Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

7. fejezet

Miután elvégzem a reggeli teendőim, és hajmosás után megszárítom, majd formázom a hajam, lemegyek a földszintre.

Egy koptatott világoskék, hosszú, szaggatott farmert veszek fel, egy fehér ujjatlant és egy kék-fehér kockás inget. Röstellem, hogy ismét Avery-től kellettem ruhákat kuncsorogni, de egy darabom sincs a tegnapit leszámítva. Cipőt Eleanor tudott kölcsönadni, hiszen neki is 39-es lába van. Egy fehér Converse tornacipőt kaptam tőle.

Ahogy betoppanok a konyhába Liam hatalmasat füttyent. Mindenki rám kapja a tekintetét. 6 pár szempár néz végig rajtam, ami kissé zavarba ejtő. Sophia gyilkos szemekkel vizslat, míg Harry tudomást sem vesz jelenlétemről.

- Jól nézel ki, csajszi! – kacsint rám Liam, mire elpirultan a hűtőhöz megyek.

Az ajtót kinyitva előveszem a narancslevet, majd töltök magamnak egy pohárral.

- Akkor indulhatunk is a raktárba – mondja Harry rideg hangon, majd felénk fordul.

Kiállása magabiztos és tekintélyt parancsoló. Csak nekem nem jön be ez a stílus. Egy lekezelő barom.

- Harry, - szólítja meg Louis – biztos vagy abban, hogy küldöd ma Eleanort?

- Már megmondtam, – feleli monoton hangon – hogy igen. Nem vagyok hajlandó megváltoztatni az álláspontom. Ma El és Vanessa szállít.

- Rohadj meg –mormogja feldúltan Louis.

Harry mit sem törődik a fiú kommentárjával. Néhány perc múlva már a garázs előtt állunk és várjuk, hogy Harry kijárjon onnan a furgonnal. Sophia és Avery kivételével mindannyian beszállunk a furgonba. Az raktárig vezető út csendben telik. Az utcákat pedig jobban szemügyre tudom venni, mint tegnap este a sötétségben.

Gazdagabb és szegényebb városrészeken hajtunk át. De szinte alig van egy-két utca, ahol nincsenek hajléktalanok.

A raktárhoz érve a szívem már a torkomban dobog. Eddig fel sem fogtam, hogy mire vállalkoztam. Most azonban itt állok a valódi munka küszöbén, és félek, hogy megfutamodom. Ám minden megpróbáltatást McKenna-ért bírok ki. Az, hogy ő békében nyugodhasson, minden szenvedést megér.

Harry – immár a raktárban – elővesz egy aktatáskát. Az asztalra teszi, amit körbeülünk a srácokkal és Eleanorral. Kinyitja a táskát, ami tele van kokainnal. A kicsi pakkból, pedig több kisebb zárható zacskót vesz elő. Niall odaad neki egy kiskanalat. Harry az egyik kokainnal teli zacskót kiteszi az asztalra és a kezében lévő kisebbe tesz át egy keveset a fehér porból.

- Hány ilyen tasakot töltesz meg? – kérdezem ijedten.

Harry egy kaján vigyorral rám pillant.

- Miért érdekel ennyire, Virágszálam? – kérdezi – Kíváncsi vagy mennyit nyelhetsz?

- Undorító vagy – morgom, majd hátra dőlök a széken.

Harry felnevet, majd folytatni, amit elkezdett.

Egyik oldalamon Eleanor, a másikon Liam ül. Eleanor mellett Louis, míg Liam mellett Niall foglal helyet. Mély levegőt veszek, abban bízva, hogy majd egy kis nyugodtság költözik szívembe. A következő pillanatban egy kéz simítja meg az enyémet. Oldalra kapom a fejem és Liam biztató tekintetével találom szembe magam.

- Ne aggódj – suttogja – Nem lesz semmi baj.

Könnyen ki tudja ejteni száján eme szavakat, miután a nővérem az ő hibájukból adódóan életét vesztette. Szívem szerint már most végeznék mind a négy szemétládával.

Válaszként csak bólintok.

Harry végez a csomagolással, majd szétteríti a kicsi tasakokat az asztalon. Tapsol egyet és összedörzsöli tenyereit, majd vigyorogva megszólal.

- Na, drágáim. Nyelhettek – mondja – Tíz csomag Eleanor-é, s így az első nap öt csomag a tiéd, Virágszálam – pillant rám utolsó szavainál.

Eleanor az asztal szélére húzza a részét, majd feláll a székből és rutinosan nyelvi kezdi őket. Tátott szájjal és kigubbadt szemekkel tekintek a törékeny lányra. Mikor mind a tíz tasakot lenyeli, Louis az ölelésébe vonja a lányt. Harry rám néz, és ismét elvigyorodik.

- Tiéd a pálya, Cica!

Kezembe adja az első zacskót. Kezem remeg a kokain alatt és a pulzusom is az egekben.

- Gyerünk, nem érünk rá egész nap – sürget Harry.

Számhoz emelem a tasakot, majd a nyelvemre rakom. Mély levegőt veszek és kísérletet teszek a lenyelésére. Ahogy lecsúszik torkomon, öklendezni kezdek. Borzalmas érzés. Mintha valami megakadna a torkomon egy pillanatra, majd mégis lefele folytatja útját.

- Nagyon jó – dicsér meg Harry – Már csak négy.

A többihez már kevesebb előkészület kell. Viszonylag gyorsan lejuttatom őket a gyomromba. A tudat azonban, hogy én is úgy járhatok, mint McKenna... Az őrületbe kerget.

- Ügyes vagy, Virágszálam – fogja két ujja közé államat Harry – Remélem, hogy este is ugyanezt a technikát fogod alkalmazni. Minél mélyebbre.

- Csak szeretnéd – dacolok vele, mire elengedi az állam.

A fiúk fütyülni kezdenek. Harry arcán pedig jól látszik, hogy ideges. Imádom, mikor felidegesítem. Ahogy Eleanor-ral összenézünk, egy büszke mosolyt küld felém.

- Ide figyelj, Virágszálam – emeli fel dühös hangját, s a szemembe néz – Már megmondtam neked, hogy tönkre tehetem azokat a napokat, amiket köreinkben töltesz. De akár meg is keseríthetem az életed annyira, hogy a halálért fogsz könyörögni... Azt pedig ajánlom neked, hogy éjszaka azt tedd, amit mondok neked. Nem éri meg packázni velem, Cica...