Az életem darabokban |Dzsudzsák Balázs|

Chapter 5

Reggel másnaposan kelek. Fogalmam sincs, hogy kerültünk haza, és mi történt az éjszaka folyamán. Egy kezet érzek derekamon, ami szorosan tart. Szemben velem Ádám alszik. Te jó isten. Mi történhetett itt? De ki fekszik mögöttem? Istenem, add hogy Balázs legyen az. Minden szertefoszlik, mikor Balázs dugja be a fejét az ajtónyíláson.
- Te jó ég. Ki fekszik mögöttem? - kérdem tőle hangosan. Úgy sem kelnek fel.
- Nyugalom. Csak a Vili az. - nyugtat meg, majd elneveti magát. - Látnod kellene az arcod.
- Kapd be. - mondom, majd kihámozom magam Vili öleléséből, és elindulok a konyhába. A szobából kifelé menet megszédülök, Balázs kapja el a kezem.
- Jól vagy? - vált aggódóra.
- Nem. De jól leszek. Csak kaja kell, meg gyógyszer. De ahogy elnézlek téged, rád is rád fér. - motyogom.
- Lehetséges. - mondja, majd megindul velem a konyhába. Kikutatom útközben, a fürdőben a gyógyszert, majd a konyhában kezdünk el kutakodni valami reggeli után. Kiveszek egy nagy tálat, amit teli töltök zabpehellyel.
- Te is ilyet kérsz? - kérd Balázst, ő pedig bólint. Csorgatok egy kis mézet a pelyhünkre, majd berakom a mikroba, amíg az melegszik pucolok narancsot, banánt és egy kis ananászt is kikutatok a hűtőből. Összeszelem, majd a forró zabpehelyhez öntöm. Balázs vesz elő addig két kanalat, majd az egyiket felém nyújtja.
- Jó étvágyat. - mondja.
- Neked is. - mosolygok rá. Könnyed csevejbe kezdünk, és azt hiszem direkt nem érintjük a tegnap estét. Nem sokkal később a két Szalai is levánszorog.
- Képzeljétek, olyan fullos nővel aludtam. Kár, hogy elment, mielőtt felkeltem. De olyan jó illatom van. - mondja Vili, majd lecsap a pulton hagyott gyógyszerre. Ádi is odasétál, majd megérzi Vili illatát, és rám néz.
- Ne nézz így rám. Ott feküdtél a másik oldalamon. Balázs a tanúm. - emelem fel védekezőn kezeim.
-  Voltak már hülyeségeink, de ekkora. - mondja, majd elkezd nevetni. - Kezet fel, ki tudja mi történt tegnap este?
Mindenkinek lent marad a keze. Némó sétál le időközben.
- Hohoo, nem is tudtam, hogy te is itt aludtál. - néz rá Ádám, de ő csak megrántja a vállát.
- Először azt sem tudtam hol vagyok, csak amikor meghallottam a hangod. - mondja. Erre mindenki felnevet. A délelőttünk azzal telik, hogy próbáljuk kideríteni mi történt tegnap este. Senki nem emlékszik. A fiúk a fél csapatot felhívták már, de mindenki ugyanazt mondja, hogy nem sokra emlékszik. Csak amire mi is, hogy megérkezünk a szórakozóhelyre, majd lecsúszik pár rövid, és a táncparkett felé vesszük az irányt.
- Várjatok. Kitaláltam. Titeket mindenki ismer. Majdnem mindenki. Ha hülyeséget csináltatok, akkor tuti megjelent valamelyik újságban. - mondom, majd laptopon előveszem, és beírom Ádi nevét először, arra nem dob ki semmit. Némó neve alatt az áll, hogy eljegyezte a barátnőjét.
- Jajj, az még nyári cikk. - legyint.
- Akkor csak Balázs maradt. Legalábbis azok közül, akik most itt vagyunk. - mondja Ádám. Beírom nevét a keresőbe, majd sokkot kapok az első cikk fejlécét olvasva.

DZSUDZSÁK BALÁZS ELJEGYEZTE BARÁTNŐJÉT!

Mint tudjuk, mióta véget ért Zimány Lindával a kapcsolata, nagyon őrzi magánéletét. Talán ezért nem is szerzett lapunk tudomást arról, hogy a magyar válogatott csapatkapitányának barátnője lenne. Lapunk értesülései szerint tegnap éjjel a pár egy szórakozóhelyre ment kiengedni a gőzt barátaikkal, ahol megtörtént a lánykérés. Tudomásunk van arról, hogy Balázs nagyon aranyosan beszélt szíve választottjáról, majd monológját követően letérdelt a hölgy elé és arra kérte legyen a felesége. Reméljük, hogy a pár boldog, és mindenki nevében szeretnék hosszú, és boldog házasságot kívánni nekik. Ezt a képet egyik olvasónk küldte.

- Várj, az ott.. Jesszus Léna, az te vagy. - kiált fel Vili.
- Én. Nem tudom mit mondjak. - szólal meg mellettem Balázs.
- Igen. Hozzád megyek. - mondom neki teljes komolysággal.
- Leszedetem, ha szeretnéd. - mondja.
- Nekem mindegy. - vonok vállat. - Úgy se ismer senki.
- Hát ezt mindenkinek látnia kell. Védőnők csoportba. - nevet fel Némó. 10 perc sem telik el, majd a csengő szólal meg.
- Kinyitom. - állok fel. Az ajtóban Priska áll, egy gyönyörű szőke nővel az oldalán.
- Szia. - mosolyodik el, majd ad két puszit.
- Sziasztok. Gyertek beljebb. - mondom.
- Léna, ő itt a feleségem Petra. Petra, bemutatom Szala legjobb barátját. - mutat be minket egymásnak.
- Örülök a találkozásnak. - nyújtóm felé kezem, elfogadja, majd adunk egymásnak két puszit is.
- Mi ez a szar srácok? Szét röhögtem magam. - szólal meg Priska, amint meglátja a többieket.
- Viccesnek találod? - kérdezek rá.
- De még mennyire. - neveti el magát.
- Szerintem neked sem lenne vicces, ha mondjuk rólad lenne szó. - mondom, majd megfordulok és az emelet felé veszem az irányt. Kiülök az erkélyre, majd rágyújtok egy cigarettára. Rossz szokás, de azt hiszem a történtek fényében, mindenki örül annak, hogy csak kátránnyal szennyezem tüdőm. Egy ideje ülök itt, amikor kopogást hallok, majd valaki bejön a szobába. Nyílik az erkély ajtó, és valaki kilép a napsütésbe.
- Beszélhetünk? - kérdi.