A farkas (1. Könyv - Ébredés )/Befejezett/

1.fejezet-Harapás

Ma is mint mindig hazafelé tartottam a busszal. A suli, ahova járok elég messze helyezkedik el az otthonomtól, így kénytelen vagyok kollégista lenni. Kivételesen egyedül ültem, ami sajátos helyzet, mivel álltalában tömegnyomor fordul elő. A mellettem lévő ülésen a táskám, előtte pedig a bőröntöm foglalt helyet. Kifelé bámultam, nem is törődve a jármű motorjának, illetve utasainak hangjával. A fülemben az egyik kedvenc zeném üvöltött. Manafest-Impossible. Élveztem a ritmusát, teljesen átjárta a tudatom. Hirtelen egy hatalmas csattanás következett. A jármű jobbra sodródott, egyenesen az árokba. Kiestem a helyemből, nekivágódva a masiknak. Ez folytatódott újra meg újra. Aztán megállt. Üvegszilánkok vágtak a bőrömbe. A számban éreztem a vér jellegzetes ízét.
Nyögve a hátamra fordultam. A fejem iszonyatosan hasogatott. A kezemet és a lábamat alig bírtam mozgatni. Oldalra fordultam és felkönyököltem. A többi utas is mozogni kezdett, volt aki sírt is. Nagy erőfeszítés árán felkeltem. A cuccaim romokban, ahogy a jármű is.

-Az ajtó nem működik. A vészkijárathoz kell használnunk.-mondta egy férfi, aki szinte sérülésmentesen haladt köztünk.

Sok mindent nem kellett tennünk, mivel az ablakok sok helyen maguktól kitörtek.

-Jöjjön, majd én segítek.-bicegtem oda egy nőhöz, aki a fiát akarta kirakni, de az nem tudott megállni a lábán.- másszon ki, addig én fogom, aztán odaadom magának.

-Köszönöm -mondta a nő, miközben odaadta a gyereket.

-Ne tegye, ez természetes. Másszon.

-Jó. Rendben.

Az anya elkezdett kifelé menni, addig én a kissráchoz fordultam.

-Hogy hívnak?

- Drew - szipogta.

-Drew. Örvendek. Debra vagyok.

-Kint vagyok- szólalt meg a nő. Odasétáltam az ablakhoz, és fentebb emeltem a gyereket.

-Hány éves vagy?

-8 - felelte.

-Rendben Drew. 8 éves. Most szépen kapaszkodj meg a vállamban rendben? Ne engedj el, csak ha azt mondom oké?

-Oké.

Megkapaszkodtam egy korlátban és kihajoltam, a nyakamban a gyerekkel, míg az anya alá ment.

-Jó. Elengedhetsz, az anyukád elkap-így is tett. Elengedett és egyből az anyja ölelő karjaiba esett.
Még segítettem két idős nőnek és egy fiúnak aki alig mozdult.
Én maradtam utoljára. A fejem hasogatott és a lábam is felmondta a szolgálatot, ezért a padlóra estem. Senki nem jött már oda a busz roncsaihoz. A szememből folyt a sós könny. Már el is könyveltem magamban, hogy itt fogok meghalni, mikor morgást hallottam. Lassan odafordítottam a fejem. Nem láttam mást, csak egy sárga szempárt. A tulajdonosa lassan elkezdett kifelé húzni a kijárat felé. Mikor oda ért egyszerűen felkapott, és kiugrott velem a járműből. Éreztem az alak erős, fűszeres illatát, ami valami mással is keveredett. Talán menta? Felnéztem rá, és még mindig csak a szemét láttam.

-Köszönöm-suttogtam alig hallhatóan. Már alig volt erőm nyitva tartani a szemem.

-Majd megköszönd, amikor újra találkozunk- mondta, de ezt már nem hallottam tisztán. Még éreztem egy forró, égető fájdalmat a vállamnál, majd szépen lassan elnyelt a sötétség.