Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 20. fejezet

Céleste kérdése kettős érzelmeket vált ki belőlem. Számítottam rá, hogy belepofátlankodik a találkozás pillanatiba, de mélységesen el is ítélem érte. Nem lenne szívem odamenni egy párhoz, hogy megzavarjam őket.

- Öhm... - köszörülöm meg a torkom – De, persze – szakadok el Harry-től, aki annak ellenére, hogy el akarok távolodni tőle, a derekamnál fogva maga mellett tart – Céleste, ő a vőlegényem és a kislányom édesapja, Harry Styles. Harry ő pedig a gyerekkori legjobb barátnőm az árvaházból, akiről már meséltem, Céleste Taysoon... Bocsánat, Cél Hudson.

- Nagyon örvendek – nyújtja jobbját Hazz, amit Céleste hatalmas mosollyal fogad el.

- Részemről az öröm – bájolog a szőkeség – Julie igazán kifogta az aranyhalat.

- Ezt inkább én mondhatnám, – engedi el a lány kezét Harry és rám pillant – ugyanis ez a csodálatos nő a jövendőbelim.

Fél szemmel látom, hogy Céleste-nek nincs ínyére Harry kijelentése. Én azonban teljesen elveszek vőlegényem smaragd íriszeiben, amelyek szerelmesen csillognak. Ajkaira egy perverz mosoly húzódik és egy lágy puszit nyom homlokomra.

- Szeretlek, Baby – suttogja, ám mégis elég hangosan mondja ahhoz, hogy Céleste meghallja.

- Én is téged – mosolyodom el.

Harry elindul velem a nappali felé, ahova Céleste – akár egy palotapincsi – követ minket. Harry leül a kanapéra és engem is maga mellé húz. Egyik kezét vállamra teszi, míg másikkal pocakomat kezdi simogatni, mire kislányunk hatalmas rúgásokkal díjazza Apukája érintését. Céleste levágja magát a fotelba, és keresztbe teszi lábait.

- A kis focista – neveti el magát Harry.

- Nem lány lesz? – kérdezi furcsa hangon Céleste.

- De igen – felelek – Miért?

- Egy lány focizni? – nyafogja, mire csak bólintunk Harry-vel – Fúúúj, ez undorító. Komolyan egy sáros és koszos pályára akarod küldeni a gyereked? Plázákba kellenéd vinni, sminket és csini rucikat kellenél neki vásárolni. Nem csukát. Ez cseppet sem lányos.

Engem teljesen a padlóra küld a lány kifakadása, amit cseppet sem értek. A mi lányunkról van, nem pedig róla vagy az ő gyermekéről. Egy hang nem jön ki a torkomon, hiába is szeretnék megszólalni, csak tátogni tudok. El tudom képzelni, hogy hogyan is nézhetek ki jelen pillanatban; mint egy hal.

- Parancsolsz? – hajol előre egy kicsit Hazz, mire Céleste összeráncolja a szemöldökét – Ő a mi lányunk. Senki nem mondta, hogy valóban focistát akarunk faragni belőle, csak viccnek szánjuk, mivel hatalmasakat rúg. Te pedig, ha azért jöttél, hogy előadd az agyonpénzelt picsa szerepét, akkor akár távozhatsz is.

Céleste-en látom, hogy nem ilyen válaszra számított. S nem hogy megszólalni nem tud, de megmozdulni sem. Mintha az agyonműtött testét odakötözték volna az ülőalkalmatossághoz.

Próbálom visszatartani feltörő nevetésem, de egy hatalmas vigyor ül ki arcomra. Harry elégedetten dől hátra és egy puszit ad halántékomra. Cél levegő után kap, dühöngve feláll és dobbant egyet a lábával, mint egy kisgyerek, aki nem kap cukrot a boltban.

- Hogy van képed? – kiált fel – Hogy van képed így beszélni egy nővel?

- Egy nővel sosem beszélnék így – feleli Harry – De egy mű babával, nem értem miért ne tehetném meg. Hidd el, drága Céleste, hogy több szilikon és botox van a testedben, mint amennyi aggyal megáldott a jó Isten.

- Mekkora tapló vagy – kerekednek el a szőkeség szemei – Már itt sem vagyok.

Felkapja a táskáját és kimegy a bejárati ajtón, amelyet hangosan vág be maga után. Harry-vel egyazon pillanatban törünk ki óriási nevetésben. Ő a térdét csapkodja, míg én hasamat fogom. Szemeimből könnyek szöknek ki a nevetés hatására.

- Ilyen nincs – neveti Harry és rám pillant – Te vele voltál annyira jóba gyerekkorotokban?

- Akkor még nem volt ilyen – nevetek – Azóta a nevelőszülei elkényeztették.

- Elég rendesen – mosolyog és letörli a könnyeimet, majd komoly arccal fürkészi enyémet – Kibaszottul szerencsés vagyok veled, mondtam már?

- Igen? – incselkedem vele – Pedig éppen a minap gondolkodtam, hogy feltöltetem a számat és a szülés után megcsináltatom a melleim. Bár az orromnak sem ártanai egy kis beavatkozás.

- Meg ne merészeld csináltatni bármelyiket is – pöcköli meg az orrom - Te így vagy tökéletes. Az én tökéletes menyasszonyom.

Szavai a szívemig hatolnak. Messze nem vagyok tökéletes, ahogy ő sem. Minden hibánk ellenére mégis tökéletesek vagyunk a másiknak. Én néhány hónapja még meg akartam őt ölni, ő pedig illegális ügyletekből tart fenn minket. Pár hónapja mindketten cérnaszálon táncoltunk, hogy börtönbe kerülünk-e a drogszállítás miatt, de ez most már csak őt veszélyezteti. Nem vagyunk tökéletesek, de a tökéletlenségünk miatt vagyunk olyan jó páros.

Harry váratlanul az ölébe húz és átkarolja derekam. Egy kisebb sikítást hallatok, de hamar nevetésbe torkollik.

- Annyira szeretlek – leheli ajkaimra.

- Mit akarsz Styles? – kérdezem kuncogva.

Erős karjaival mozgatni kezd az ölében, így érzem keményedő férfiasságát. Arcomat elönti a pír és nehezen veszem a levegőt.

- Már olyan régen voltunk együtt – súgja – Hiányzol, Baby.

- Ennyire kanos vagy? – kérdezem incselkedve, mire egy morgással felel.

- Csak szeretnék szenvedélyesen szeretkezni a menyasszonyommal – hadarja és ajkaimra tapad...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/