Bieber,the bad boy

3. ~Költözés?~

Justin

- Juss ! - anyám rikácsoló hangjára ébredtem. Figyelmen kívül hagytam. - Justin Bieber azonnal indulj meg a konyha fele különben megbánod ! - csak nevettem. Megölet vagy mi? Egy idő után feladta. Hál' Istennek. Hirtelen azon kaptam magam, hogy jéghideg víz érinti testem, minden porcikámat. Idegesen kiugrottam az ágyból.

- Mi a fasz? - öltem meg anyát a tekintetemmel.

- Hogy beszélsz? - Felemelte a kezét, hogy megüssön, de én lefogtam. - Auu Justin ez fáj. -

- Azt mondod? Nem vagyok már az a hülye kis pöcs. Azt csinálok amit akarok és te ez ellen nem tehetsz semmit. Elegem van belőled. Pontosan tudom, hogy ma suliba kell mennem, de baszd meg tizenkilenc éves vagyok, pontosan tudom mennyi időt vesz igénybe az, hogy elkészüljek. - forgattam meg szemeimet. - És az tuti, hogy nem kell rá két óra. - elengedtem a kezét majd vártam míg végre elmegy.

- Amíg az én házamba élsz, addig az én törvényeim szerint élsz ! - emelte fel mutató ujját.

- Oh, szuper akkor el is búcsúzhatunk, ki akar itt lakni? - néztem körül. Azt hiszem el jött az ideje felnőnni.

- Igen és mégis honnan lesz pénzed? - kérdezte gúnyosan.

- Apától. - mondtam határozottan majd megvontam vállaim.

- Húzz abba a kibaszott iskolába ! - tudtam, hogy ez fel fogja cseszni. Ne értsétek félre, imádom anyát, de azt hiszi, hogy öt éves vagyok és úgy is kezel. Kiveretett a szobából én pedig besétáltam a fürdőszobámba. Még egy ilyen reggelt nem akarok.

Ashley

Nem tudtam aludni, mivel egész éjjel fájt a fejem, de ahhoz meg lusta voltam, hogy elmenjek gyógyszerért. Viszont már nem bírom. Lesétáltam a konyhába.

- Szia Ashleyike ! - puszilt meg anya. Csak elmosolyodtam. - Mi a baj? - azonnal észre vette, hogy valami nem stimmel.

- Fáj a fejem. - mondtam könnyedén, majd leültem az egyik bár székre.

- Jaaaj kislányom, tessék igyál sok vizet, keresek neked valamilyen fájdalomcsillapítót. - imádom őt

- Köszi ! - és már a kezembe is nyomott egy kis fehér pirulát. Bevettem, leittam vízzel és vártam, hogy jobban legyek.

- Figyelj kicsim, valamit el kell mondanom. - azonnal felemeltem a fejem. Ez nagyon szarul hangzik. - Ugyebár apád nagyon-nagyon keveset van otthon..- bólogattam - Hiányzik - gyönyörű, hogy ennyi év után is ennyire szereti. - Na és talált nekem is munkát, maga mellé.- azonnal elkerekedtek a szemeim.

- És velem mi lesz? - kérdeztem ijedten.

- Úgy döntöttünk, hogy 1-2 szobát kiadnánk. Úgy is óriási ez a ház. - örültem, mivel a magam ura lehetek, de közben féltem. Idegenekkel kell itt lennem? - Nyugi, majd együtt kiválasztjuk az új lakótársaidat. Fiatalokra gondoltam, az bulis lehet.- mosolygott, de nem mert a szemeimbe nézni. Most már csak az öröm maradt meg.

- Oké anya, ha ti így látjátok jónak. - vigyorogtam, majd odamentem hozzá és megöleltem. - Mikor mész? -

- Holnap után. - nagyot nyeltem.

- Máris? - csak bólogatott. Hú akkor nem lesz valami sok időnk embereket választani.

- Nyugi már tele van a város szórólapokkal. - Ja az konkrét, hogy ők ezt már rég tervezik. Csúcs szuper. -Ma nem kell iskolába menned, ha ilyen rosszul vagy. Estére remélem jelentkeznek páran, addigra valahogy szedd össze magad.- Neeeem hiszem el, ez a kedvenc napom! Felverettem a szobámba és lefeküdtem aludni.