A csúcson kell abbahagyni

18. fejezet-Utam a versenypályáig

Susan szemszöge:

Andrew ahhoz képest, hogy egy ideje már nem nyergelt, olyan gyorsasággal és precizitással végezte a műveletet, hogy azt hiszem, álmából felébreszve is így tudta volna. Futár mindössze tíz perc múlva fényesen és tökéletesen felszerszámozva álldogált a folyosón Andrew mellett, akire csúnya tekintetek záporoztak a környező bokszokban ténykedő két fiútól. De ez a tíz perc arra is elég volt, hogy kifüstölögjem magam, és hogy Lucy végre valahára (mikor a reggeli munkák már majdnem teljesen készen voltak) idevonszolja magát, habár szerintem csak néhány perce kelhetett fel, amilyen nyúzottnak tűnt. A nyomában Milli ugrabugrált, aki a szöges ellentéteként viselkedett Lucy-nak. Energikus és felettéb jókedvű volt. Elhatároztam, hogy ha lesz egy kevés időm, megtanítom egyébre s másra a lovak körül.
-Jó... reggelt?-nézett kómásan és furcsán hirtelen a vendégünkre, aki kissé megilletődve Lucy reggeli álmos fején integetett vissza. Ha valaki nehezen és rosszul tudott felkelni, akkor az ő volt, és ezt meg kellett szoknunk.
Hamarosan a lány is abbahagyta a bután bambulást, ugyanis beugrott neki a tegnap délutáni beszélgetésünk.
Megrázta a fejét, hogy kissé kitísztítsa, de inkább csak odamentem hozzá, köszönésképp magamhoz szorítottam és beküldtem egy jó erős kávéért. Boldogan tett eleget a kérésemnek, én pedig megkérdeztem Millit, akar-e megnézni egy igazi versenyre való edzést. A kislány boldogan a nyakamba ugrott, aztán eszébe jutott, hogy a lovak körül nyugodtan kell viselkedni, és kicsit elszégyellve magát mászott le onnan. Mosolyogva vezettem Futárt, Andrew-ot és Millit a pályánkra, majd akárcsak apa, felmásztam a fehérre mázolt kerítésre, ami időközben igencsak bekoszolódott. Milli mellém ült, és áhítatosan nézte a pályán nyeregbe szálló férfit.
Először is meg kellett állapítanom, hogy kevés embert láttam ilyen magabiztosan és stabilan nyeregben ülni, de legyőztem a meglepődésemet, és különböző gyakorlatokat kiabáltam, amikkel be lehetett melegíteni. Először csak lépésben és ügetésben haladtak, ami szépen ment, főleg, hogy Futárnak nem igazán tetszett ez a tempó. Néha nekifeszült a szárnak, és toporgott, de Andrew olyan szinten kontroll alatt tartotta, hogy azt már nézni is jó volt.

-Azt hiszem, mérjünk egy fél mérföldet-szóltam a bemelegítés után a férfihez. Ő örömmel biccentett. Láthatóan élvezte a lovaglás minden másodpercét, ahogyan Futár is. És a furcsa a dologban, hogy egyáltalán nem éreztem irigységet, amiért ő jobban tudja kezelni a lovam, vagy jobb lovas mint én.

A jelzésemre kilőttek, akár a puskagolyó, és szédületes sebességgel haladtak előre. Milli izgatottan sikkantott mellettem, és már hangosan szurkolni kezdett volna (csak tudnám miért), de végül eszébe jutott, hogy még mindig nem szabad hangoskodni, és visszább vett. Innentől csak toporogva húzgálta a ruhaujjam, és olyan kis aranyos volt, hogy nem mertem érte rászólni.
Időközben Futár és lovasa már a táv felét megtették, méghozzá nem is olyan rossz idő alatt egy gyakorlatból kiesett lovas és egy ötéves kancához képest.
A második negyedet még gyorsabban tették meg, mint az előzőt. A táv után lassan ügetésre váltottak és közelebb jöttek.
-Na?-kérdezett izgatottan Andrew.
-Nem is rossz-biccentettem elismerően, és felé tartottam a stoppert. Elégedetten hümmögött, és megpaskolta a kissé lihegő kanca nyakát. Futár hátrafordította a fejét, hogy jobban láthassa lovasát, majd bólogatott párat és halkan felnyerített.
-Neki is tetszett. Fantasztikusan lovagolsz-mondtam mosolyogva.
-Ez azért nem igaz. Csak van pár év tapasztalatom-sütötte le a tekintetét. Vállat vontam. Ilyen dolgokon sosem érdemes vitatkozni, hiszen a másik csak udvariasságból tiltakozik. Felesleges formaságok, amiknek semmi értelme.
-Olyan gyorsak voltatok! Akár egy rakéta! Biztosan nyerni fogtok! Én is lovagolhatok?-pörgött Milli fülig érő szájjal.
-Csak lassan, kishölgy. Először is, köszönjük, másodszor pedig: te is tudod, hogy először az alapok szükségesek mielőtt nyaktörő sebességgel száguldoznál-nyugtatta Andrew, de láttam rajta, hogy ő is rettentő aranyosnak találja Millit.
-Rendben van. És Millinek hívnak, nem pedig Kishölgynek.
-Pedig egy igazi kishölgy vagy. Örvendek, Milli!
A kislány durcásan vonta össze a szemöldökét. Hát nem lehet igaz, hogy ne értsék meg, hogy őt hogy hívják! Ennek ellenére nem szólt semmit, amire pont nem számítanánk egy ötévestől, hiszen a kicsik mindig kapósak a kötözködésre. Inkább tovább nyagatott minket, egészen addig, amíg nem segíthetett Futár leszerelésében és lehűtésében.