Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

30. fejezet

* Harry szemszöge*

Vanessa halkan szuszog a mellkasomon. Derekát cirógatom, és olykor érzem, ahogy libabőrös lesz érintésem nyomán. Keze az én szabad kezem fogja, amelyet arcához von.

Néhány nap telt az azóta, hogy a csapatban van, mégis mindent a feje tetejére állított. Mióta McKenna meghalt, érzelmileg zombi lettem. Elhatároztam, hogy soha senkibe nem leszek szerelmes. De akkor még nem tudtam, hogy Nessa egy szép napon belép az életembe. Megijeszt, hogy már most többet érzek iránta, mint kellene. Ha tehetném, még a széltől is megóvnám őt.

McKenna-val kapcsolatban sem gondoltam másként, mégis én voltam az, aki a halálát okozta, amiért átkoztam és gyűlöltem magam. S teszem a mai napig is. Ha aznap rendesen ellenőrzök minden tasakot, hogy nincs-e rajtuk sérülés, talán még ma is élne és boldogok lehetnénk együtt. De elcsesztem. Ahogy apám okozta Anya halálát, úgy én okoztam annak a lánynak a halálát, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem.

De Vanessa túlságosan hasonlít rá. Ha külsőre nem is, belsőre mint két tojás. Mikor először megláttam a lányt és beszélgetni kezdtem vele, úgy éreztem, hogy ismét az a férfi vagyok, aki évekkel ezelőtt először találkozott McKenna-val. Mc ugyanúgy visszabeszélt, ahogy Nessa. De nála tetszett ez a természet és megfogott. Nessie-nél azonban megrémített a kísérteties hasonlóság, amelyet a két lány között véltem felfedezni. Ha testvérek lennének megérteném hiszen örökletes is lehet, de közük sincs egymáshoz...

Utálom magam, amiért ilyen könnyen bele tudnék szeretni Vanessa-ba – ma már nem történt meg. Minden erőmmel azon voltam, hogy utáljuk egymást, s minél kevésbé emlékeztessen Mc-re. De a szívnek nem lehet parancsolni. Meg akarok változni Nessa miatt. Olyanná akarok válni, amilyen Sarina és McKenna halála előtt voltam. Olyan ember, akinek nincs problémája a hangulatingadozásokkal és nem bántja azt, aki megdobogtatja a kővé dermedt szívét.

Miközben a mellkasomon alvó angyalt figyelem, engem is elnyom az álom...

***

- Biztos nem fog minket megtalálni apa? – kérdezi sírva Sarina Anyától – Nagyon félek, Anyu.

- Nem lesz semmi baj – öleli magához a húgomat, aki már órák óta csak sír – Megígérem, hogy apu nem fog minket megtalálni és nem fog minket bántani.

- Én majd megvédelek titeket – ölelem meg én is életem legfontosabb hölgyeit.

Hiába az iménti szavak, nagyon félek én is, akárcsak Rina. Félek, hogy apa ránk talál és ismét bántani fogja a testvéremet. S tudom azt, hogy képtelen lennék megvédeni őket. Egy 14 éves fiú nem tud szembeszállni egy 42 éves maffiafőnökkel.

- Így van – bólint Anya – De most már aludjunk gyerekek, rendben?

- Jó – szipogja a húgom és mindhárman bebújunk az ágyba.

Anya középen, és mindkettőnket szorosan magához ölel, így védelmezve minket. Anyu egy igazi anyatigris. Értünk mindent.

- Szeretlek titeket - suttogja Anya egy-egy puszi kíséretében.

Nem telik el negyed óra és Sarina békésen alszik, Anyuval együtt. Az én szemeimre azonban nem jön álom. A védeni akarás túl nagy bennem. Nem engedhetem, hogy apa ártson Anyuéknak. Bár a saját lányát is minden gond nélkül megerőszakolta számtalan alkalommal. Az ilyen embernek pedig semmi sem szent.

Az ablakon beszűrődik a Hold fénye, amely megvilágítja Anya és Rina békés arcát. Mikor már engem is kezdene elnyomni az álom, a motelszoba ajtaja kivágódik, és egy fekete ruhás, maszkos férfi lép be rajta, kezében egy pisztollyal. Anya és Sarina felriad az álmok világából. Mindketten sikítozni kezdenek, én a sokktól azonban képtelen vagyok bármilyen hangot is kiadni. A férfi ránk szegezi a pisztolyát, majd meghúzza a ravaszt. Sarina zokogni kezd és ordítani kezd. A pisztoly tizenhárom alkalommal sül el, és Anya véresen fekszik mellettünk. Sarina próbálja felkelteni, mintha csak mélyen aludna. Minden erőm összeszedve leszállok az ágyról és a másik oldalához sétálok, hogy lehúzzam az ágyról a húgomat, hogy ne a halott Édesanyánk mellett feküdjön. Bekuporodunk a sarokba és magamhoz szorítva Sarinat zokogunk mindketten. A férfi pedig elhagyja a szobát, mintha sosem járt volna itt...

***

- Harry, Harry – hallom meg Nessa hangját – Harry, ébredj!

Szemeim kipattannak és megpillantom a felettem könyöklő lányt, aki arcáról süt az aggodalom és az ijedtség.

- Mi történt? – kérdezem kómásan.

- Kiáltoztál és olyan hangot adtál, mintha zokognál – kapkod levegő után – Jól vagy?

- Igen – felelem – Minden oké. De most aludj vissza. Holnap beszélgetünk.

- Aludj nyugodtan, én itt leszek és semmi rossz nem történhet – ad egy puszit arcomra – Az a múlt, Harry – utal az álmomra – Nem kell még egyszer átélned.

Igaza van az embereknek mikor azt mondják, hogy azt kapjuk vissza, amit adunk. A mai napon – és az elkövetkezendőkben sincs már tervem – a lehető legjobbat szerettem volna adni a mellettem fekvő angyalnak, és ő sem tett másként. Az elmúlt napok tapasztalatai azt mutatták, hogy előttem néhány férfival volt dolga Nessa-nak. Mégis én szeretnék lenni az utolsó és ezentúl az egyetlen. Azt akarom, hogy mindent megtapasztaljon velem szexuális téren. A legjobbat akarom neki nyújtani minden lehetséges módon.

Azonban félek, hogy ezzel el fogom árulni életem első szerelmének emlékét. Mikor meghalt megesküdtem, hogy soha senkit nem fogok úgy szeretni és védelmezni, ahogy vele tettem. Azóta azonban eltelt két év, s egy csodás lány lépett az életembe.

- Köszönöm, hogy a hülyeségeim ellenére mellettem vagy – suttogom.

- Most már aludj – mosolyog és még egy puszival ajándékoz meg – Jó éjszakát.

- Jó éjszakát...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/