Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

3. évad - 12. fejezet

- Min gondolkozol? – kérdezi Harry.

Hiába a sötét szoba, hiába fekszem a mellkasán, pontosan tudja, hogy jár az agyam. Túl jól kiismert az elmúlt évek alatt. Egy toppban fekszem, és egy háromnegyedes nadrágban. Mióta megszültem Camille-t nagyon ritkán aludtam csak melltartóban vagy crop topban és rövidnadrágban. Tudom, hogy Harry a striáimmal együtt szeret, és nem zavarja őt, de én nem szeretem mutogatni őket. Ha strandra mentünk leginkább monokinit vettem fel, bár Harry szerint ez még izgatóbb, mint egy bikini.

- Csak visszagondoltam arra az időszakra, amikor nem voltam veletek – sóhajtom.

A mai napig egy fekete foltként tekintek arra az egy hónapra. Hiába tudom a lelkem mélyén, hogy kellett a gyógyuláshoz, mégis ott motoszkál a fejemben, hogy mi lett volna, ha Harry és Nia mellett maradok a terápia alatt. Biztosan jó néhány dolog másként alakult volna, de már sose tudom meg hogyan.

- Sajnálom, hogy felhoztam – ad egy puszit fejbúbomra – Szemétség volt tőlem.

- Semmi baj. Lehet, hogy néha szükségem van rá... De most már tényleg aludnunk kellene. Bár szerintem a lányod úgyis mindjárt ordít.

- Oh, szóval olyankor csak az én lányom? – hallom a hangján, hogy mosolyog, mégis próbál sértődöttséget színlelni.

- Igen – kuncogok, s a bébiőr máris a lányunk sírását hallatja – Mehetsz, apa.

- És még én akarok második gyereket... Én sem vagyok komplett – sóhajtja.

Erre a reakcióra felnevetek, majd felülök az ágyban és várom, hogy Harry megérkezzen Nia-val.

***

Niall időben megérkezik, így mi egy nehéz búcsú után elindulunk dolgozni. Két hónapja segítek be ismét Harry-nek és az eladóknak, hetente kétszer, napi 4 óra erejéig. Főleg a reggeli csúcs a nehéz, hiszen diákok, szülők és munkába induló felnőttek tömkelege vásárol a pékségben reggelire vagy tízóraira, esetleg ebédre. Sokszor hiába a három pénztár, a sorok olykor az ajtóban állnak. Harry a legjobb pékeket alkalmazza, valószínűleg ez a siker kulcsa. És persze régi családi receptek, amiket a srácok és a dolgozók dobtak be a közösbe.

- Még van időd meggondolni magad, hogy elmenjünk valahova kettesben – mondja Harry mielőtt a kocsit a szokásos parkolóhelyre teszi – Biztos nem szeretnéd?

- Kérdésedben benne van a válaszom – nevetek fel elszántságán.

- Akkor változtatok a kérdésen; szeretnéd? – pillant rám, és behúzza a kéziféket.

- Akkor változtatok a válaszon; nem – nevetek fel majd áthajolok hozzá és adok egy gyors csókot az ajkaira.

- Imádom, Mrs. Styles – sóhajtja.

- Tudom – kacsintok rá, majd kikapcsolom a biztonsági övet és kiszállok a kocsiból.

Harry ajtaja is kivágódik. Eljátszva a sértődöttet bezárja a kocsit, majd elszelel mellettem. Kuncogva futok utána, majd összefonom ujjainkat. Szabad bal kezemmel végigsimítok izmos kezén.

- Te is tudod, hogy imádlak – nyomok egy puszit kézfejére.

- Most már késő, Mrs. Styles – emeli fel a fejét dacosan – Ezt sosem tudom megbocsátani. Ezek után kénytelen vagyok beadni a válókeresetet. Nem bírok tovább a férje lenni. Ez elfogadhatatlan viselkedés, Hölgyem.

- Oh, Uram, bocsássa meg szörnyű tettem. Ígérem, hogy az este kiengesztelem, csak ne váljon el tőlem – megyek bele a játékába.

Harry hümmögni kezd, de nem szól egy szót sem. Mielőtt kinyitná a személyzeti bejárat ajtaját megállítom őt.

- Ugye nem haragszol rám? – kérdezem mélyen a szemeibe nézve.

- Sosem tudnék rád haragudni – tűr egy tincset a fülem mögé és ajkait az enyémre illeszti.

Egy fantasztikus, forró csókban részesít a férjem. Hiába telt el annyi év, mégis mintha minden egyes csókunk az első lenne. Amennyire gyűlöltem őt McKenna halála miatt, most éppen annyira szeretem. A gyűlölet és a szeretet között pedig nagyon vékony a határ.

Észhez térek, mikor belemarkol a fenekembe és úgy von magához. Egy nyögést hallatok, amitől Hazza felmordul. Tenyereim mellkasára teszem és lágyan eltolom magamtól.

- Beindítottál, Baby – leheli ajkaimra.

- Továbbra sem megyünk sehova – nevetem el magam.

Megfogom a kezét és magam után húzom a pékségbe. A pékek már jó ideje dolgoznak, néha Harry velük együtt kezd hajnali háromkor. De általában ő csak fél hétre jön be, velem. Már csak Nia miatt is otthon marad, hogy ha éjjel felsír, fel tudjon hozzá kelni ő is. Munkába állás után már semmisé is vált a reggeli kis műsorunk. Mivel a pékségben van 12 box, így sokan beülnek, míg elfogyasztják az ételüket, italukat.

- Egészségetekre – mondom a fiatal párnak, akiknek a kávét vittem ki az asztalukhoz – Bármi kell, szóljatok nyugodtan.

- Rendben, köszönjük szépen – mosolyognak rám.

Visszamosolygok és visszaindulok a pult mögé. De mivel a kötényem igazgatom, nekimegyek valakinek, aki azonnal utánam kap.

- Jaj, elnézést kérek – szabadkozom egyből.

- Semmi baj – feleli az ismerős hang – Juliette?

- Jackson – lehelem nevét a meglepettségtől – Uramisten, ezer éve nem láttalak.

- Hát igen... A szakításunk óta nem találkoztunk – bólint – Hiányoztál, Julie!

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/