Project; DeadShot - Befejezett

5. nap, Vizsgálat

- Ugye nem lenne ellenedre pár felmérés? - köszöntött ezzel másnap reggel Victor. - Öt napos vagy, lefuttatnám az alapvető kontrollokat, ha nem baj.

- Persze - bólintottam.

- És utána már mehet az újonc tiprás? - érdeklődött kedvesen Judal a kanapé felől, amin hanyatt vágta magát, fejére tett valami szemüveget, és amennyire láttam a semmire lövöldözött. Azt mondta játék.

- Huh? - vontam fel szemöldököm.

- Harci kiképzés - világosított fel Becca. - Judalt is mi tanítottuk meg.

- De én király voltam az elejétől fogva, így az nem volt túlságosan tiprásnak nevezhető - vágta rá.

- A kardokat azért mai napig elzárva tartjuk tőled - csóválta fejét Ryuzo, aki szokás szerint a pult mögött készített valamit, bár ma különösen sok dolgot mondott fel a saját MI-jének.

- Tudod, bár közel állok a tökéletességhez, de még nem vagyok az teljesen - vágott vissza gúnyosan.

- Oh, dicsőítő plakátot ne készítsek? - forgatta szemeit a lány.

- Nem utasítok vissza semmi ilyesmit...

- Szóval - vágott közbe Victor, mielőtt a dolgok tovább folynak nem épp biztonságos vizek felé. - Elvégzem az általános teszteket, és ha minden rendben, igen, jön a kiképzés.

- Ez a kiképzés, mit is takar? - érdeklődtem.

- Közelharc, önvédelem, ezt a kettőt én fogom tanítani - sorolta Becca. - Aztán lövészet, kb minden, amit a fegyverekről tudnod kell. Használat, típusok, és persze célzás. Előre sajnállak, de ez Judal területe, jelenleg ő a legjobb.

- A fegyvereket nekem találták ki - kommentálta az említett, és mint egy nyomatékosításként elsütötte a kezében lévő képzeletbeli fegyvert. Még én is kihallottam a játék "serial killer" felkiáltását.

- Az utolsó én leszek - kanyarodott vissza a témához Ryuzo. - Kardforgatás, alapfokú vívás. Hacsak nem szereted meg, vagy nem leszel különösen tehetséges nem fogod sokáig tanulni, az alapok után felesleges lenne. Manapság amúgy sem túl hasznos, bár én kedvelem.

- A nem túl hasznos szerintem eléggé személy függő - ciccegett Judal. Meglepetésemre feltolta a játék szemüveget, és merengve bámulni kezdte a plafont. - Még sosem láttam azelőtt olyat, mint te. Soha.

- Ez kedves - mosolyodott el Ryuzo.

- Azt hiszem kíváncsi lettem - haraptam ajkamba. Vajon milyen lehet az, amit még ez az öntelt barom is elismer?

- Remélem is - helyeselt Victor. - De ha minden jól megy, akár ma is kezdhetsz. Gyere!

Victor laborjában ébredésemkor voltam utoljára, de arról nem maradt túl sok emlékem. Amikor beléptem, az valahogy furcsa érzéssel töltött el.

Belépés engedélyezve.

Ugyebár két része volt, első és hátsó. Ha jól tudom, a hátsóba készültem és születtem, de most csak az elsőbe mentünk. Itt rengetek képernyő volt, többségük csak a semmibe vetítve. Hasonló mód 3D-s vázlatok különféle eszközökről, és cyborg végtagokról. Az egyik sarokba több asztal, és egy nagyobb tér, ahol mintha csak legózott volna a számtalan alkatrésszel, míg egy másikba inkább valami laborszerűség, a falon lebegő különös, és számtalan színű üvegcsével, vagy épp valamiféle anyag, ásvány, fém, vagy valami egész más kisebb darabjai. Láttam egy droidot is, kikapcsolva a fal mellett.

- Erre - intett Victor, és a hologramok alatti asztalhoz mentünk, amin szintén volt minden, papíroktól kezdve, képernyőkön, íróeszközökön, kis, furcsa alkatrészeken, és számtalan gombon, billentyűn át minden volt.

Egy kis, fémes,, hosszúkás eszközt vett fel, amit elsőre tollnak néztem.

