Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. fejezet

A némaság már percek óta gyötör. Az éltető oxigén a tüdőmben szorult és nem akaródzik onnan kitörni. Harry kijelentése hallatán hatalmas kő zúdult a szívemre. Mindössze meg akarom bosszulni a nővérem halálát, de nem gondoltam volna, hogy az odáig vezető út ilyen kacifántos.

- Parancsolsz? – szakad ki belőlem.

Harry nevetésben tör ki, amely az egész raktárhelyiségben visszhangzik. Az egész mindössze néhány másodpercig tart, majd pókerarccal rám néz.

- Jól hallottad, Virágszálam – lép közvetlenül elém, én pedig reflexből hátrálni kezdek, de ő csípőmnél fogva visszaránt magához.

Lehelete az arcom súrolja, szemei tengerében pedig azonnal elveszem. Smaragdjai úgy ragyognak, mint a Föld legszebb gyémántja. Arcvonásai férfiasak és élesek, ez egyfajta határozottságot ad neki.

- A rabszolgám leszel – suttogja a fülembe – Persze csak az ágyban. Akkor elégítesz ki, amikor én mondom. S olyan módon, ahogy akarom.

- És ha nem megyek bele? – remeg meg a hangom.

Harry tekintetéből árad a nemtetszés. Úgy vélem még nem volt ilyen makacs lánnyal dolga, mint amilyen én vagyok... Tény és való, mindig a saját fejem után megyek, és nem hunyászkodom meg másik előtt. Az árvaházban sem tettem másként. Ha viszont véghez akarom vinni a terveim, akkor nincs más választásom.

- Akkor a munka sem a tiéd – vigyorog önelégülten.

Gyilkos tekintettel meredek rá, majd egy mély levegőt veszek és fájdalmasan válaszolok.

- Rendben – felelek – Vállalom.

Eme két szóval egyenesen az ördög markai közé kerülök. Harry eltávolodik tőlem és természetes hangon folytatja.

- Nagyszerű – üti össze tenyereit, mire az emberei is lepacsiznak egymással – Ma már nálunk fogsz aludni, nincs apelláta. Liam-ék majd elhozzák a holmid a lakásodból, vagy az albérletedből, érdekel is engem – rántja meg a vállát – Ezentúl tekints magadra úgy, mint a tulajdonomra.

Fogalmam sincs arról, hogy ezt hogyan bírta ki anno McKenna. Ez az ember egy szadista vadbarom.

- Most pedig a nevedet akarom hallani – jelenti ki.

- A nevem Vanessa Murray – hazudom.

- Hány éves vagy?

- 21 – felelem ezúttal az igazat.

- Fantasztikus – mosolyodik el sejtelmesen – Ma pedig meg is nézzük, hogy mit tudsz az ágyban.

Ajkaim szétnyílnak, és levegő után kapok; ma le kell feküdnöm a nővérem gyilkosával.

***

A házukhoz az egyik fekete furgonnal jutunk el. Az ingatlan teljesen a város szélén fekszik, távol a mindennapos nyüzsgéstől.

A furgon leparkol az egyik garázs előtt, ugyanis négy áll a kocsik rendelkezésére. Az utcán lévő lámpák nagyszerű fényviszonyokat biztosítanak. A ház kinézetéről valamiért a középkori várak jutnak eszembe. Ennek ellenére lenyűgözően szép. Az emeletes villát azonban nagynak tartom ötünknek. S kétlem, hogy a fiúk nekiállnának bármikor is takarítani.

Liam –az út során tudtam meg Harry embereinek nevét – elhúzza az ajtót én pedig ki is pattanok a fekete börtönből.

- Ez hatalmas – motyogom és ámulva a házra tekintek.

- Este is ezt fogod mondani – mondja zavartalanul Harry.

A hányinger kerülget ettől a féregtől, de jó képet kell vágnom, máskülönben a dolgok nem úgy alakulnak majd, ahogy szeretném. A gyomrom felfordul már a gondolattól is, hogy hamarosan az övé leszek.

- Azt csak hiszed – morgom.

Liam, Louis és Niall fütyülni és nevetni kezd szavaim hallatán. Harry eme dolgot már nem tartja olyan viccesnek, mint az emberei. Lassan bemegyünk a házba, ami belülről még tágasabb, mint kívülről tűnt. A nappaliba lépve meglepetés ér. A fiúk fekete lelkével ellentétbe a nappali falai fehér színben pompáznak. A kanapé világos bézs színe tökéletesen passzol a fehér dohányzóasztalhoz és a barna lámpához.

- Wow – nézek körbe gyönyörködve.

El kell ismerni káprázatos a berendezés.

- De ez nem nagy ötünknek? – kérdezem idegesen.

- Ne aggódj – szólal meg Louis – Nem te vagy az egyedüli hölgy. Most, hogy csatlakoztál a mi kis csapatunkhoz mindegyikünknek van egy személyi asszisztense.

- Szóval egy kurvája – mondom ki nyíltan.

- Így is fogalmazhatunk – bólint – Eleanor az enyém, Sophia tartozik Liam-hez és Niall vágyait elégíti ki Avery.

- Hurrá – mondom szarkasztikusan –Szerény személyemet a ti drága főnököt fogja kihasználni.

Harry pillanatok alatt előttem terem és mindössze néhány centiméter választja el tőle ajkait. Szemeiben düh bújik meg, amit én boldogan veszek tudomásul.

- Ha tovább jártatod azt a csinos kis szádat, borzalmassá teszem az éjszakát, amely előtted áll – fenyeget.

Hevesen dobogó szível nagyot nyelek és inkább amellett döntök, hogy jobb csendben maradnom...