Az életem darabokban |Dzsudzsák Balázs|

Chapter 11

Amikor reggel felébredek Balázs már nincs mellett, de hallom ahogy a szobához tartozó fürdőben folyik a víz. Gondolkodás nélkül megyek be, ahol pont háttal áll nekem. Lehúzom pizsamám, majd kinyitom az ajtót és bemegyek mellé.
- Azt hittem alszol még - köszönt egy csókkal.
- Most ébredtem. - mosolyodom el.
Miután alaposan megmossuk a másik testrészeit, kilépünk a zuhanykabinból, megtörülközünk, majd Balázs elmegy ki, és hoz nekem ruhát, addig én körbe tekerem magam a törülközővel, és megszárítom mogyoróbarna hajam, amely most göndören omlik hátam közepéig.
- Tessék - sétál be Balázs. - Remélem ezek jók.
- Nektek stylistnak kellett volna menni az Ádival. - sóhajtom, majd elveszem a ruhákat.

- Gondoltam a fekete fehérrel, nem lesz nagy baj. - mondja, miközben öltözök.
- Nincs, egész jó, és kényelmes is. - sétálok rel mellette, hogy lemehessek reggelizni, de csak a fürdő ajtóig érek, mert elkapja derekam és magához ránt.
- Szeretlek. - suttogja, majd érzéki csókot lehel ajkaimra. Homlokát neki dönti enyémek, és fürkésző tekintettel mered rám.
- Én is szeretlek. - mondom ki, és mintha egy hatalmas kő gurulna le szívemről. - De menjünk enni, mert éhen halok.
- Rendben. - indul meg az ajtó felé, ahol maga elé enged.
- Igazi úri ember vagy. - nézek rá elismerően.
- Igyekszem. - mosolyodik el.
Mikor leérünk a konyhába Ádám már reggelizik. De amikor belenézek a táljába a hányinger kezd el kerülgetni.
- Pfujj, mi ez? - fintorodom el.
- Gabonapehely, csokis müzli, meg van benne kis gyümölcs is turmixolva. - von vállat.
- Ez undorító, haver. - ért egyet velem Balázs. 
- Törődjetek a magatok dolgával. - szól mérgesen ránk Ádám.
- Inkább eszem valami normálisat. - közlöm a fiúkkal, majd felnyitom a fehér szekrényajtót, ahol szoktak lenni a müzlik. - Szalai Kapd Be A Faszom Ádám, most azonnal gyere ide, és vedd le a csokis müzlit.
- Miért? Mi a baj kicsi lány? Nem éred el? - űz gúnyt belőlem Ádám. 
- Viccesnek tartod? Majd én is annak találom, ha ma véletlenül még is el kell mennem. És véletlenül az oroszok ellni meccsre sem tudok kimenni, meg utána kimarad Andorra, soroljam még, vagy elég lesz? - nézek farkasszemet vele.
- Oké, oké, leveszem. Csak told ki a segged a meccsünkre. - kel fel, majd ellép mellettem, és leveszi a legfelső polcról a dobozt. 
- Mindenképp mentem volna, és ezt te is tudod. Plusz már van még egy indokom, amiért menni szeretnék. - nézek jelentőségteljesen Balázsra, majd kikapom Ádám kezéből a reggelim, és csinálok magamnak. - Te mit kérsz? 
- Nem tudom, szerintem azt eszem amit te. Így jobban néz ki. - ránt vállat Balázs.
- Várj, akkor azt mondod minden rendben veletek? - esik le a tantusz Ádámnak is. 
- Igen. - bólint barátja mosolyogva.
- Mennyit tudsz? - néz rá Ádám. 
- Mindent, azt hiszem. - néz rám Balázs. 
- Mondjuk inkább, hogy majdnem mindent. A legsötétebb kimaradt. - mondom már inkább Ádámnak. Nem tudok Balázs szemébe nézni, aztán végül még is megteszem. - Megígérem, hogy egyszer elmondom, csak erről a legnehezebb beszélnem. 
- Én várok rád. Te is tudod. - húz ölelésébe. 
- Köszönöm. - csókolom meg.
- Pfujj. Menjetek szobára. - grimaszol Ádám, majd tovább folytatja a reggelijét. Mi is elkészítjük sajátunk, majd leülünk a pulthoz.
- Egyébként mikor mész vissza? - kérdem, majd a gombóc kezd el nőni a torkomban, miközben Balázsra tekintek. 
- Holnapután. - mondja. - De arra gondoltam, hogy kijöhetnél, majd a bemutató után pár napra. 
- Komolyan? - kérdem. 
- Aha. Jó lenne több időt eltölteni. Megoldhatjuk. - mondja, majd közelebb hajol hozzám, és suttogni. - És úgyis tudunk majd időt együtt tölteni, hogy az Ádi nincs a közelünkben.
- Annak nagyon örülnék. - suttogom vissza, majd puszit lehelek ajkaira. - Mit csinálsz délután?
- Nem tudom. - von vállat - Mire gondoltál?
- Hogy körbe járhatnánk a várost, mint turisták.
- Ez jó ötlet. - nevet fel, én pedig vele nevetek.