Az életem darabokban |Dzsudzsák Balázs|

Chapter 4

Reggel Balázs mellett ébredtem, ő még az igazak álmát aludta, így én felkeltem, felhúztam tegnapi ingjét, majd lementem megkeresni a konyhát. Miután megtalaltam,úgy gondoltam csinálok valami reggelit. Találtam zöldséget meg tojást is, így egy kis rántotta mellett döntöttem. Már majdnem kész voltam, amikor Balázs vánszorgott le a lépcsőn.
- Jó reggelt. - köszön, majd ad egy puszit a számra.
- Jó reggelt. Mindjárt kész a reggeli. - mondom, aztán megfordulok, hogy ne égjen oda a tojás.
- Én sajnálom a tegnap estét. - szólal meg egyszercsak, miközben kávéját kevergeti.
- Ne, Balázs kérlek. Nekem kéne elnézést kérnem a tegnapi miatt. Nem tudom mi ütött belém, én nem vagyok ilyen, hogy az első este felmegyek a másikhoz. Ráadásul félbe kellett hagyni miattam, csak egyszerűen bepánikoltam. Tényleg nagyon sajnálom. - hangom monoton, nem akarok érzelmeket kimutatni, mégis megteszem, amikor Balázs kezébe fogja arcom, majd szenvedélyesen megcsókol. Miután elválnak ajkaink, kivesz az egyik szekrényből tányért majd megterít mindkettőnknek.
- Jó étvágyat - mondom, majd neki látok az evésnek.
- Jó étvágyat - mondja ő is. Már majdnem megreggeliztünk, amikor csörög a telefonja.
- Szia. - szól bele, és bocsánatkérően néz rám. - Igen. Rendben. Oké. Vigyázok rá. Oké. Csá.
Nem szokásom hallgatózni, de ez a beszélgetés vicces volt.
- Nem tudtam, hogy Szalai barátod ennyire fog érted aggódni. - szólal meg, miközben megölel hátulról.
- Vele beszéltél? - csodálkozom el.
- Aha, és a lelkemre kötötte, hogy vigyázzak rád, és vegyem fel edzésre menet. - mondja, majd segít elpakolni a tiszta edényeket. Ledőlünk a kanapéra, és valami szar filmet kezdünk el nézni. Én mégis vele vagyok elfoglalva. Próbálom magamba vésni minden egyes vonását, hogy amikor nem lesz velem, akkor is emlékezzek rá. Ő az első férfi az életemben, aki azóta a szörnyű időszak óta elindított bennem valamit. Akivel újra éltem tegnap este.
- Mint gondolkozol? - fordul egyszer csak felém.
- Semmin. - mondom. - De lassan indulni kéne, nem?
Balázs unottan emeli tekintetét a fali órára, és arca falfehér lesz.
- Azt hiszem, már késésben vagyunk. - szól, majd hirtelen pattan fel mellőlem, és kezdi összeszedni ruháit. Alacsony termetemnek köszönhetően Balázs ingjét kényelmesen lóg rajtam, így csak felkapom a magassarkúm kézbe, a ruhámat pedig belerakom a táskámba, és én késznek is nyilvánítom magam.
- Hohoo, kész is vagy? - kérdezi, miközben jön le a lépcsőn.
- Igen. Az inged, pedig majd egyszer visszakapod.- mondom, kisétálunk a lakásból, majd én megvárom az autónál, amíg ő bezárja a házat. Miután végzett vele, kinyitja a kocsit, és meg sem állunk Ádám házáig. Ott kiszállnék az autóból, hiszen Ádám már kifelé jön, de Balázs visszaránt a csuklómnál fogva, és ad egy csókot.
- Majd beszélünk. - suttogja, én pedig elmosolyodom.
- Szia. - köszönök neki, majd nyitva hagyom az ajtót, hogy Ádám könnyebben szálljon be. Útközben megáll mellettem és végig mér.
- Minden rendben? - kérdi, én pedig bólintok. - Rendben. Edzés után beszélünk.
- Oké. - mondom, majd őt is útjára engedem. Komótosan sétálok be a házba, miután átöltöztem valami kényelmesebb ruhába, úgy döntök csinálok valami vacsorát.

Nem akarok valami nehezet, így egy kis saláta és rántott hús mellett döntök. A salátával gyorsan végzek, már a húst sütöm, amikor meghallom a telefonom.
- Igen, tessék? - szólok bele.
- Maloveczky Léna? - kérdi a hang a vonal túlsó végéről.
- Kivel beszélek? - óvatosan tapogatózom, kezdek megijedni.
- Bocsásson meg. Elfelejtettem bemutatkozni. Pálfi Márton, és az ön Apa-Fia-Lánya-Anyukája kollekciójával kapcsolatban keresem. - elsápadok.
- Milyen ügyben? - fordulok el a hústól, igy meglátom Balázs és Ádám aggódó arcát.
- Szeretnénk divatbemutatót csinálni a kollekciójából. - mondja, én pedig még jobban elsápadok. Ádám kapcsol először, odakísér egy székhez, és leültet rá, míg Balázs egy pohár hideg vizet nyom a kezembe. - Holnap be tudna fáradni az irodába? Elküldöm a címet SMS-ben.
- Igen. Köszönöm. - szólalok meg hangosan.
- Viszonthallásra. - mondja.
- Viszonthallásra. - mondom, majd lerakom.
- Ahhhhhhh.. - borulok Ádám és Balázs nyakába egyszerre.
- Mi van kicsi lány? - kérdi Ádám, én pedig elmosolyodom, majd az olajban lévő húst megfordítom.
- Divatbemutatóm lesz. - szólalok meg.
- Hogy mi? - képed el. - Várj, melyik kollekcióból?
- A családos, amit leszóltatok a Bercivel. - közlöm vele.
- Akkor ma bulizunk - kiáltja el magát Szalai.
- És ha én nem akarok? - nézek fel rá.
- Ilyen nincs. Jössz bulizni. Megvacsorázunk. Ahogy látom, jó sok kaját  csináltál. Aztán átöltözünk és megyünk inni.
- Őő, oké. De nektek holnap nem edzésetek van? - nézek végig a társaságon.
- De a csapatkapitány is jön, így nem számít bűnözésnek. - mondja Balázs.
- Istenem. - sóhajtok nagyot, majd megterítek és megvacsorázunk. A vacsora kellemesen telik. Miután végeztünk, mindenki hazaindul, hogy átöltözhessen az esti buliba. Én is szobám felé veszem az irányt, hátha találok valami ruhát az estére.