Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 3. fejezet

- Juliette Stollene, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

A féltérdre ereszkedés és a bársonydobozka elég sokat elárult az elkövetkezendő másodpercek eseményeiről. De szembesülni A kérdéssel mégis teljesen más volt.

Az ütő megáll bennem és mintha a szívem is kihagyna néhány ütemet. Látásom tisztaságát a szemeim előtt leereszkedő könnyfátyol gátolja.

- Nem gyors ez egy kicsit? – kérdezem megtalálva a hangomat.

Harry csalódottan leengedi a gyűrűt, és arcáról eltűnik a mosoly.

- Én úgy gondolom, hogy nem az idő határozza meg azt, hogy valakik megértek-e a házasságra, avagy sem – mondja – De ha te úgy gondolod, hogy gyors...

- Tedd fel még egyszer a kérdést – hadarom el egy szusszal – Kérlek!

Szemében ismét megcsillanni látszanak a remény sugarai, s felemeli a gyűrűt.

- Juliette Stollene, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül? – teszi fel a kérdést újra.

- Igen – felelem – Igen, igen és milliószor is igen.

Immár Harry is elsírja magát, és remegő ujjakkal kiveszi a gyűrűt a dobozkából. Minden végtagom kocsonyává változik, de hál' Istennek Harry tartja a kezem, így fel tudja húzni a gyűrűt jobb kezem gyűrűsujjára.

Boldogságtól zokogva tekintek az ujjamon ékeskedő gyűrűre. A karika maga arany, és a rajta díszelgő kő körül apróbb darabokkal díszített.

Harry feláll, és azonnal magához ölel. Karjaim szorosan fonom nyaka köré, míg ő a derekamnál fogva tart édes fogságban. Egymás nyakába borulva sírunk mindketten. Én a meghatódottságtól, ő a megkönnyebbüléstől, de a boldogság az, ami mindkettőnként jelentős szerepben tiszteleg.

- Nagyon szeretlek, Baby – suttogja nyakamba egy lágy csók kíséretében.

- Én is szeretlek, Szívem – viszonzom vallomását, s eddigi kapcsolatunk alatt először illetem őt valamilyen becézéssel, ami nem a nevéhez kapcsolódik.

- Szóval a szíved vagyok? – néz mélyen szemeimbe, némi csintalansággal a hangjában.

- Nem tetszik ez a megszólítás? – kérdezem halál komolyan.

- Persze, hogy tetszik – lehel csókot ajkaimra – És neked a gyűrű?

- Egyszerűen tökéletes – pillantok le az említett ékszerre – De ez a kő életveszélyes.

- A világ legnagyobb gyémántját is megérdemelnéd – suttogja lágy hangon.

- Ez gyémánt? – kérdezem elképedve.

- Igen az – bólint Harry – De kétlem, hogy ez bármin is változtatna. Nekem az a legfontosabb, hogy végre a menyasszonyom vagy.

- Ez nem gondoltam volna, mikor reggel felkeltem – nevetek fel.

Harry arcomra vezeti hüvelykujját és cirógatni kezdi bőrömet, s eme mozdulatának hatására minden porcikám megremeg. Ajkai lassan az enyémek felé kezdenek közelíteni, azonban én is előre mozdítom fejem, így hamarabb forrhatunk össze egy mámoros csókban.

Nyelvével végigszántja alsó ajkam, amitől nyelve megkapja a bejutás jogát a számba. Ujjaimmal hajába túrok és tincseivel kezdek játszani, miközben már-már a lehetetlennél is jobban magamhoz vonom őt. Kezei fenekemre vándorolnak, és jóleső erősséggel belemarkol, ami egy nyögést vált ki belőlem, belőle pedig egy önelégült, állatias morgást.

- Liam nem fog kinyírni, ugye? – kérdezi, mikor levegőhiány miatt megszakad a csókunk.

- Én sem tudtalak megölni – mondom komoran – Neki pedig nem engedném, hogy bántson.

- Az én feladatom, hogy megvédjelek, asszony – mondja színpadiasan – Én vagyok a férfi, én hordom itt a nadrágot.

Elnevetem magam hangját hallva és tekintetét látva. Teljesen komolyan veszi a figurát, mégis tudom, hogy a poénosra vett kijelentéseket komolyan gondolja. Feladatának érzi, hogy megvédjen mindentől és mindenkitől.

- Bár meg kell hagyni, hogy elég jól bánik a fegyverrel, asszonyság – simogatja hátam – Megfontolom a dolgot és lehetséges, hogy kinevezem testőrömmé.

- Annyira bolond vagy – bújok mellkasához.

- De komolyan gondolom, hogy az én feladatom a védelmed. Én vagyok a férfi és ráadásul most már a vőlegényed is. Ez a kötelességem – suttogja, és homlokát az enyémnek dönti – Minden férfinak ez a kötelessége, aki szeret egy nőt. És nem csak rád fogok vigyázni, hanem a gyerekeinkre is.

- Szeretnél tőlem gyerekeket? – hűl meg a vér az ereimben.

- Ez csak természetes – bólint – Te vagy az a nő, akivel le akarom élni az életem. Akivel családot szeretnék alapítani. Akivel öreg koromban a házunk tornácán szeretnék ücsörögni a hintaszékben, miközben az unokáink játszanak és bolondoznak körülöttünk.

A jövőről festett gyönyörű képe könnyeket csal szemeimbe. Harry újra és újra bebizonyítja számomra, hogy mennyire szeret engem.

- Nagyon szeretlek – szipogom és magamhoz húzom.

Már megszámolhatatlan alkalommal csókolóztunk, mégis mindenegyes csókunk más. Az egyik gyengéd és visszafogott, míg a másik vad és szenvedélyes. Egyszerűen képtelen vagyok betelni vele.

- Még sosem szeretkeztem senkivel a csillagos ég alatt – mondom levegő után kapkodva.

- Akkor remélem nem bánod, ha ebben én szeretnék lenni az első – morogja kajánul.

- Egyáltalán nem – kuncogom, majd lefektet a pikniklepedőre...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/