Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

34. fejezet

Furcsa érzés mikor az ember szívében és lelkében két győzelemre éhes érzés kavarog; bosszúvágy és szerelem. S ha mindkét érzés célkeresztjében ugyanaz az ember áll, az a legfájóbb. Hiába szeretnék Harry-vel lenni az idők végezetéig, ő felel a nővérem haláláért. Legszívesebben eltűnnék a Föld színéről és elfelejtenék mindent.

Három hét telt el azóta, hogy Harry-vel bevallottuk egymásnak, hogy mit érzünk egymás iránt. Azóta mindkettőnknél leereszkedett az a bizonyos rózsaszín köd. Ő továbbra is védelmez a legkisebb szélfuvallattól is, amit értékelek, de nem nézek jó szemmel. Ha úgy adódik, szembeszállok vele, majd este békülés gyanánt ágytornával zárjuk a napot.

- Hahó, hugi – legyez a szemem előtt Liam – Itt vagy?

- Persze – rázom meg a fejem – Mit is mondtál?

- Hogy biztos vagy-e abban, amit tenni készülsz?

- Igen – győzködöm magamat is.

Hiába érzek földön túli szerelmet Harry iránt, miatta halt meg ideje korán a testvérem.

- Ugye tudod, hogy ha megtesszük már késő lesz megbánni?

- Tisztában vagyok vele – bólintok – De McKenna-t szerettem a világon a legjobban. Szinte ő nevelt fel. Tartozom annyival az emlékének, hogy megölöm azt, aki a halálát okozta.

***

S egy újabb hét telik el. Harry minden pillanatot velem tölt, amit csak tud. Számtalanszor elmondja nap, mint nap, hogy mennyire szeret. Azonban az elmúlt napokban – talán a magam vigasztalására is – sokszor felmerült bennem, hogy mi van akkor, ha nem is belém szerelmes? Elvégre ő maga említette, hogy mennyire emlékeztetem őt Kenzie-re.

A szívem, mélyen tiltakozik az elmélet ellen, de az eszem mégis logikusnak találja. Úgy érzem, ha nem vetek véget minél hamarabb a dolgoknak, akkor beleőrülők.

- Mi jár abban csinos kis fejedben? – kérdezi Hazz egy csók kíséretében.

- Semmi – tiltakozom azonnal.

- Nem tudsz becsapni, Baby – húzza fel a szemöldökét – De ahogy látom, nem akarsz róla beszélni – sóhajtja, néhány másodperc hallgatás után.

- Nem – felelem, majd visszateszem a fejem mellkasára.

***

Azonban az este hamar eljön. Ezzel együtt a terv első lépése is kezdetét veszi. Liam mindenkinek az italában erős altatót kever, kivéve Harry-ébe, aki éppen csak annyit kap, hogy egy kis időre legyen kiütve, amíg megkötözzük.

Sajog a szívem, mégis úgy érzem, jól cselekszem. A vacsoraasztalnál már mindenki álmosodik, így hamar felmennek a szobájukba. Harry-t azonban a kanapén nyomja el az álom. Liam az étkezőből hoz egy széket, majd ráemeli Harry-t és segít megkötözni.

A Deliverers férfi tagjai közül mindegyiknek van fegyvere. Liam a sajátját tartja magánál és pedig Hazza-ét „veszem kölcsön".

- Biztos vagy benne? – suttogja Liam.

Mély lélegzetet veszek és hatalmasat nyelek.

- Igen – bólintok – Meg kell halnia.

Harry nagyjából negyed óra múlva felébred az öntudatlanságból. Vele szemben állok és ráfogom a töltött fegyvert. Szemei kikerekednek, és azonnal próbál kiszabadulni a kötelek fogságából. Liam mellettem áll, ő azonban maga mellett tartja a pisztolyt.

- Mi ez az egész? – kérdezi Harry meglepetten – Mi folyik itt, Baby?

- Ne szólíts így – buggyannak ki könnycsatornáimból a sós könnyek.

- Miért csináljátok ezt? – járnak zöld smaragjai köztem és a bátyám között.

- Te vagy oka annak, hogy elveszítettem a nővéremet – szipogom.

- Kiről beszélsz?

- Ismerős neked a McKenna Stollene név? – kérdezem durva szarkazmussal a hangomban.

- McKenna a nővéred? – kerekednek el szemei ismét – Az nem lehet.

- Ezért emlékeztettelek rá annyira – szipogom – Tudat alatt emlékeztettelek a testvéremre. S azért jöttem ide több mint egy hónapja, hogy megbosszuljam a nővérem halálát. Ennek pedig most jött ez az ideje.

- Hogy rángattad bele Liam-et?

- A bátyja vagyok – lép előre Li – Ahogy McKenna, úgy Juliette is a húgom. Én pedig kiállok a családom mellett. És nem engedem, hogy vígan éld az életed, mikor a húgom egy koporsóban fekszik méterekkel a föld alatt, immár több mint két éve.

- Juliette... - suttogja a nevem hitetlenül Harry.

Összeszorítom szemeim és próbálom kizárni az iránta érzett szerelmem, s csak a bosszúra koncentrálni.

- Lőjetek le – kiáltja el magát Harry, amitől összerezzenek – Gyerünk, öljetek meg! Gyerünk, Baby!

Homlokára irányítom a pisztolycsövet, s felkészülök arra, hogy meghúzzam a ravaszt.

- Gyerünk, Baby! Lőj! – kiabálja, de nem mozdulok – Szeretlek, Baby! De miattam halt meg Kenzie.

S ez az utolsó csepp a pohárban. Néhány lépést teszek felé, majd homlokához szorítom a pisztolyt.

- Szeretlek – sírom, majd meghúzom a ravaszt...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/