Project; DeadShot - Befejezett

Ébredés

Rendszerhiba...

Külső beavatkozás...

Felülírási próbálkozás...

Felülírás sikeretlen...

A rendszerről való lekapcsolódás sikeres. Üdvözöljük!

Az első kép homályos, látás csak foltokban. Hallás nincs. Érzelmi rendszer aktív. Első érzelmek: pánik, félelem, értetlenség.

Egy hang mondta mindezt a fülembe. Gépies, női. Az ő hangja nem ijesztett meg. Úgy éreztem hozzám tartozik. Beszélni próbáltam: Hol vagyok? Ki vagyok? Bár hang nem jött ki a számon, válasz érkezett.

Memória lekérés. A lekérés sikertelen. Nincs adat.

Próbálkoztam valamivel, azt hiszem, úgy hívják visszaemlékezés. A fejem felzúgott.

Érvénytelen parancs. A túlterhelés elkerülése végett kérem, ne próbálkozzon!

Nem értettem. Igazából nem értettem semmit. Nem értettem a szavakat, amik eszembe jutottak, nem értettem mit is akarok és nem tudtam kinek kéne lennem.

Látásfixálás kész. Hallás aktiválva.

Hirtelen tárult elém minden, elképesztő élesen és tisztán. Egy szoba volt, a közepén ültem. Körbe műszerek. Milyen műszerek?

Nincs adat.

Pár méterre tőlem egy férfi áll, magas, bőrszerű köpenyt visel, rajta furcsa szerszámok. Haja barna, szemei előtt vaskos hegesztő szemüveg, szemei narancssárgák. Fiatal, izmos férfi.

Külső leírás párosítva hozzá: Teremtő

- Hé, hallasz? - szólalt meg a férfi, a „teremtő". Közelebb hajolt, a kezét meglengette az arcom előtt. - A szemed, reagál, tehát felébredtél. Igaz kicsit előbb, mint terveztem, de sebaj. Nem probléma, ha kicsit önálló vagy.

Engem vizsgált, majd egy fényesen világító monitorra bámult, ami adatokat jelzett ki. Nem értettem őket.

- Talán beszélni nem tudsz? - tűnődött tovább. - Lehet, kicsit türelmetlen vagyok.

Azt várja, hogy válaszoljak. Hogyan kell válaszolni? És hirtelen már tudtam is. Kinyitottam a szám, volt szám, és megszólaltam.

- Hallak.

- Csodás! - derült fel rögtön. - Victor vagyok, üdvözöllek! Hogy érzed magad?

- Nem tudom - válaszoltam. Vajon, hogy érzem magam?

- Oh - mosolyodott el. - Persze, még korán van. A rendszered biztos nem egységesítette az adataid. Ha egy óra múlva kérdezem, már biztos tudsz válaszolni, ne aggódj!

Odébb sétált, egy géphez és valamit matatott. Követtem a tekintetemmel.

- Tudod meglepően önálló vagy, pedig az eredeti testedből semmi létfontosságút nem tudtam megmenteni. Az agyadból sajnos például konkréten semmit, épphogy a tudatod megmaradt - mesélte közbe nekem. - Tudod azon gondolkoztam, hogy inkább egyszerűen új testbe raklak. Bár végül nem így lett - nézett rám. A szemei csillogtak. - Nem bántam meg.

Furcsa érzés volt, nem tudtam hova rakni.

Mozgás koordinálás megkezdése.

Megpróbáltam felállni, a kezeim a székhez voltak rögzítve így ez nem jött össze. Victor rögtön hozzám sietett, és megpróbált visszanyomni. Nem sikerült neki, a testem túl erős volt, hogy csak így visszanyomja. A száját halk kis nevetés hagyta el.

- Hogy mért próbálkozok mindig ezzel? - kérdezte magától, majd felnézett rám. - Kérlek, ülj vissza, a koordinációd még nincs kész. Ki fogja jelezni, ha igen.

Hallgattam rá, visszasüllyedtem a székbe.

- Köszönöm - biccentett. - Egyébként a MI-ddel minden rendben?

- Nem értem a kérdést.

- Oh, hát... hallod azt a... hangot a fejedbe, ami a kijelzett adatokat közli? - Kérdezte. - Ha minden igaz, látod is a mondani valóját.

Mozgáskoordinálás befejezve.

- Igen. A koordinálás befejeződött.

- Nagyszerű! - derült fel. - Nos, akkor fel akarsz kelni?

- Igen.

- Biztos vagy benne? Lehet kicsit korai, még senki nem járt ilyen korán - próbált visszatartani. - Tudod attól, hogy a rendszerbéli koordinálás befejeződött, még nem biztos, hogy te is tökéletesen tudod alkalmazni...

- Fel akarok állni.

Ellen vettetem. Ki akartam próbálni. Úgy éreztem sosem haladnék előre, ha nem teszek semmit.

- Legyen - sóhajtott. A két karrögzítő pánt feloldott. Nem néztem le, csakis előre, a szemközti falat.

Meglepően könnyen kiegyenesedtem, az egész természetesnek hatott.

Egyensúly érzék stabil.

Léptem egyet. Elsőre bizonytalanul, hiszen továbbra se néztem le. Nem tudtam mért, de nem akartam lenézni magamra. A következő lépések könnyedén jöttek.

Járás stílus mentve.

Victor elképesztő büszke arccal méregetett.

- Hihetetlen! Ilyen gyorsan még egyikőtök se tudott járni! Persze ez nem teljesen az én érdemem, hiszen az eljárás ugyan az, de akkor is! - lelkendezett. - És? Nem szeretnéd megnézni magad? Vagy az talán túl sok lesz...

Amikor belegondoltam, hogy vajon, hogy nézhetek ki... Azt hiszem, a félelem írná le a legjobban. Mégis... Mégis ott motoszkált valami, ami azt súgta látni akarom.

- Megnézem.

- Rendben - csettintett Victor. Egy tükör ereszkedett le, és én ott álltam benne.

Egész testem páncél fedte, fényes, kemény, alakomra formált. Férfi voltam. Kezeim akár egy roboté, talán tényleg robot karok. Arcom keskeny, kissé túl éles vonalú. Hosszú hajam volt, szőke, túlért a vállamon. Elfedte arcom bal oldalát, bal szememmel együtt. Rögtön éreztem, hogy az a szem másabb, mint a jobb. Mind kettő világos kék, de az, a bal, szinte világított.

Külső leírás párosítva hozzá: Rendszergazda.

Figyelmeztetés: megemelkedett érzelmi állapot.

- Mi vagyok?

Egy kérdés, és én leírhatatlanul éheztem a választ.

- Hát a legelterjedtebb elnevezés a cyborg - vont vállat. - De igazából teljesen mindegy. Egyszerűen csak üdvözöllek újra az életben!