Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

27. fejezet

Harry elmegy a raktárba és összerakja a holnapi szállításhoz szükséges drogokat. Ugyanis holnap reggel 8-ra már Russel-nél kell lennie a Deliverers-nek. A konyhában sündörögve igyekszem valami ebédet csinálni. Eredetileg rakott krumplit szerettem volna, de Liam kérésére – a kedvencét – rakott káposztát csinálok.

- Haragszol rám? Vagy elítélsz? – kérdezem bátyámat, aki a káposztával bíbelődik.

- Nem – feleli ridegen – A te döntésed volt, hogy a nővéred halálát okozó férfival bújtál ágyba.

Szemeimet sós könnyek kezdik szúrni. Erre szokás azt mondani, hogy fáj az igazság.

- Már csak azt remélem, hogy nem csinált fel – mondja monoton hangon, mégis némi gonoszsággal.

- Vettem be eseményutánit – morgom és letörlöm arcomról a könnyeim.

Liam leejti a kezében lévő kés a konyha járólapján landol. Ijedt tekintettel mered rám, majd néhány lépést tesz felém.

- Mit csináltál? – kérdezi.

- Harry adott eseményutáni tablettát. Nem kell aggódnod. Nem leszek terhes – köpöm felé a szavakat.

- Te megörültél? – kiabál Liam – Hogy vehettél be eseményutánit?

- Mi bajom lehetne? Legalább nem leszel nagybácsi – kiáltom vissza.

- Juliette ezeket a tablettákat csak nőgyógyász írhatja fel – ráz meg Liam a vállaimnál és mélyen szemembe nézve – Ezeket nem veheted be minden szíre-szóra. Harry feketén szerezte be a lányoknak, akiknek nem engedjük, hogy szedjék, hanem lehúzzák a WC-n és elvisszük őket orvoshoz, ha úgy adódik. Nem tudhatjuk mi van benne.

- Én... én ezt nem tudtam – dadogom.

- Akkor honnan tudtad, hogy van ilyen tabletta? Az Istenért Juliette – túr idegesen a hajába.

- A TV-ben láttam néhány filmben.

- Gratulálok – tapsol meg szarkasztikusan – Mert ami a TV-ben van, az biztos minden esetben jó.

- Még honnan kellett volna tudnom? – ordítom sírva – Igen, lefeküdtem Harry-vel. Nem tudom semmissé tenni. Megtörtént. És már a gyógyszernek is mindegy... Nem volt olyan kapcsolatom, amely indokolta volna az ilyen tabletták szedését. Azt hittem úgy működik, mint a fogamzásgátló.

- Nem, ez rohadtul nem így működik – morogja Liam.

- Most már nem számít – sóhajtom, majd visszafordulok a darált húshoz.

Érzem, hogy Liam továbbra is mellettem áll és engem figyel.

- Nem kényszerített semmire, ugye? – kérdezi suttogva.

- Nem – felelem.

Liam megpördít a tengelyem körül és magához szorít. Nem vagyok rest, átkarolom nyakát és behunyt szemekkel élvezem a testvérem karjai által kapott biztonságot. Mélyen magamba szívom férfias illatát és lábujjhegyre állok, hogy jobban felérjem őt.

- Nem akarlak elveszíteni, Juliette – mondja megtörten – Végignéztem, ahogy McKenna meghalt. Nem bírnám ki, ha a másik húgomat is elveszíteném. Abba beleörülnék. Az elmúlt két évben te tartottad bennem a lelket, azzal, hogy tudtam, létezel és a közelemben vagy. Te vagy az utolsó személy, aki azokhoz a szülőkhöz kötnek, akik eldobtak minket maguktól. Igaz, hogy az apánk nem egy, de nem ez a fontos. A húgom vagy és megvédelek bárkitől és bármitől, bármi áron... Nagyon szeretlek, Julie.

- Itt vagyok – suttogom szipogva – Nem fogsz elveszíteni. Megígérem, Liam. Szeretlek, bátyus.

Beletelik néhány percbe, amíg elengedjük egymást, majd megnyugodva visszatérünk a főzéshez. Liam közben vicceket mesél, és némelyiknél sírva nevetek, miközben a hasam fogom. Az előadásmódja még rátesz egy lapáttal, hiszen olyan átéléssel meséli, akár egy kisóvódás, vagy egy kisiskolás.

***

Az ebéd elkészültére a többiek is hazaértek, kivéve Harry, aki immár tizenegy órája van távol. A szobámban tévézek Liam-mel, aki fél az eseményutáni tabletta mellékhatásától és inkább rajtam tartja a szemem.

- Délelőtt azt mondtad, hogy végignézted, ahogy Kenzie meghalt – töröm meg a csendet – Ezt hogy értetted?

- Szó szerint – hajtja le a fejét – Ott voltam azon a szállításon, amelyen a testvérünk meghalt. Gyomorfájásra panaszkodott és Harry ki sem engedte már a raktárból. Egy óra elmúltával sem lett jobb a helyzet. Akkor merült fel bennem a gyanú, hogy talán az egyik tasak a hibás. És Harry akkor jött rá, hogy nem ellenőrizte a megfelelőségüket. McKenna-nak felszökött a láza, verte a víz és akkor már tudtam, hogy baj van, és már nem tudok segíteni. Legszívesebben ott helyben végeztem volna Styles-szal, de nem tettem semmit... Végig fogtam a kezét és próbáltam széppé varázsolni az utolsó lélegzetvételeit – sírja el magát – Az utolsó mondata az volt: „Mondjátok meg LieLie-nek, hogy ő a hercegnő és nagyon szeretem!". Rajtam kívül senki tudta kiről beszél és sosem derült ki.

Felzokogom Liam monológja hallatán. A nővérem úgy halt meg, hogy rám gondolt az utolsó másodpercekben.

Mikor kicsik voltunk hercegnőset játszottunk az árvaházban. Sokáig veszekedtünk, hogy ki lesz a hercegnő, én pedig amolyan „Okos enged, szamár szenved" alapon engedtem McKenna-nak, hogy ő legyen hercegnő. De úgy halt meg, hogy én voltam a hercegnő. Az ő hercegnője.

- Semmi baj – ölel magához Liam, aki velem együtt sír – Nagyon szeretett, Julie.

- Annyira hiányzik – zokogok – Annyira.

- Nekem is. De a szívünkben örökké élni fog – túl el magától gyengéden Liam – Kenzie sosem lesz halott, amíg emlékezünk rá.

A következő pillanatban kivágódik a szobaajtóm és Harry lép be rajta. Összeverve...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/