- Vedd le a felsőd - utasított. - Ez egy szkenner - kapcsolta be a kis szerkezetet. - Ezzel könnyen átnézhetem, minden normálisan működik-e, bár én nem hiszem, hogy ez nem így lenne.

Engedelmeskedtem, bár ahogy ledobtam a könnyű anyagú, fekete felsőt kissé zavarba éreztem magam, de azt nem akartam, hogy ő is észre vegye. A hideg végig futott a hátamon, nem fáztam, nem hiszem, hogy fáztam, mivel nem voltam teljesen biztos benne milyen is az, de a gerincem automatikusan még egyenesebb lett, és felálltak a halvány szőrszálak karomon.

Victor felém nyújtotta a szkennert, amiből halvány, kékes fény áradt kis, és végigpásztázott. Alig volt pár pillanat csupán. Aztán mikor végzet, az egész, mindössze egyetlen intésre kikerült a levegőbe. A saját hologramom.

- Nem rossz, mi? - kuncogott Victor, és közelebb húzta, és ránagyított a karomra. Széthúzta, szétszerelte, szinte kifordította a hologramon. Rettentő bizarr volt nézni, ahogy a hologrammásom karja lassan darabjaira bomlik. És még csak ezután jött a fejem. Ha ránéztem az agyamra, az olyan volt, mint egy eredeti fémes változata, ami magába ölelte az eredetit. Nem akartam többet látni.

Victor egy darabig el volt rajta, néha megkérte, hogy nyújtsam oda a karom, és babrált rajta valamit, majd belenézett a szemembe. Hirtelen és váratlanul tárultak elém narancssárga szemei teljes valójukban, és egész a mélyükre nézni valahogy olyan elképesztő volt. Úgy érezte, egészen belelátok, és megijesztett, hogy ez talán kölcsönös. Nem mintha lehetett volna bármi titkolni valóm.

- Rendben, mint gondoltam is, nincs semmi aggódnivaló - biztosított mosolyogva, és megszakította a kontaktust. - Még egy utolsó dolog. Hadd nézzem a páncélod!

Ez meglepett, hiszen őszintén már el is felejtettem, hogy van ilyenem. Az első nap óta eszembe sem jutott.

- Rég volt igaz? - kuncogott Victor. - Bár megértem, a páncél kicsit problémás rész, bár felettébb hasznos. Látom hordod az összes kiegészítőt, amit adtam - mutatott az ép kezemen lévő fekete kesztyű szerűségre, amihez hasonlók a lábamon is voltak. - Ha ezek nincsenek rajtad, nincs páncél se. Ezekből, és ezekhez jön a páncél, de a karodban is vannak kellékek. Kicsit bonyolult, és bevallom, még nem tökéletes, inkább részleges dolog, de azért több és jobb a semminél. Tudod, hogy kéne előhívni, nem?

Páncél aktiválás.

Körbefonja a testem. Ezt éreztem, hogy valami, mintha csak második bőr lenne, körbefonja a testem. Valahogy úgy festett, mint az, amit Becca hordott nap, mint nap. Bőrszerű, mégis rettentő erős anyag, több helyen erős páncéllal. Az arcom elé vékony, de valószínűleg igen erős, leginkább Victor gázmaszkjára emlékeztető maszk került, és felfutott a nyakamon is, összekapcsolódott a maszkkal, de nem tovább. A hajam szabadon maradt.

Megmozgattam a kezeim, lábaim, de minden ugyanolyan volt érzésre, mint előtte. Nem rossz.

- Szépen működik - bólogatott Victor. - Mint mondtam, nem tökéletes, és bár az átlagosabb lövéseket levédi, de a nagyobb kaliberek és fokozatok veszélyesek már. Egyébként felhívom a figyelmed, hogy nem nagyon tűr meg maga alatt ruhát, felsőt semmiképp, és nadrágból is csak azt a fajtát, ami most rajtad van, mivel azt kimondottan ehhez terveztem. Egyébként eltüntetheted.

Páncél deaktiválás.

- Azt hiszem minden rendben - tüntette el a hologramom, miközben és a páncélom, és visszahúztam a felsőm. - A rendszereid remekül működnek, bár ezt is vártam, a gép alkatrészeket kellően befogadta a tested, és a mechanikus-bio együttműködés stabil. Majd átnézem mélyrehatóbban később, de egyenlőre ennyi. Innentől indulhat a harci képzés.