A csúcson kell abbahagyni

2.fejezet-Mindenki megérdemel egy második esélyt

Susan szemszöge:

-Van valami baj?-kérdezte Jake aggódóan, mikor már öt perce egy helyen suvickoltam a nyerget, a távolba meredve.-Nekem elmondhatod.
Hezitáltam, tényleg elmondjam-e neki. Akartam, de nem tudom mit szólna hozzá.
-Ma...-kezdtem mégis.-Itt volt.
-Te jó ég-természetesen tudta kire gondolok.-Mi történt?
-Becsengetett. Aztán csak ott állt, amikor bezárkóztam a házba, akkor sem tett semmit. Rájöttem, ki kell mennem hozzá, hogy történjen valami. És...bocsánatot kért! Azt mondta, nem tudja megmagyarázni, és hogy sajnálja. Aztán hátat fordított és elment-motyogtam lehajtott fejjel.
Valójában talán még meg is tudtam érteni egy kicsit. Ismertem a háttértörténetét, hogy miken ment keresztül. Ám az sem kerülte el a figyelmemet, hogy többes számban beszélt rólunk. Tudtam, nem Jake-re, vagy Lucyra, hanem Futárra gondolt, és ez is furcsa érzést idézett elő bennem. Már-már elhittem, tényleg sajnálja.
Jake csak ökölbe szorította a kezét.
-Hogy képzeli...-sziszegte.-Elmondjuk a szüleidnek?
-Nem kell. Hisz' csak becsengetett. Nem csinált semmit.
A barátom bólintott egyet, majd rámutatott a kezemben lévő versenynyeregre.
-Szerintem már elég tiszta a markamra-kuncogott.
Én is elnevettem magam, majd arrébb kezdtem el törölgetni a felszerelést.

-Éljen! Végre kész!-dőlt hátra elégedetten Jake, egy halom patyolattiszta nyereg és mindenféle bőr szerelés között. Én is rendesen kifáradtam, ezért felajánlottam, menjünk be, és igyunk valamit. Ő csak rábólintott, majd még elidőzve egy kicsit a lovánál, Írisznél, illetve Futárnál, bevonultunk az épületbe.
Ott kitöltöttem magunknak két jeges teát, majd a barátom kezébe nyomtam az egyik poharat. Ezután csak csendesen ültünk, egymás mellett.

Gondolatainkból a csengő szakított ki. Felpattantam, és az ajtó felé vettem az irányt, két perc múlva pedig Lucyval az oldalamon tértem vissza.
Jake kérdőn pillantott rám, jól tudtam mit akar. Én csak bólintottam, majd leültettem legjobb barátnőmet a nappaliban.
-Lucy, erről neked is tudnod kell. Itt volt-suttogtam. Ő nem vette az adást rögtön, de pár másodperc múlva felkiáltott.
-Mitt tett az a féreg?-harsogta indulatosan. Elmeséltem neki mindent, és megkértem, ne hívja így. Nagy szemekkel bámult rám végig, meg sem tudott szólalni. Még pár percig csak ültünk, majd, hogy oldjam a hangulatot, hoztam egy pohár teát Lucynak is, és bekapcsoltam a tévét.

Néhány óra múlva újra csengettek.
-Nyitom!-kiáltottam ki, és ráérősen kisétáltam a kapuig. Szinte már meg sem tudtam lepődni, hogy újra eljött.
-Szia-köszönt. A torkom kiszáradt, azt hittem nem is tudok megszólalni.
-Andrew-suttogtam rekedten.-Mit akar? Megint?-nem akartam így mondani, de hangomban tisztán kivehető volt némi él.
-Nem tudom...-motyogta. De én tudtam. Ennyi jár neki, gondoltam.
-Jake! Lucy! Gyertek ki egy kicsit!-kiáltottam be, mire ők kirobogtak, de lefagyva álltak meg a kapuban.
-Figyeljetek rá, és maradjon itt, a kapu mellett-súgtam még Jake fülébe, majd az istállók felé vettem az irányt.
-Szia, kislány-mondtam Futárnak, és egy vezetőszárat csatoltam a kötőfékére.-Most megnézünk valakit, de ne félj, itt leszek.
Lassan kivezettem, egészen a kerítésig. Mikor az állat realizálta kivel is áll szemben, éreztem, ahogy megfeszülnek az izmai, szaporábban veszi a levegőt, és nem sok hiányzik neki ahhoz, hogy kitörjön. Nyugtatólag végigsimítottam a nyakán és a fülébe suttogtam, miközben vártam, mit reagál Andrew. A férfi halványan elmosolyodva figyelte a tőle tisztes távolságra megállított lovat.
-Ez...köszönöm-mondta meghatódva.-Még mindig gyönyörű. Máskor is megnézhetem?
Félve pillantottam a barátaimra. Jake rosszallóan csóválta a fejét, Lucy pedig nem mert semmit sem csinálni.
De én tudtam, Andrew soha sem lenne képes bántani Futárt. Most már. Két év alatt figyelemre méltó jellemváltozáson ment keresztül, és csakis a jó irányba. Ő nyitott felém, és én is késznek éreztem magam arra, hogy viszonozzam ezt a gesztust. Mosolyogva bólintottam, majd intettem neki. Hátat fordítottam a lóval együtt, és visszavezettem a bokszába.

-Ezt minek kellett?-ért utol Jake háborogva.-Teljesen megzakkantál?
-Nem, Jake. Látni fogod, miért tettem. Már nem az a szörnyeteg, amivé az élet tette. Mindenki megérdemel egy második esélyt.

Köszi, hogy elolvastad!