Project; DeadShot - Befejezett

13. nap, Tökéletes

Furcsa volt felébredni. A fejem enyhén bizsergett, nem fájt, nem is volt feltétlenül kellemetlen. A testemet könnyűnek éreztem, míg belül valahogy magabiztosságot. Aztán az agyam emlékeztetett, mi is történt tegnap.

És ezzel el is szállt mindenféle lassú ébredezés. Oh, a francba.

Egyedül feküdtem az ágyban, Judal nem volt sehol. Valahol ez nem lepett meg, és nem is tudtam, hogy kéne éreznem. Egyenlőre valahol megkönnyebbültem, hogy nem rögtön az ő fejével kell kezdenem mindazok után, ami történt. És istenem, én akartam.

Rettentő zavarodottan szereztem magamra ruhákat. Akármennyire is égett az arcom, beszélnem kellett vele. Ezt minél hamarabb le kell tisztáznunk. De ott volt a probléma, mégis mit is akarok neki mondani?

- Öhm, Katsu? Judal mennyi ideje ment el?

Időpont lekérés: 2 óra 3 perc

Szóval tényleg velem aludt. Itt maradt, ahogy akkor ígérte, bár azért korábban lelépett. A csókunk, csókjaink peregtek le újra a fejembe. És mindennek a tetejébe valahogy az egész kellemes, bizsergető érzéssel töltött el. El se akartam hinni, hogy mindezt azt az idióta miatt érzem.

Némi mosdás után a nappali felé vettem az irányt némi luxért, meg meg is akartam keresni. Mert hát oké, hogy azt ígérte holnap áll elébe mindennek, de mi van ha csak azért csinálta, hogy lecsillapítson? Vagy csak hülyéskedett? Az emlékeimbe úgy rémlik ő sem volt közömbös, de nem nagyon mertem hinni nekik. Már amennyire, de azért részeg voltam. Ki tudja! Meg hát, azt se tudom én mit akarok, és mennyire volt felőlem komoly a dolog. De a tanulság az, hogy soha többet nem megyek el bulizni. Vagy legalább nem iszok annyit.

A nappaliba belépve Victort találtam, aki valamit babrált az akvárium kanapénkon, de senki mást.

- Jó reggelt - intett valami furcsa szerkezettel a kezében.

- Neked is. Mit csinálsz a virtuális halainkkal? - érdeklődtem.

- Oh, feltöltök pár újabbat - magyarázta. - Például Judal cápákat akart.

- Láttad ma már Judalt? - kérdeztem rá rögtön.

- Nem, ez egy régi kívánsága - ingatta a fejét. - Mért keresed?

- Csak szeretnék beszélni vele - vágtam rá gyorsan, és a pulthoz sétáltam, hogy kerítsek magamnak némi luxot.

Egybe lehúztam az egész pohárnyit, ráadásul nem is ízesítettem. Borzalmas, fanyar, de mégse tűnt fel igazán csak, az, mikor Victor furcsálló pillantást vetett rám.

- Judal egyébként nincs itthon - közölte. - Elment beszerezni magának pár dolgot néhány kapcsolatától, de az ilyen elmenetelei nem tudom megmondani meddig tartanak. Néha csak pár órásak, néha több naposak, sajnálom.

- Értem - bólintottam, bár belül megfagytam. Több naposak...? Nagyon ajánlom neki, hogy ne tartson több napig a dolog. Felőrlődnék a várakozásba. - Egyébként milyen kapcsolatok?

- Nos, igazság szerint pár alvilági - böki ki, és kissé szórakozottan pörgette ujjai között a szerszámot. - Gondolom nagyon nem tudod, de Judal például, mielőtt hozzám került, a legalsó szinten élt, és ott vagy nyomor van, vagy bűnözés. Ő az utóbbit választotta. Remélem, emiatt nem fogsz nagyon másképp tekinteni rá.

- Nem hiszem, hogy tudnék - nyugtattam meg. Igazat mondtam, mert hát ez hiába volt újdonság róla, valahogy nem lepett meg. Ha végig nézek rajta, kissé még ki is rajzolódik. Judal, azzal a hatalmas pofájával, aki magabiztos, erős, és sugárzik belőle valami megmagyarázhatatlan veszély, ami mégse teszi rossz emberré. A legalsó szint, ahol nem élheti túl bárki. Azt hiszem, bele illik. Nem nagyon akartam belegondolni, mi mindenen mehetett keresztül.