Az életem darabokban |Dzsudzsák Balázs|

Chapter 21

Szétvet az ideg. Tördelem az ujjaim. Ez nem lehet igaz, nincs még vége ennek a kurva meccsnek?
- Nyugalom. - fogja meg a mellettem ülő Lang Ádám a kezem. - Nem tesz jót a babának, ha idegeskedsz. És Balázs sem szeretné.
- Tudom, csak idegesítő a tudat, hogy percek vannak még vissza. Nem akarom, hogy kiegyenlítsenek, és döntetlen legyen a vége. - mondom, de szemem nem veszem le Balázsról, aki a pályán próbál segíteni egyszerre az összes csapattársának, így csak fejetlenség lesz a vége.
-Nem fognak. Nem lesz semmi baj. Nyerünk. - próbál meg nyugtatni Ádám.
- Oké. Hiszek neked. De téged csaplak meg, ha nem. - fenyegetem meg, de a végére elmosolyodom. Ránézek az órámra. Majd felnézek a kivetítőre is, két perc van vissza. Remélhetőleg, a bíró nem fog hosszabbítani, amiért le kellett hozni az egyik Feröeri játékost. Pillanatok alatt letelik az idő, én pedig nevetne állok fel helyemről, hogy megtapsolhassam őket. Sosem gondoltam volna, hogy az andorrai vereség után, még képesek lesznek felállni. Főleg, hogy Portugáliától, és Svájctól is kikaptunk. Hatalmas vigyorral az arcomon sétálok el a lépcsőig, majd a pálya felé pillanatok. Jobban lehet innen látni, mint a székekről. Büszke vagyok Ádámra, hiszen ő lőtte a gólt, de a passz előtte már a vőlegényemnek volt köszönhető. Mikor Balázs észrevesz, elkezd felém futni, majd meg sem áll, amíg karjai közé nem zár.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Nélküled nem ment volna. - suttogja fülembe.
- Dehogynem. Nagyon szeretlek. - suttogom, majd kezeim közé veszem arcát, és megcsókolom. Nem érdekel ki látja, és ki nem. Megszokhatták a hónapok alatt, hogy Balázs hozzám tartozik, én pedig hozzá. Hiszen erről szól a szerelem. Belép az életedbe, teljesen észrevétlenül, és nem hagy nyugodni, nem vagy képes kiűzni a fejedből, száműzni a szívedből és a gondolataidból. Mert tetszik a mosolya, a haja, és az egész külseje. De igazán a tulajdonságaiba szeretsz bele. A gondolataiba. A hibáiba. Amik számodra nem is léteznek. Megtalálod benne minden vágyad és reményed. És amikor mellette vagy, együtt kéz a kézben, semmi nem tűnik lehetetlennek. Nem tudod miért tökéletes, de számodra az. És a tudat, hogy veled van, többet ér bárkinél és bárminél. Beletelt egy kis időbe, amíg rájöttem a dolgok súlyára, de megérte. Boldog vagyok mellette, és én is ugyanezt szeretném. Boldoggá tenni. Látni mosolyát, szeme csillogását.
- Holnap kerti parti Szalainál. - suttogja, és látom szemeiben, hogy mennyire menni akar.
- Oké. De én nem maradok sokáig, viszont te maradj ha akarsz. - mosolyodom el, majd adok neki még egy puszit.
- Nagyon aranyosak vagytok együtt. - hallom meg egy lány hangját. Odafordulunk mindketten, amikor észrevesszük, hogy Balázs rajongója, mert a mezén, a vőlegényem neve szerepel.
- Köszönjük. - mosolygok rá. - Na át adlak neki.
Engedem el Balázst, hogy autogramot adhasson a lánynak, és képet is csináljanak. Balázs kiveszi a lány telefonját a kezéből, majd felém nyújtja. Elveszem tőle, majd csinálok több képet, hogy legalább egy jó legyen, és ki tudja rakni a szobájába.
- Köszönjük a bátorítást. - mondja neki Balázs, majd megöleli. Látom arcán, hogy boldog, és ez engem is boldogsággal tölt el. Észrevétlenül patakzanak könnyeim.
- Most azért sírsz, mert megölelt? - kérdi a lány megszeppenve.
- Jajj nem. Csak már bőven bennem vannak a hormonok, és pillanatok alatt elsírom magam. Ne akarj gyereket. Főleg ne egy focistától. Amikor megszületik akkor már jó, de az előtte lévő hónapok, maga a pokol. - simítok végig pocakomon, ma már sokadszorra. - De nem panaszkodhatok. Az a férfi, akit ölelsz boldoggá tesz. De ne mond el senkinek.
- Megígérem. - mondja, majd úgy csinál, mint aki becipzározza száját, a kulcsot pedig eldobja. - Köszönöm a képet, és neked is az aláírást. Remélem még sokáig láthatlak játszani.
Balázs elmosolyodik, majd egy gyors csók után visszamegy a pályára. Felsóhajtok, majd elindulok a büfébe, hogy vegyek valami kaját. Lang Ádámmal, és barátnőjével találkozom össze.
- Megéhezett? - néz rám Blanka, Ádám barátnője.
- Nem is tudod mennyire. Már a meccs alatt, de akkor túl ideges voltam. - mondom, majd tekintetem a választékra vezetem. - Azt sem tudom mit akarok enni.
- Egyél hamburgert. Én is azt eszek. - szól jókedvűen.
- Akkor az lesz. - mosolyodom el, majd a kiszolgálóhoz fordulok. - Kettő hamburgert kérnénk.
- Egy pillanat. - mondja, majd elfordul, hogy elkészítse.
- Köszönöm. - szól Blanka, majd előveszi pénztárcáját.
- Eszedbe se jusson. Csak rakd el. Tekintsd köszönő ajándéknak, amiért segítettél választani. - mondom, majd megfordulok. Egyetlen asztalt látok szabadon.
- Lefoglalod nekünk? Mindjárt viszem. - kérdem.
- Nem. Majd te lefoglalod és én viszem a kaját. Terhes vagy. Ne ugrálj. - szól mérgesen, de ekkor egy hatalmas szúrást érzek a hasamban. A padlóra rogyok. Érzékelem, ahogy Blanka letérdel mellém, majd Ádám is odaguggol, de nem tudok megszólalni.
- Szólj a Balázsnak. - néz Blanka Ádámra, aki futásnak ered. Tudom, hogy kiabált, én mégis suttogásnak véltem. Szemeim elhomályosulnak, ahogy próbálok kitartani, csak Balázs érjen ide. Ahogy ezt végig gondoltam Balázs aggódó arca jelenik meg a látószögemben.
- Ne aggódj. - suttogom, majd felsikoltok az újabb fájdalomtól.
- Vérzik.
- Hívjatok mentőt.
- Te jó ég, mi történt?
Hallom a mondatokat magam körül, de nem tudok válaszolni. Balázs kék szemeire összpontosítok. De már az sem megy, így mély álomba merülök.