Project; DeadShot - Befejezett

4. nap, A Bár

Valahol két óriási, egy reklámokkal, míg másik neonokkal borított épület között álltunk meg, egy harmadik, kicsi, és minden máshoz képest rettentő egyszerű, előtt. Sötét, vöröses burkolata volt, de nem az az élénk, inkább szinte már kopottas. Egyetlen felirat lebegett felette, mégpedig a következő: Bár.

Bár. Kíván rákapcsolódni a hálózatára?

- Nem - motyogtam, és Victorhoz fordultam. - Ide jöttünk?

- Ide - biccentett. - Gyere be.

A hely belülről is úgy festett, mint kívülről, modern, de kissé kopottas és régi. A falak hasonlóak a kintiekhez, de körbe, úgy váll magasságig sötét barna, faszerű panelek voltak, amik mögül is vöröses fény szivárgott. Az asztalok össze vissza, néhányuk céltalanul vándorolt a levegőbe, és az üres székek sem tettek másképp. Láttam ahogy a vendégek el-el kapnak egyet ha épp szükségük van rá, majd újra útjukra eresztik őket. Egyedül a bárpult körüliek tűntek fixeknek. Többfelé voltak holokivetítők, és az a kevés ember, aki betért oda nagyrészt azt bámulta. Valami esportszerű ment rajta, egyfajta túlélő játék, ha jól vettem.

Játék: Victim of the forest.

Victor a bárpult felé terelt, és még oda sem értünk, mikor a csapos srác felénk nézett, a szemei pedig felragyogtak, mint egy kisgyereknek. Igaz nem is lehetett túl idős. Vékony volt, és még nálam is alacsonyabb, az arca keskeny, szemei szürkések, haja elég stabilan kék, vagy inkább a türkiz egy sötétebb, kissé kékes árnyalata. Jobb kezén fekete, kígyószerű tetoválás futott végig, és tűnt el felsője ujjában.

- Victor!

- Naph - biccentett Victor a fiúra.

Külső leírás, és név mentve: Naph

- Gondolom hívjam anyut, mi? - vigyorgott a srác. - Egy pillanat.

Ezzel eltűnt egy a bárpult mögötti ajtóban, mi pedig helyet foglaltunk. Én sebtében végig futottam az italos polcokat, nagyjából hasonló dolgokat találtam, mint az otthoniba, de akadtak új dolgok is. Furcsa üvegek, amik sehogy sem akarta belepasszolni a környezetbe, és sokkal törékenyebbnek is tűntek. Aztán a srác visszatért, és valahogy nehezemre esett elhinni, hogy a nő, akit hozott az anyja. Kizárt.

- Vic - mosolyodott el a nő, és elővillantak szabályos, hófehér fogai világoskék rúzsos ajkai közül. - Ki az új kölyök? - mutatott rám.

- Ő itt Kai - mutatott be. - Kai, ők itt Scarlett, és fia Naph, akik rendszerint nagy segítség számomra. Ők a beszerzőim.

- Örvendek újonc - rázott velem kezet. A körmei rúzsához hasonlóan világoskékek voltak, a szorításában pedig rettentő sok erő volt.

Scarlett rettentő jól nézett ki, karcsú volt, sportos alkat, ujjatlan trikójában jól látszott, hogy igenis izmos, és nem egy védtelen típus. Hosszú haja valahol a lila és a vörös között, lazán oldalra fogva, szemei pedig akár a jég. Bár szinte csak átfutott rajtam, biztos voltam benne, hogy végigmért magának, és gyorsan leszűrte a kapcsolatom Victorral.

Külső leírás párosítva hozzá: Scarlett.

- Kértek valamit inni? - érdeklődött Naph. - Van egy tök jó új koktélom!

- Én inkább ha lehet valami mást innék - csóválta a fejét Victor. - Nálunk csak koktél van. Majd Kai megkóstolja, ő egész biztos nem sokallt még be. Én inkább a szokásosat. Ugye van még bor?

- Van, de nem hiszem el, hogy csak azt tudod inni - fintorgott a fiú, miközben lehalászta az egyik furcsa üveget. - Rajtad kívül senki nem issza, szóval ne aggódj, nem fog elfogyni egy könnyen.