Bieber,the bad boy

21. ~Láttam hogy néz rád~

Ashley

Egy hét telt el a bizonyos szakításunk óta. Azóta nem igen találkoztunk Justinnal. Én eljöttem New Yorkba a fotózás miatt és ha már itt voltam több munkát is elintéztem....Na igen igaz, menekülök, de mit csináljak? Mit csinálhatnék? Annyira gyűlölöm őt, annyira! Teljes szívedből szereted, ezért vagy itt. Nem akarod őt mással látni. Hiszen biztosan visszatért régi hiper-szuper énjéhez. Ahh, megfogok bolondulni! Főleg most, hogy holnap már haza kell mennem. Baszki!

...

Egész éjjel nem aludtam, csak egy keveset a repülőgépen. Már hazafele tartok és őszintén? Legszivesebben valamelyik száguldó kocsi alá dobnám magam.

- Megérkeztünk ! - megráztam a fejem és a sofőrre néztem. Enyhe mosoly jelent meg arcomon. Kinéztem az ablakon és megláttam a házamat. Tényleg itt vagyunk. Felsóhajtottam. - Esetleg valami gond van? -

- Nem dehogy! Köszönöm, hogy elhozott a pénzt még az út elején odadtam igaz? - olyan szétszórt vagyok.

- Igen, szóval engedelmével most tovább mennék. Segítsek a bőröndökkel? -

- Megtenné? - kimásztam a taxi hátsó üléséről és a csomagtartóhoz mentünk.

- Tessék, hát akkor viszlát! -

- Viszlát! - Most mire vársz? Menj be, hiszen a te házad. Amúgy is, nem kell hülyének érezned magad, te nem tehetsz semmiről. Rég féltem már ennyire, reszkettem.

- Ashley? Ash!!!! - nyeltem egyet majd megfordultam. Hailey és Sofia. Igen, pontosan ez hiányzott még.

- Hali! - integettem feléjük.

- Segítek! - futott hozzám Hailey és jóhogy nem kiszakította a kezemből a táskámat.

- Hé! - nevettem

- Öm, esetleg kell még segítség? - szólalt meg Sofia is. Hailey valamit mondott volna, de közbe vágtam.

- Nem, ez már fog menni egyedül is. - mutattam a bőröndömre. - De köszi. - egy kósza hajtincset a fülem mögé igazítottam majd az ajtóra néztem. Nem leszek hozzá rideg, hiszen nekem nem ártott semmit. Kitudja hogyan is voltak a dolgok közte és Justin közt. Nem fogok ítélkezni. Hangosan kifújtam a levegőt amit idáig vissza tartottam. Kissé megszédültem.

- Jól vagy? - ölelt át Hai.

- Inkább mégis segítek. - kapta ki kezemből Sofia a bőröndöm. Nem gondoltam túl, inkább benyitottam. Sehol senki. Kicsit megnyugodtam.

- Oké én most legszivesebben minél hamarább a szobámba mennék. -

- Ashley! Na csumi, mivan veled New York-i hölgy? - ölelt át Sam. - Hoztál valami ajándékot nekem? -

- Uh, kellett volna? - nevettem. - Máskor szólj, behozom ígérem. -

- Oké, megúsztad, de csak most az egyszer. - kacsintott rám majd - Mentem én, szia csajok és Sofia! -

- Ha ha ha ! - forgatta meg Sofia szemeit. - Igen vicces. -

- Mehetünk? - siettettem őket.

Justin

- Cailin, ez megint kurva jó volt! - nyaltam meg ajkaim majd rácsaptam Cailin fenekére. Utóbbi időben vele vagyok ha épp unatkozom.

- Hé, hagyjd abba! - nevetett. Ekkor megcsörrent a telóm. Sam. - Csá, na mivan? Itt vagy már? Megyek akkor...oké pár perc..Csövi!

- Menned kell? -

- Igen Sam már itt van értem, majd ütközünk nem? - megcsókoltam. Rohadt jól csókol, már most meghúznám újra. Mondjuk ki nem. Meg alap mindenki rángatja, de szerintem velem érzi a legjobban magát.

- Majd hívjuk egymást. - arcon puszilt, majd becsapta mögöttem az ajtót. Sam  kocsijához sétáltam.

- Mehetünk? - beültem, majd becsatoltam a biztonsági övet.

