Project; DeadShot - Befejezett

Visszaemlékezés

A lőtér szokás szerint velünk volt tele. Egy rakatnyi suhanc, lőfegyverekkel, köztük a legújabb lézeres modellekkel. A rendőrségtől szedtük őket, nem is olyan rég. Egyszerűen nevetséges, itt a középsőn mennyire könnyű kijátszani őket. Ray szerint az alsón jobban félnek tőlük az emberek, mint itt. Ki tudja igaz-e.

Becéloztam a hologram fejét, fél kilométer, közepes mozgási gyorsaság, könnyű falat ezzel az új drágasággal. Igaz lézeres a cucc, de cserébe elvileg sokkal pontosabb is. Ezt eddig alá támasztom. Egy laza kis mozdulat, és el is sült, egy lyukat hagyva a hologramba. Rögtön ki is jelezte: pontos találta.

- Szép - könyökölt a vállamra Sam. - Úgy látom bejön az új kicsike.

- Elképesztően pontos - lelkendeztem. - Ezért jövök eggyel.

- Hát, amikor megláttam annál a szerencsétlennél, tudtam, hogy ez nem hozzá, hanem hozzád való - vont vállat vigyorogva. - De remélem azzal azért tisztába vagy, hogy nem eggyel jössz. Engedem, hogy együtt legyél a húgommal, egy életre le vagy kötelezve nekem.

- Ch - fintorogtam. - Mintha ehhez az engedélyed kéne.

- De még mennyire, hogy kell - vágta rá, mire csak forgattam a szemeim. Ilyenkor mindig az jutott eszembe, mikor Naida közölte, hogy ha a bátyja ellenezni fogja, Sam szobája előtt fogjuk csinálni. Igazából bevállaltam volna, Sam pedig megölt volna. Talán jobb, hogy végül elfogadott minket.

- Egyébként merre voltál? - érdeklődtem, és felegyenesedtem a lövő állásból.

- Ryut kerestem - sóhajtott. - Hátha látta valaki.

- Oh, még nem került elő? - csodálkoztam. - Ezt tényleg, fura, még azt ígérte segít az esküvő körül, ehhez képes el se jött rá. Azt hittem egy seggfej, de akkor tényleg van vele valami.

- Ja, aggódom - biccentett. - Főleg a mostani miatt.

- Az eltűnéses dolog? - érdeklődtem.

- Ja, egy csomóan nincsenek meg, így hogy körbe kérdezősködtem - mesélte. - Ilyen senkik, tudod. Bűnözök, a szokott díler, egy-egy csapos, kurvák, olyanok, akiket nem nagyon keresnek, vagy akik néha amúgy is felszívódnak.

- Hát ez elég bizarr. Ugye nem gondolod, hogy...?

- De, az a baj, hogy szerintem ő is ilyen - sötétedett el a tekintete. - Előbb beszéltem Barthhal, meg Ayával, és ő azt mondta, tud valakit. Elvileg az egyik régebbi exe, akivel egész jóba van egy informátor. Ha valaki tud valamit, ő fog.

- Értem, ez legalább már valami.

- Nos - kezdte, és itt megengedett magának egy sóhajt. - Igazából azért is jöttem, hogy megkérdezzem, ha arra fordul, segítesz? A banda nagy része már benne van.

- Persze - vágtam rá. - Amúgyis rosszul érzem magam, amiért dühös voltam rá.

- Okés, és nyugi - kacsintott. - Az esküvő amúgy is gáz dolog.

- Csak mert még csajod sincs - vigyorogtam vissza rá.

- Ki mondta, hogy arra van szükségem - mutatott rá.

- Ajaj, mintha valaki rá akarna csábítani, hogy csaljam meg a húgát - röhögtem. - Sajna ez nem fog össze jönni. Becsületes házas ember vagyok.

- Hülye - kuncogott, és ennyibe maradtunk. Akkor még véletlenül sem gondoltunk arra, hogy valami nagyon komolyba tenyereltünk. Mért gondoltuk volna? Rendőrökön szórakoztunk, és magunknak éltünk. Viszont egy látogatás annál az informátornál, és minden megváltozott.