Bieber,the bad boy

12. ~Minek hazudozol?~

Ashley

Egy igen idegesítő ébresztő órára keltem. Mi az Isten?

- Bocsi, ilyenekben régimódi vagyok. A telóm sose bírt felébreszteni. - nevetett Justin, majd rácsapott az órára.

- Semmi gond. - mosolyogtam. - Mennyi is az idő? -

- Fél hét. - összevontam szemöldökeimet, majd felültem.

- Melyik fiú kel fél hétkor? - nevettem

- Az a fiú aki a lehető legjobban akar kinézni. - kinyitotta gyönyörű szemeit és rámkacsintott. "Mérges pofit" vágtam.

- Kinek akarsz tetszeni? - durcáskodtam

- Hé csak is neked ! - húzott magához.

- Na azért. - mondtam, bár inkább csak magamnak. Elhúzódtam Justintól, majd kisétáltam a szobájából. Én még hamarább szoktam kelni, úgyhogy sietnem kell. Besétáltam a szobámba, majd a gardróbomba. Kiválasztottam pár cuccot amit gyorsan magamra is kaptam. A fürdőszobába mentem ahol fogat mostam és bekrémeztem az arcom. Közben Justin is megérkezett. Tökéletesen van felöltözve mint mindig.

- Zavarni fog ha én is itt leszek? -

- Nem, dehogy. - A felső fiókból kivettem pár dolgot ami a sminkemhez kell.

- Nem értem minek fested magad, olyan gyönyörű vagy. - egy kis fogkrémet nyomkodott a fogkeféjére, majd elkezdte mosni a fogait. Elpirultam.

- Köszi, aranyos vagy. Egy kis smink azért kell, különben élőhalottnak nézek ki. De csak egy kevés. - magyarázkodtam bár nem is értem minek. Igazán nem az ő dolga. Ecset segítségével felvittem arcomra az alapozót, majd kicsit ki kontúroztam az arcom. Szempillaspirál, szájceruza és kész is voltam. Justin is már közbe a haját csinálta. Durva mennyire ért hozzá és hogy mennyit bír vele szarakodni. Megfésülködtem és szerintem kész is vagyok. Ekkor Hailey berontott.

- Sokáig lesztek még? Sietnem kell. - sietni? Hova? Hiszen neki nincs sul.... Jaaa hogy ..

- Én már készen vagyok. - Justinra pillantottam aki úgy mosolyog magára a tükörbe, mintha valami Istencsászár lenne ott. Bár nagyon helyes az tuti.

- Asszem én is. - Kisétáltunk tehát a fürdőszobából. Isteni illatok jöttek a konyha felől.

- Jó reggelt galambocskák! - mosolygott Sam. - Rántottát? -

- Kérek! - vágtuk rá egyszerre Justinnal. Megreggeliztünk, majd Justin autójába ültünk.

- Ez így nem lesz jó ! Mindig én ültem elöl. - forgatta meg szemeit Sam. Én csak elmosolyodtam.

- Hát szokj hozzá. - mondta gúnyosan Justin, közben megérkeztünk.

- De nincs kedvem menni. - sóhajtott Sam.

- Ne is mond. - nézett ki az ablakon Justin. Kiszálltunk a kocsiból, Justin bezárta majd a sulihoz mentünk. Az egyik padnál megpillantottam Justinék haverjait, akik mint mindig a suli fő ribancain legeltették szemeiket. Justin azonnal hozzájuk futott, engem maga mögött hagyva. Beszélgettek. Nem tudom miről, mert én eléggé lemaradtam.

- Szia ! - ugrott rám hátulról Kim.

- Szia elveszett ! - öleltem át.

- Na mi újság? Nagyon rég dumáltunk tudom, bocsi. De ma van időm, suli után mehetünk hozzátok! - ugrándozott, néha rosszabb mint az öt évesek.

- Nagyon sok újdonságom van a számodra, de akkor majd nálunk mesélek. - becsengettek. Justin a haverjaival besétált a suliba és eltűnt a folyosók közt. Hát neked is szép napot Justin...