- Ja csak tudnod kell valamit. - bestartolta a motort és elindultunk. - Ashley már otthon van. - a szemeim majd ki ugrottak, azonnal hevesebben dobogott a szívem.

- Mi? -

- Amikor jöttem érted összefutottam velük. -

- Velük? - balra kanyarodtunk, majd jobbra és már majdnem a háznál voltunk.

- Haileyvel és Sofiával volt. - homlokon csaptam magam.

- Na ezek is megtalálták egymást, libák. - akaratomon kívül is izgulni kezdtem, vagy minek nevezzem ezt. Izzadni kezdtek a tenyereim. Nem igazán láttam őt már ...nem is tudom mióta pontosan. - Nem akarok haza menni. -

- Mivan? - kiáltott fel Sam. Kicsit meg is ugrottam. - Hagyd már abba, úgy viselkedsz mint valami kis szaros. Egy fedél alatt lakunk, előbb-utóbb összefuttok úgy is. -

- De inkább utóbb. - ekkor már épp leparkoltunk a ház elé.

- Most hagyd abba és gyere. -

- Ezt nem hiszem el. - mondtam bár inkább csak magamnak. Beléptünk a házba. Pont akkor, amikor ők leértek az emeletről. Hirtelen minden, de tényleg minden megszűnt létezni körülöttem. Csak is Ashleyt láttam és vettem figyelembe. Mennyire hiányzott. Annyira gyönyörű! Csak néztünk egymásra. Mintha megállt volna az idő.

- Justin..-

- Ashley ...-

Ashley

Össze fogok esni. Össze fogok esni! Vagy sírni fogok, vagy valami. Ah, lekéne nyugodnom. De hogyan? Justin úgy néz rám, mint azelőtt. Mintha semmi se történt volna. Bárcsak megölelne és megnyugtatna, hogy minden rendben lesz. Hogy szeret és bocsássak meg neki. A levegő kezdett egyre cikibbé válni. Csak néztünk némán egymásra. Befagyott a levegő.

- Esetleg menjünk el vagy? - szólalt fel Sam.

- Miért csinálnátok ilyet? Nekünk nincs miről beszélnünk. - felelte Justin keserűen. Oh, már megint túl sokat akartam. Tudhattam volna, hogy ez lesz. Mintha nem ismerném őt. Úgy döntöttem elmenekülök és egyáltalán nem érdekelt mit fognak gondolni a többiek. Befutottam a szobámba és a földre rogytam. Nem bírom ezt....

- Ash ! -

- Hagyjatok! - ordítottam könnyeimmel küzködve. Lehajoltak hozzám.

- Tudom, hogy nem könnyű, de hidd el nem érdemli meg könnyeid. El kell őt felejtened. -

- És mégis hogyan? Egy házban élünk. - arcomat tenyereimbe fektettem. Legszivesebben kisírtam volna a lelkemet is.

- Figyelj ő egy görény. Nem érdekli őt senki és semmi. Telibe szarja, hogy érzed magad érted? Cailinnel lóg a faszi. - mintha valaki szíven szúrt volna .... - Sokkalta jobbat érdemelsz. Még csak azt sem érdemli meg, hogy akár egy másodpercig is rá gondolj. - letöröltem a könnyeimet.

- Igazad lehet. - kicsit összeszedtem magam és a gardróbomba sétáltam. Ők persze jöttek utánam. - Segítesz kicsomagolni? Vagyis te is Sofia ha akarsz. - suttogtam.

- Hát persze ! - és már cipzárolta is ki a bőröndöm. Hailey meg a temperamentuma. Kicsit elmosolyodtam, de amikor rájöttem, mi a szitu újra szomorú lettem, így inkább elkezdtem kicsomagolni a cuccaimat. - Ashley kérlek ne csináld ezt. -

- Nem tudok nem szomorú lenni, szerelmes vagyok. -

- Ki kell belőle szeretned ! - ekkor Sofia mérgében földhöz vágta a ruháimat. Mi a szar?

- Nem kell belőle kiszeretned! Miért is tennéd? - kezeivel szerteszét hadonászott. - Hiszen ő is szerelmes beléd! - összeráncoltam a homlokom.

- Tessék? -

- Ismerem őt. - ajkaiból egy csíkot képzett. - Láttam hogy néz rád. Szerelmesebb mint valaha. -