Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 22. fejezet

*Harry szemszöge*

Bármennyire is bánom azt, hogy illegális dolgokba keveredtem, az idő kerekét már nem tudom visszaforgatni, s ezáltal nem tudok változtatni rajta. Sosem gondoltam volna, hogy McKenna-n kívül valaha lesz olyan nő az életemben, akit ennyire fogok védelmezni, mint most Juliette-t. Az elmúlt napokban azonban másra sem vágyom jobban, mint hogy normális életet élhessek a menyasszonyommal és a kislányommal.

- Figyelsz rám? – hallom meg Julie csilingelő nevetését, miközben előttem legyez apró kezével.

- Persze – rázom meg fejem, hogy visszatérjek a valóságba.

- Akkor mit kérdeztem? – kérdezi sejtelmes mosollyal.

Eme kérdésre azonban nagyon nehezen tudok felelni, hiszen gondolataim teljesen máshol jártak az elmúlt másodpercekben. Felhúzott szemöldökkel és lélegzetvisszafojtva figyelem Szerelmem csintalan mosolyát.

- Valld be, hogy fogalmad sincs róla – kacag fel jóízűen.

- Tényleg nem tudom – sóhajtom – Sajnálom, Baby. Mit kérdeztél?

- Azt, hogy ma elmehetek-e a csajokkal a plázába? – teszi újra a kérdést.

- Arról szó sem lehet – emelem fel a hangon azonnal, amitől ő összerezzen – Nem mehetsz el. Apám bármit képes elkövetni, és nem akarom, hogy bántódásotok essen. Nem lennék képes létezni nélkületek.

- Nem esik bajunk – fogja meg kezeim, melyeket ökölbe szorítottam – Felix és Alex is velem jönne és ügyelnének minden lépésemre, ahogy tegnap Zach és Tim. De Harry, szükségem van a kikapcsolódásra. Már úgy érzem, hogy lassan megőrülök a négy fal között.

Szívem majd' meghasad, amiért ilyen elhagyatottnak látom életem értelmét. Elképzelni sem tudom, hogy milyen lehet neki az egész napos itthon ülés, a semmittevés és a tétlenség. Veszélyeztetett terhessége miatt nem szívlelem, ha takarításba vagy akár főzésbe kezd. De az ő, és kisbabánk élete mindennél fontosabb számomra. Lehetséges, hogy már túlzásba viszem a féltést és a védelmüket, de úgy érzem, még most sem teszek eleget.

- De egy pillanatra sem tűnhetsz el a látóterükből – adom meg magam – Még a próbafülkéhez is mennek veled és nem próbálod meg lerázni őket, mint eleinte.

Mikor felbéreltem a testőröket Julie nagyon nehezen viselte, hogy két ember figyeli minden lépését és kíséri őt. Mikor először ment bevásárolni Zacharias-szal és Tim-mel, valahogy eltűnt a szemük elől és egyedül jött-ment a város utcáin. Azóta azonban éppen ezzel a két sráccal van a legjobb kapcsolatban a testőrei közül. Én pedig az eset óta minden pillanatban rettegek, amikor házon kívül van. Szívem a torkomban dobog és gondolataim csakis körülötte járnak. Azokban a percekben, órákban megszűnik minden és csak az jár a fejemben, hogy ők épségben hazaérjenek.

- Köszönöm – ugrik nyakamba, amennyire pocakja megengedi neki.

- De vigyázz magatokra, kérlek! – suttogom elhaló hangon.

- Úgy lesz – mosolyog, majd ajkaimra hajol egy csók erejéig.

- Mikor indultok? – kérdezem, mikor elválunk egymástól.

- Öhm... most – feleli nevetve.

Válasza kissé meglep, hiszen nem erre számítottam. De tudom, hogy a lányok és a srácok is vigyázni fognak rá.

- Szeretlek, Szívem – súgja ajkaimra.

- Én is szeretlek, Baby – viszonzom vallomását.

***

A házban töretlen csend honol mióta a csajok elmentek itthonról. Távozásuk után fél perccel máris hiányzott Julie, de ha Sophia-ékat egyszer valaki beengedi a plázába, akkor nem látjuk őket viszont a közeljövőben. Ezzel már egy jó ideje tisztában vagyunk a srácokkal.

Liam dolgozik, ahogy Niall is. Horan néhány napja talált magának munkát egy boltban, ahol raktárosként dolgozik. Azt mondta, hogy nem ez álmai melója, de végre tisztességesen tud pénzt keresni, és jelenleg ez számára a legfontosabb. Louis pedig állásinterjúra ment egy céghez, ahova informatikust keresnek. Tommo nagyon jól ért a számítógépekhez és mindent pillanatok alatt megold. Személy szerint én teljesen analfabéta vagyok a számítástechnika világához, így nekem teljesen lenyűgöző, hogy miket tud megcsinálni Lou.

Gondolataimból a csengő hangja zökkent ki. Kényelmes ágyamból kikelve lerobogok a lépcsőn, majd a kulcsot elfordítva a bejárati ajtó zárjában, kinyitom az ajtót.

A kint várakozó személy kiléte azonban teljesen megdöbbent.

- Hello – köszön negédesen Céleste – Bemehetek?

- Mit keresel itt? – kérdezem mogorva hangon.

Válaszra azonban nem méltat. Mellkasomnál fogva betolt a házba és lábával egyszerűen berúgja az ajtót, ami hangos csapdással jelzi, hogy elválaszt minket a külvilágtól.

- Mi a francot csinálsz? – ragadom meg csuklóit és elveszem kezét mellkasomról.

- Tegnap teljesen meglepett, hogy te vagy Julie párja – sóhajtja – Azt hittem valami rondaságot választott, aki egy lepratelepen lakik. Erre meglátlak téged. Te pedig sokkal jobbat érdemelsz, mint Julie. Mondjuk egy olyan lányt, mint én. Aki gazdag, szép és nem utolsó sorban jó az ágyban – suttogja „szexi" hangon.

- Ha a világon te lennél az utolsó élő nő, akkor sem érnék hozzád – köpöm felé a szavakat – Undorító vagy számomra. Azt hiszed, hogy a plasztika és a pénz minden? Hát el vagy tévedve kisanyám. Juliette-nél tökéletesebb nő a kerek világon nincs. A nyomába sem érhetsz. Most pedig takarodj a házamból – taszítom el magamtól csuklójánál fogva.

- Beindít ez a stílus – morogja, a következő pillanatban, pedig ajkait az enyémekre tapasztja...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/