Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

8. fejezet

A raktárépületben egy órát töltünk. A csere tizenegyre van megbeszélve, de a mi drága főnökünk már tízre ide hozott minket.

Amíg várunk, Louis és Eleanor betelepszik a kanapéra, a televízió elé. Niall és Harry - ha jól hallom a telefonbeszélgetésekből - az elkövetkezendő szállításokat tárgyalják. Liam és én pedig, az asztalnál ülünk. Liam szakadatlanul is engem néz, míg én az ujjaimmal babrálok.

- Milyen indíttatásból vállaltad el a munkát? - szegezi nekem a kérdést Liam.

Felhúzott szemöldökökkel fordulok felé.

- Mi? - kérdezem értetlenül.

- Miért vállaltad el ezt a munkát? - teszi fel újra a kérdést.

- Mi közöd van hozzá?

Liam elmosolyodik. Mély levegőt vesz, majd teljes testével felém fordul.

- Figyelj, tudom, hogy milyen nehéz belecsöppenni egy ilyen világba egyik pillanatról a másikra. Soph, El és Avery is átélte, ahogy az előttük lévő lányok is. Közönnyel mindössze csak leplezni tudod. És néha jól esik egy beszélgetés... Szóval?

Szavai hallatán egy gyermeteg mosoly kúszik arcomra. Ő az az ember, akiről az első pillanattól fogva nem tudom elhinni, hogy rossz. A szívem hisz az ő jóságában, ám az eszem győzköd ennek az ellenkezőjéről.

- Csak kell a pénz - hazudom - Ilyen egyszerű.

Felnevet. Közelebb húzza hozzám a széket és megfogja a kezem.

- Van valami furcsa csillogás a szemedben, ami nem ezt sugallja nekem - mutat rám a mutatóujjával - Teljesen más indokból vagy itt.

- Nem - rázom meg a fejem, s igyekszem természetesen viselkedni - 21 éves vagyok és kell a pénz. Egy kisközérti állásból nem tudom fizetni az albérletet és a rezsit. És főleg nem tudok enni.

- A szüleid nem támogatnak? - kérdezi meglepetten.

Lesütöm szemeim és lehajtom a fejem. A kezeimet foglyul ejtő ujjait fürkészem. Ezernyi gondolat suhan át elmémen. Némelyik ésszerűnek tartaná, ha elmondanám neki, hogy árvaházban nőttem fel. Míg a többi maximálisan ellenzi ezt. Ám egy picurka hajszál billent a mérlegen, ami talán a gyermeki mivoltom. Az az énem, aki bízik abban, hogy egy nap ismét eljönnek érte a szülei.

- Árvaházban nőttem fel - felelem egy nagy sóhaj után, és rá emelem tekintetem.

Liam szemei kikerekednek és kihúzza magát. Barna íriszeiből sugárzik a sajnálat és szánalom.

- Sajnálom, - dadogja megszeppenten - nem tudtam. Ne haragudj.

- Semmi baj - erőltetek ajkaimra egy mosolyt - Nem tudhattad.

- Szeretnél beszélni róla? - teszi fel a kérdést lágy hangon.

- Én...

- Gyerünk, - kiált fel Harry - indulnunk kell.

Liam-mel találkozik a tekintetünk, majd feláll a székről, ezzel engem is magával húzva. Louis és El is felállnak a kanapéról és lekapcsolják a televíziót. Mindannyian beszállunk a furgonba, aminek motorja pillanatok alatt felbőg.

Az utcákon, a közlekedési szabályokra fittyet hányva, hajtunk végig. Egész úton, az ablakon bámulok ki. Amikor azonban elhagyjuk a várost, egy kisebb pánikroham tör rám. A meggyilkolásomra mindenféle módszer megjelenik lelki szemeim előtt.

Harry egy ház előtt parkol le, amely világosszürke színben pompázik. Meglepetésemre egy egyszerű családi házról van szó, nem egy villáról, mint Harry-éké. Időm sincs alaposan szemügyre venni a kuckót, hiszen a fiúkkal együtt hamar behívnak minket a házba.

A férfit, akivel Harry kezet fog, két kopasz, kigyúrt fazon veszi körbe. A férfi nagyjából a negyvenes évei végén, az ötvenes évei küszöbén állhat. Fekete haja, és bajsza már helyenként őszül. Nagyjából százkilencven centi magas lehet. Fekete öltönyt és fehér inget visel. Az arcán lévő ráncok megjelenése is bizonyítja, hogy nem fiatal. Fogalmam sincs miért, de olyan benyomást kelt bennem, mintha ő lenne a modernkori keresztapa. Semmi jót nem nézek ki ebből az emberből. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a gorilláiból sem.

- Ahogy látom, új leányt köszönthetek köreinkben - néz végig rajtam alaposan - Üdvözlöm, hölgyem.

Megfogja kézfejem és kezet csókol. Undorom nem kimutatva, elhúzom a kezem miután ajkai a kézfejemhez érnek.

- Hogy hívnak? - intézi felém szavait.

- Vanessa Murray - felelem.

- Gyönyörű neved van - hízeleg, miközben visszalép az előző helyére - És itt van a mi drága Eleanor-unk is.

A lánynak, akárcsak nekem, kezet csókol. Eleanor már nem leplezi nem tetszését.

- Hogy bemutatkozzam, - fordul felém - Frank Bowman vagyok.

- Ha lehet, akkor ne húzzuk az időt Frank - morogja Harry - Igen, Vanessa az új szállítónk. Vanessa ő pedig Frank, az egyik árusító... Most már túleshetnénk a cserén?

Meglepődöm Harry magabiztos kiállásán, és fellépésén Frank-kel szemben. Azonban velem ellenben Frank-en a meglepettség halovány jelét sem vélem felfedezni.

- Igazad van, Harry - helyesel Frank - Lányok, ti jöttök.

Eleanor elindul egy helyiség felé, aminek ajtaját be is teszi, miután átlépi a küszöböt. Az elkövetkezendő néhány percben hallom, ahogy a lány hánytatja magát. Szemeim kigubbadnak és elfog a félelem...

Mire vállalkoztam?!