Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

20. fejezet

- Ha már úgyis ekkora szájjal áldott meg az ég – lök el magától – Ma te is szállítasz...

- Eszem ágában sincs – feleselek – Ha már azt mondtad, hogy nem kellek szállítani, legyen annyi vér a pucádban, hogy férfi módjára tartod a szavad és nem hagyod egy olyan kis ribanc, mint én felidegesítnek téged. Téged, a nagy Harry Styles-t.

Harry-n látszik, hogy elgondolkodik szavaimon. Bátyámon látom, hogy nem tetszik, hogy így szembeszállok a főnökömmel, ráadásul ilyen hangnemben. Eleanor és Avery Louis-val és Niall-el a fejét rázza, jelezvén, hogy hagyjam abba. Sophia pedig diadalittasan vigyorog.

- Tudod mit, Cica? Igazad van – látom a tekintetéből, hogy java csak most jön – De! A holnapi nap csak és kizárólag a tiéd. Holnap te fogsz velünk jönni az új terjesztővel való tárgyalásra és megmutatod milyen jó is vagy ebben a szakmában. Russel Thronk nagyon fog neked örülni.

- De azt mondtad, hogy holnap Avery és Sophia szállít.

- Így is van – bólint, se elenged. – De ők Alexander-hez mennek. Te jössz velem és Liam-mel Russel-hez. Értve vagyok?

Nagyszerű. Lehetséges, hogy néha tényleg be kellene fognom a számat, de nem bírom elviselni, hogy Harry ennyire lenéz másokat, s önmagát feljebbvalónak tekinti.

- Hát persze, őfelsége – hajolok meg előtte cinikusan.

- Te utolsó kurva – morogja, majd lekever egy pofont, amitől a földre esek.

Az arcom bal oldala sajog, szemeimből könnyek buknak elő, hajam az arcom elé hullik, és kezem az a fájó területhez kapom.

- Eszednél vagy, Harry? – ordítja el magát Liam, s azonnal mellettem terem – Mi fasz van veled?

- Nem fogom megengedni, hogy így beszéljen velem.

- És előbbre vagy vele, ha bántasz egy nőt? Gondolkodj már az Istenért... Mit ártott neked Vanessa? Az ég egy adta világon semmit. Azért mert a férfiúi büszkeséged miatt nem tudod elviselni, hogy szembe mer szállni veled, nem az a megoldás, hogy megpofozod.

- Meg kell tanulnia, hogy nem pofázik vissza másoknak. Főleg nekem nem.

- Te elmebeteg vagy – rázza meg a fejét hitetlenül a bátyám, majd felsegít a földről.

A sírásom felerősödik, és ösztönösen Liam mögé lépek, ahogy talpra állok. Eleanor és Avery mögém lépnek és hátamat simogatják, nyugtatás képpen.

- Figyelj! - szólal meg ismét a testvére – Ti intézzétek el a mai szállítást, én hazaviszem Vanessa-t.

- Kapóra jön, hogy megdughasd, igaz? – áll Harry mellé Sophia egy gonosz vigyorral az arcán.

Harry összeráncolja szemöldökét és teleszívja tüdejét éltető levegővel, ami után én, a sírás és a rettegés hatására, kapkodom. Látszik arcvonásain, hogy megfontolja Sophia szavainak lehetséges valóságalapját.

- Neked elmentek otthonról, Soph? – lép egyet előre Liam a lány irányába – Miért gondolod azt, hogy mindenkit megdugok, aki belép a Deliverers-be?

- Mert érdekes módon egyből közel kerültél McKenna-hoz néhány éve – hánytorgatja fel a múltat – Amikor csak tudtatok együtt voltatok és kiválóan megértettétek egymást. Én szeretnék az lenni, akivel sok időt töltesz, és akivel fél szavakból is megérteted magad. Anno próbáltam lenyelni a békát, hogy kezelgeted a csajt, de Vanessa most már sok.

- Te féltékeny voltál McKenna-ra? – mosolyodik el lágyan Liam és derekánál fogva magához húzza a lányt, aki bólint a testvérem kérdésére – Nem értem miért, hiszen megmondtam, hogy nem érdekel más. Az elmúlt napokban is próbáltam a szádba rágni, hogy hagyjál fel Vanessa ócsárolásával és csesztetésével.

- A kisördög a vállamon mást tanácsol – hajtja le fejét a lány.

- Milyen romantikus – kiált fel szarkasztikusan Harry és tapsolni kezd – Louis beleszeretett Eleanor-ba, Niall és Avery is gyengéd érzelmeket táplál egymás iránt. És akkor már ti sem maradhattok ki a szórásból – utal Liam-re és Sophia-ra – Itt mindenki olyan kibaszott szerelmes – nevet fel őrültek módjára – Olyan jó, hogy mindenki kurva szerelmes és az üzletet lassan a szőnyeg alá lehet söpörni.

- Haver, nyugodj meg! – szólal meg Niall.

- Nem nyugszom meg – ordítja el magát Hazza – Ahogy néhány örült liba beteszi ide a lábát, mint papuccsá változtok. Srácok fogjátok már fel, hogy milliókról van szó! Négy év alatt kilenc terjesztőt veszítettünk el, a puhányságotok miatt. Mert mindannyi féltitek és óvjátok a kurváitokat. Milliók vesztek oda az évek alatt.

Harry kirohanása miatt mindenki csendben van, csak az én szipogásom hallatszik a raktárban.

Hiába a felbőszült, idegbeteg és ordítozó Harry. Egy elveszett embert látok, aki minden áron maga mellett akarja tudni az embereket, mint utolsó mentsvár. Úgy érzem ez a kifakadás nem a szerelmeseknek szólt, hanem annak, hogy fél a magánytól. Tart attól, hogy a srácok egy napon családot szeretnének és kilépnek a Deliverers-ből, ezzel egyedül hagyva őt.

- Miben más ez, mint az, amikor te voltál szerelmes? – kérdezi Louis.

- Én nem voltam szerelmes – ellenkezik Harry.

Valóban nehéz elképzelni róla, hogy bárkit is közel enged magához.

- De az voltál, és te is pontosan tisztában vagy vele, akárcsak mi – erősködik Niall.

- Én csak megtanultam hogyan lehet megjátszani színészeket megszégyenítő módon, hogy szerelmes vagyok valakibe.

Vajon Harry mond igazat, vagy a srácok?

- Fülig szerelmes voltál, haver – mondja Niall – McKenna jelentette neked az univerzumot...