Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 2. fejezet

Fogalmam sincs, hogy meddig fogok a limuzinban utazni, illetve ötletem sincs, hogy mennyi ideje ülhetek itt. Az idegesség miatt teljesen elvesztettem az időérzékemet. Mikor realizálom, hogy a hajam még mindig kócos kontyba van összefogva, kiengedem, és így lágy hullámokban omlik vállaimra. A táskában, amit gyorsan magamhoz kaptam van egy vészhelyzet mini tükör és fésű, amik minden táskámban megtalálhatók. A tükörben próbálom megnézni, hogy hogy áll a hajam és igazgatni rajta.

- Ne igazgassa – szólal meg a sofőr az első ülésről – Mr. Styles el lesz alélva öntől.

- Remélem igaza van – találkozik tekintetünk a visszapillantóban.

A limuzin – azt hiszem - néhány perc elteltével megáll.

- Megérkeztünk, Miss. Stollene – mosolyog rám a sofőr hátrafordulva – Mr. Styles már várja önt.

- Köszönöm – bólintok egy mosoly kíséretében, majd lassan kiszállok a limuzinból.

Semmit nem látok és fogalmam sincs, hogy hol vagyok. Teljes sötétség honol körülöttem, ami megrémiszt.

- Fordulj meg – hallom meg az Ő hangját mögülem.

Teszem, amit mond, s megpillantom őt a limuzin másik oldalán. Megkerüli a járművet és elém áll. A sötétség ellenére smaragdzöld szemei tökéletesen látszanak, ahogy arca is, amely boldogságtól ragyog.

- Már azt hittem James egyedül jön vissza – sóhajtja, és hangjából jól hallatszik a jóleső megkönnyebbülés.

- Már elindult, mikor ütöttem az ablakot – nevetek fel kínomban – Az utolsó pillanatban gondoltam meg magam.

- A lényeg, hogy itt vagy – suttogja és homlokát az enyémnek dönti, és derekam köré fonja karjait.

Ajkait mindössze milliméterek választják el az enyémektől. Férfias illata azonnal a hatalmába kerít.

- Gyere, mutatok valamit – nyom egy puszit homlokomra és megfogja kezem, majd abba az irányba kezd húzni, ahol az imént állt.

A limuzin egy kisebb dombon állt meg, aminek eddig ismeretlen oldalán várt az igazi meglepetés. A földön égő gyertyák százai, s körülöttük megannyi rózsaszirom. Középen egy hatalmas szív van kirakva gyertyákból, melynek közepén egy pikniklepedő, s azon egy kosár díszeleg.

- Uramisten – kapom szám elé kezeim és könnyeim abban a szent másodpercben utat törnek maguknak, és végiggördülnek arcomon – Ezt te csináltad?

- A srácok segítségével, de igen – bólint.

- Ez gyönyörű – sírom – Ezt nem kellett volna. Miattam nem kellettél volna ennyit fáradni.

- Te minden fáradtságot megérsz– mondja, majd a következő pillanatban ajkaival az enyémeket kényezteti.

Csókunk megszakadása után, a lepedőhöz kísér, majd leülünk rá. A gyertyák fénye végre megvilágítja őt, így látom, hogy fekete farmert és ugyanilyen színű zakót visel. Ez utóbbi ruhadarabot azonban leveti és rám teríti, hogy ne fázzak meg.

- Minek köszönhetem ezt az egészet? – kérdezem még mindig szipogva.

Hazz velem szemben ül, miközben keze nem ereszti enyémet.

- Csupán annak a szerelemnek, amit irántad érzek – néz mélyen szemeimbe – Illetve a lányok szavazatainak.

- Lányok? – ráncolom össze homlokom.

- Eleanor és Avery elég kritikusnak bizonyultak a meglepetést illetően – nevet fel kínjában – Nagyon sok ötletem volt, de azt mondták valami egyszerűt, mégis különlegeset találjak ki. Így jött ez az ötlet. Remélem, hogy jól döntöttem.

- Biztosíthatlak, hogy jól döntöttél – mosolygok biztatóan.

Harry kinyitja a kosarat és elővesz belőle egy tálat, amelyet kinyitva megpillantok benne két szív alakú gofrit, juharsziruppal. Elővesz egy villát, majd vág belőle egy darabot és számhoz tartja, amit örömmel el is fogadok.

- Nem estél egy kicsit túlzásba? – kérdezem a második gofri elfogyasztása után.

- Nem tartom valószínűnek – nevet fel, majd visszateszi a kosárba a tálat és a villát.

Harry feláll a pikniklepedőről, majd kezeimért nyújtja sajátjait. Szorosan tartva felsegít a földről, majd a szemembe néz.

- Még nem is dicsértelek meg a mai este – sajnálkozik – Gyönyörű vagy, Baby.

- Köszönöm – mosolyodok el pirultan.

- Tisztában vagyok vele, hogy elég kacifántos út vezetett minket idáig – mondja – De úgy gondolom, hogy nem ok nélkül vagyunk most együtt. Az én hibám, hogy elvesztetted a nővéredet, s ezért életem végéig vezekelni fogok. De mégis... McKenna-nak köszönhetem, hogy megismertelek téged. Több mint egy hónapja, hogy a feje tetejére állítottad az életemet. Azelőtt nem gondoltam volna, hogy bármikor is lesz olyan nő a világon, akibe ily' végtelenül és visszavonhatatlanul beleszeretek. De ez megtörtént. Tudom, hogy még csak egy hónapja ismerjük egymást, de úgy gondolom, hogy az sok viszontagság, amin keresztül mentünk, másnak egy élet alatt nem adatik meg. Mégis az életet és a világmindenséget jelented számomra. Az minden vágyam, hogy a majdani halálos ágyamon elmondassam magamról, hogy én voltam a legszerencsésebb flótás a világon, amiért az életem része voltál.

Nadrágjának zsebébe nyúlva egy aprócska bársonydobozkát vesz elő, majd letérdel előttem és kinyitja a dobozkát, amiben egy csodálatos gyűrű lapul. Mély levegőt vesz, én pedig felzokogok. Megfogja jobb kezem és ujjaival megtartja enyéimet.

- Juliette Stollene, megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/