Az életem darabokban |Dzsudzsák Balázs|

Chapter 12

Nem öltözök át, viszont átmegyünk Balázshoz, aki átöltözött egy hasonló szerelésbe, fekete melegítő nadrágot húz, fehér pólóval, majd a nappaliban magára kapja fekete futócipőjét.
- Kocsi vagy bicikli? - néz rám Balázs kérdőn.
- Bicikli - visítok fel örömömben.
- Nem néztem volna ki belőled, hogy szeretsz biciklizni. - nevet fel.
- Kérlek, falun nőttem fel. - forgatom szemeim kijelentésén.
- Tényleg? - mereszti rám szemeit, én pedig bólintok. Kimegyünk a garázsba, ahol van további két autó, és van 3 bicikli is. Hatalmas az egész.
- Menő mi? A fél ház alatt helyezkedik el. Ezért ilyen emelkedős. - ránt vállát Balázs.
- Tetszetős. Ezzel szoktál bevágódni a lányoknál? Mert akkor sikerült. - mosolyodom el.
- Eddig nem, de most hogy mondod, lehet, hogy ezentúl ezt teszem. - mosolyodik el, majd meglátja vörös arcom. 
- Igen? - lehet, hogy nekem is kéne keresnem valami igazi férfit magam mellé. - gondolkodom el, miközben ujjaimmal dobolok ajkaimon. 
-Igen? - lép közelebb hozzám, én pedig automatikusan hátrálok. 
- Igen.  - megállásra kényszerülök, mert hátam neki ütközik a falnak.  
- Pedig nem kéne. Nagyon szeretnék az egyetlen ember lenni az életedben. - suttogja számra, majd megcsókol. 
- Ohh, jól hallottam akkor, hogy valaki itthon van. - jelenik meg az ajtóban Ildi, mi pedig azonnal szétrebbenünk. 
- Igen, megyünk a városba bicajjal. Ti is jöttök? - kérdi Balázs, mire édesanyja elneveti magát. 
- Dehogy megyünk, szívem. Nem szokásom biciklizni. - mosolyodik el anyukája. 
- Na viszont mi megyünk. - mondja Balázs, majd elköszönünk szülőjétől, és a belváros felé vesszük az irányt. már jó ideje tekerünk, megjártuk a Hősök terét, ebédeltünk egyet az Oktogonba, és most a Budai Vár felé tartunk.
- Balázs - szólítom meg a mögöttem haladót.
- Mondjad, mit szeretnél? - tekint rám.
- Nem iszunk meg egy kávét? vagy valamit? - kérdem, mire bólint.
- Fent a várban? - kérdez vissza, én pedig bólintok. Ott úgyis van egy kis kávézó. Mikor felérünk, utunk egyenesen a kávézóba vezet, biciklink kint hagyjuk had süsse a nap őket. 
- Mit hozhatok Önöknek? - jelenik meg a pincér mellettünk abban a pillanatban, hogy beülünk egy boxba a sarkon.
- Öhm, én egy feketét szeretnék, tejjel és cukorral, illetve egy kókuszos shaket. - mondom, majd a pincér Balázsra néz.
- Én egy cappuchinot kérnék, tejszínhab nélkül. - adja le ő is rendelését, majd miután elvonul a pincér, rám tekint. - Elfáradtál? 
- Nem is tudod mennyire. Elszoktam én ettől a fajta mozgástól. - mondom. - És te? Mintha piros lenne az arcod.
- Szerintem csak a fény teszi. - mosolyodik el. Időközben a rendelésünk is meghozzák, amit nagy örömmel fogyasztok el.
- Istenem, mintha erre vártam volna egész életemben. - sóhajtok fel, miután az utolsó csepp kávém is megittam. 
- Nem vagy te egy kicsit koffeinfüggő? - néz rám Balázs, miközben ajkai félmosolyra húzódnak.
- Én inkább kávéfüggőnek mondanám magam. az teljesen mindegy, hogy fekete, fehér, maci vagy csak sima tejes kávé, esetleg latte, vagy hosszú, mindegy. Csak kávé legyen. - mosolyodom el, majd nekilátok kókuszos italomnak. Félszemmel látom, ahogy villan egy vaku mellettem, de nem foglalkozom vele, csak akkor, mikor a zsebemben telefonom rezegni kezd. Miután feloldom a készüléket, látom, hogy Balázs jelölt meg egy képen.

balazsdzsudzsak7: Perfect afternoon with the ONE you love #couplegoals 

- Jézusom. - sóhajtok fel, majd megrúgom az asztal alatt.
- Ne haragudj, de jobban szeretek az asztal felett ismerkedni. De talán, veled most kivételt teszek, és asztal alatt is ismerkedhetünk. - húzza gúnyos vigyorra száját. - Különben is gyönyörű vagy. 
- Nem hinném, de köszönöm a bókot. - pirulok el, majd egy szívecskét kommentelek a kép alá. 
- Menjünk haza, és gubózzunk be inkább, majd nézzünk valami szar romantikus filmet, amilyet ti nők szerettek. - mondja.
- Én inkább valami akció filmet vagy horrort néznék. De ha tudsz jó thrillert, akkor azt nézzük. - vigyorgok rá, ő pedig felnevet. 
- Csíplek. - kacsint, majd int a pincérnek, én pedig ölembe veszem a táskám, hogy megkeressem pénztárcám. - Eszedbe se jusson. Hagyd szépen az öledben csukva. Én fizetek. 
- Köszönöm. 
- Nagyon szívesen. - vigyorog rám, majd kártyáját nyújtja a pincérnek, aki elveszi azt, és pár percet várunk csak, míg visszatér köreinkbe. 
- Köszönjük, hogy minket választottak. Várjuk vissza önöket. - mosolyog ránk, majd elég feltűnően végig mér. 
- Szerintem jövünk még. - mosolygok rá, majd Balázsra nézek, aki elég mérgesen méreget minket. Mikor elköszön tőlünk a biciklik felé vesszük az irányt.
- Muszáj volt ezt? - kérdi feldúltan.
- Csak nem féltékeny vagy? - nézek rá tágra nyílt szemel.
- Én, dehogy. - mondja, de látom szemeiben.
- Mindketten tudjuk, hogy úgy sem fog megkapni. - mosolygok rá, majd miután csókot lehelek ajkaira, hazafelé vesszük az irányt.