordulok, és egy hatalmas mosolyt varázsolok arcomra, hogy tudja nincs baj. Mikor odaér hozzám megölel, és ad egy puszit.

- Szia. - mosolyog, de észreveszi könnyeim. - Mi a baj? 

- Semmi. Csak elgondolkodtam. - mosolygok rá, de már túl jól ismer, hogy tudja ez hamis mosoly. 

- Te is tudod, hogy az nem jó dolog. - neveti el magát. - Na gyere menjünk, mert sose érünk haza, és be akarlak mutatni pár embernek. 

Öleli át vállam, miközben elkezdi a bőröndöm húzni maga után.