Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 15. fejezet

*Igazság szerint csak hétvégén tettem volna ki a részt, de mivel ma sikeres forgalmi vizsgát tettem, és ezáltal megszereztem a jogosítványt, így gondoltam már ma közzéteszem!
♥2017.10.16♥*

Soha nem láttam még így Harry-t. Pedig a szállítások miatt itt öltött időm alatt, összetört néhányszor a húga és az Édesanyja elvesztése miatt. Ez azonban mégis más volt. Mintha az a kisgyerek állt volna előttem, aki meg akarta védeni anno a szeretteit.

- Annyira sajnálom – suttogja – Nem akartalak bántani.

- Mégis megtetted – áll ki mellettem Louis.

- Neked ehhez nincs semmi közöd – emeli fel a hangját a dühtől fortyogva.

Hazz hangjától összerezzenek, és a baba is hatalmas rúg. Pocakomhoz kapok, és feljajdulok, mire mindkét fiú rám kapja tekintetét. Harry rögtön mellettem terem az ágyon, és kezét az enyém mellé teszi.

- Te ne bántsd Anyut – leheli erőtlenül a szavakat, miközben arcát könnyek szántják végig – Apu már megtettem, de Anyu nem ezt érdemli... Ahogy Apu sem érdemel meg titeket.

A kis csöppség Apukája hangja hallatán abbahagyja a rugdosást, és csak apró mocorgásokkal adja tudtomra, hogy minden rendben van.

A csengő hangja belenyilall a ház csendjébe. Louis egy szó nélkül megy ajtót nyitni.

- Ki az? – kérdezi Haza.

- Dr. Crusader – felelem elhaló hangon.

- Mi a baj?

- Nem mozgott a baba és megijedtem – mondom, de nem merek ránézni.

Harry-nek ideje sincs válaszolni, hiszen Louis megjelenik az orvosommal az oldalán.

- Jó napot, Miss Stollene – üdvözöl az orvos mosolyogva és már a szobában is van – Üdvözlöm Mr. Styles.

- Jó napot, doktorúr – köszönünk Harry-vel, s vőlegényem kezet is fog vele – Köszönöm, hogy ilyen gyorsan kijött – hálálkodom.

- Ez a dolgom – feleli kedvesen – Kérem, Mr. Styles, engedjen oda a menyasszonya mellé.

Harry felkel mellőlem, de egy tapodtat sem mozdul, az ágy mellől. Dr. Crusader bekapcsolja az ultrahang gépet, s míg az használatra kész lesz, az ultrahang gélt a hasamra keni.

- Megmozdult azóta a pici? – kérdezi az orvosom.

- Igen – felelem egy gyenge, ám annál boldogabb mosollyal.

- Mindenesetre most megvizsgálom, és akkor a holnapi nap folyamán már nem kell bejönni a rendelőmbe – mondja – Így megfelel?

- Igen, köszönöm szépen – bólintok.

Mikor a gép használatra kész állapotban van, elkezdi az ultrahangot. A monitoron hamarosan megjelenik a kisbabánk.

- Nocsak, - szólal meg csodálkozva az orvos – megmutatta magát a kis jövevény.

- És? – kérdezi Harry izgatottan – Milyen nemű?

Az orvos egy ideig nézi a monitort, majd mosolyogva megszólal:

- Gratulálok, kislányuk lesz – pillant rám, majd Harry-re.

A levegő a tüdőmben reked, és a boldogságtól könnyeim áradata is megindul. Szám elé kapom a kezem és hangosan sírok. Harry megkerüli az ágyat, majd leül mellém, és figyelmét a monitoron látható kislányunknak szenteli.

- Istenem – leheli hitetlenkedve Hazz – A kislányunk.

Nem merek rá nézni, de a következő pillanatban megérzem, ahogy kezével megfogja enyémet. Hüvelyujjával simogatni kezdi kézfejem, ami – meglepő módon – mérhetetlen nyugalommal tölt el.

- A kicsivel minden rendben van – mondja az orvos néhány perccel később – Ez a gép alkalmas arra, hogy szívhangot is tudjunk vele ellenőrizni. Szeretnék hallani, igaz?

Az első szívhangvizsgálat a 14. héten volt, és azóta minden vizsgálaton megtörténik. Nem akarok elszalasztani egyetlen pillanatot sem, hogy hallhassam a lányom szívdobogását.

- Igen – suttogjuk egyszerre Harry-vel.

Dr. Crusader megnyom néhány gombot a gépen, és meghalljuk a gyermekünk szívének dobogását. A legszebb hangot a világon. A doktorúr megállapítja, hogy a szívdobogásának ritmusával és erősségével sincsen semmi probléma, majd kikapcsolja a gépet, és ad néhány kéztörlőt, hogy a gélt letörölhessem a hasamról.

- Akkor következő időpontként megfelel önöknek a holnaphoz való két hét? – kérdezi és feláll az ágyról.

- Tökéletes – bólintok még mindig könnyes szemekkel – Köszönöm doktorúr, hogy idesietett.

- Ahogy már mondtam; ez a dolgom – mosolyog – A legfontosabb, hogy pihenjen és vigyázzon magára és a kislányukra is.

Harry feláll mellőlem és a pénztárcájához nyúlva fizetni szeretne Dr. Crusader-nek, de ő elutasítja a pénzt, mondván, hogy az a legfontosabb, hogy a kislányunk jól van. Mi azonban Harry-vel nem olyan fából lettünk faragva, akik engednek, így addig küzdünk, míg el nem fogadja a pénzt.

Louis kikíséri az orvosom, ezzel kettesben hagyva engem Harryvel. Vőlegényem visszaül az ágyra, és tenyere lassan megtalálja a hasam. Zöld smaragdjait rabul ejti gömbölyödő pocakom látványa. Göndör fürtjei arcába hullnak, így eltakarják előlem mosolyát.

- Köszönöm, Juliette – suttogja könnyezve és rám néz.

- Mit? – kérdezem értetlenkedve.

- A lányunkat – feleli – A csodát, aki a méhedben növekszik...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/