Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

2. évad - 29. fejezet

KÖVETEZŐ FEJEZET AZ ÉVADZÁRÓ!

- 10, 9, 8, - számolunk vissza Harry-vel az erkélyen állva egymás ölelésében – 7, 6...

A éjszaka sötét égboltja pillanatokon belül megvilágításra fog kerülni a rengeteg tűzijátéknak köszönhetően.

- 5, 4, 3... - számolunk egyre hangosabban – 2, 1...

Harry maga felé fordít és ajkaimra tapad. Kezei a derekamra kúsznak és gyengéden von magához. Ujjaimat göndör fürtjei közé vezetem és lágyan meghúzom azokat. Harry-vel egyszerre nyögünk bele a csókunkba.

A város felől tűzijátékok hangja hallatszik, s elszakadva szerelmemtől, látom, hogy máris világosba borul az égbolt. A színesebbnél színesebb tűzijátékok birtokukba veszik az eget, ezzel köszöntve az újévet, s búcsúztatva az óévet.

- Boldog újévet, Baby! – súgja Harry.

- Boldog újévet, Szívem!

Nagyjából háromnegyed órán keresztül tűzijátékok százait, ha nem ezreit lövik fel a városban. Mikor már minden fény kihuny, amelyet az ünneplés okozott, bemegyünk a hálószobába és átadjuk magunkat a szerelem szenvedélyének...

***

Villámsebesen hagyjuk magunk mögött egyik napot a másik után. Már a hátunk mögött tudhatjuk a januárt, ezzel elérkeztünk február elsejéhez, vagyis Harry születésnapjához. Mivel az én születésnapom február másodikán van, így az volt a kérése, hogy együtt ünnepeljünk a hétvégén, ajándékok nélkül. Csak kettesben.

Annyira azonban ismerem a vőlegényem, hogy valami ajándék nélkül nem hagyja a 22. születésnapom. Ahogy én sem az 28. születésnapját. Harry kivett egy hétvégi házat a hegyekben, messze a várostól. Ami külön nagy boldogságot jelentett számomra, hogy egy hatalmas tó partján áll a ház, ami nekem a nyugalom mennyországát jelenti.

A házról fényképet azonban nem láttam. Mindössze annyit árult el Hazza, hogy egy tó partjára épültet vett ki három éjszakára. Ma délután indulunk – az az pénteken – és majd csak hétfőn jövünk haza. Már bepakoltunk egy bőröndbe és egy utazótáskába, amikkel útra fogunk kelni.

- Kész vagy? – lép be a szobába Liam – Harry már kivitte a cuccokat az autóba.

- Igen – mondom izgatottan.

- Hiányozni fogsz, LieLie – ölel magához a bátyám, amennyire a pocakom engedi.

Liam az utóbbi időben rászokott a LieLie becézésre, ahogy régen McKenna is szólított. A becenév hallatán mindig elképzelem azt, hogy milyen lett volna, ha együtt növünk fel. Bizonyára teljesen másként alakult volna az életünk. Vagyis a nővérem még valószínűleg élne. Január 12-én volt három éve, hogy Kenzie meghalt.

Az évfordulót övező napok nagyon nehezek voltak számomra. De nem csak én voltam így, hanem Liam és Harry is. Napokig csak sírtam és ki sem keltem az ágyból. Fehérrózsa csokrot csináltattunk, mivel az volt a nővérem kedvenc virága. Három és fél órát töltöttem aznap a sírjánál és megállás nélkül beszéltem „hozzá". Felidéztem a gyerekkori emlékeket, elmondtam, hogy mi történt velünk mióta nem volt kint. Ami karácsony és szilveszter között volt, mégis bűntudatom volt, amiért két héttel később mentem csak ki a temetőbe.

- Te is nekem – bújok a testvérem ölelésébe, ő pedig egy puszit ad a fejem búbjára.

- Vigyázz magadra és a keresztlányomra is!

Harry-vel januárban gondolkodtunk el azon, hogy kik legyenek a keresztszülők. A válasz azonban már-már egyértelmű volt. Liam lesz Camille keresztapja, és Sophia a keresztanyja.

- Vigyázok – nevetek fel és elválok tőle – De most már megyek, mert még sötétedés előtt oda szeretnénk érni.

- Jól van – mondja és lekísér az autóhoz – Vigyázz rájuk! – intézi szavait Harry-hez.

- Az életem árán is – bólint Hazz és megfogja a kezem.

A srácok ellépnek az autótól, Harry beindítja a motort, és lassan elindulunk. Integetni kezdek a többieknek, akik szintén ezt teszik. Mikor már nem kikerülnek a látóteremből, az előttünk álló útra szegezem a tekintetem.

***

A ház, ahol eltöltöttünk két és fél csodás napot, maga volt a megtestesült álom. Egy rusztikus házat bérelt ki Harry, amely a maga százötven négyzetméterével elég nagynak bizonyult kettőnknek. Egy hatalmas nappaliba léptünk be, ami pénteken rózsákkal, rózsaszirmokkal és gyertyákkal volt díszítve. A nappali egybe nyílt a konyhával, ami ízlésesen, mégis régiesen volt kialakítva. Mindössze egyetlen hálószoba volt, amiben egy gyönyörű franciaágy nyugodott. Hófehér takarójára rózsaszirmokból egy szív volt kirakva, a közepén egy „I love you" felirattal. Hazz tekintettel volt arra, hogy nem ihatok pezsgőt, így gyerekpezsgővel lepett meg.

Az élet pedig úgy hozta, hogy az este szenvedélyes szeretkezéssel zárult. Szerelmünk beteljesülése után Harry felállt az ágyról és a szekrényből elővett egy dobozt. Ízlésesen becsomagolta az ajándékot, de én sec perc alatt letéptem a csomagolópapírt. A doboz egy táblát rejtett. Egy halványrózsaszín táblát, amelyre sötétrózsaszínnel rá volt írva a kislányunk neve: Camille Anne Styles.

A második nevet illetően nem volt nagy dilemma, hiszen számomra egyértelmű volt, hogy Harry Édesanyjának a nevét kapja. Döntenünk azonban a Camille és Theresa nevek közül kellett.

Az ajtóra akasztható táblát megpillantva, elérzékenyültem és könnyeimmel küszködtem. Ekkor azonban én a bőrömből elővettem a neki szánt ajándékot. Ami nem volt más, mint egy egyedileg készített párna, amin a közös képeink voltak, illetve a kislányunk ultrahang felvétele. Harry arcán hatalmas mosoly jelent meg, és örömkönnyek szemeiben.

Lehet, hogy nem nagy ajándékokkal leptük meg a másikat, de az öröm, amit egymásnak okoztunk az apróságokkal, azt hiszem mindennél több. A kislányunk ajtajára kikerülendő táblát az ágyunk melletti éjjeliszekrényre tettük, a párnát azonban nem vettük használatba, hanem beágyazás után központi helyre tettük az ágyon.

*Március*

- Szívem, - megyek le Harry-hez a konyhába – biztos, hogy nem tudsz eljönni a vizsgálatra?

- Nem – rázza meg a fejét felém fordulva, és arcára bánat ül – Be kell fejeznem a kislányunk szobáját, amit csak így tudok megoldani, hogy ne láss semmit.

A szobát, csak akkor láthatom meg, ha megszületik a Camille és hazahozzuk őt a kórházból. Addig az időpontig azonban nem sok idő van hátra. Mindössze napok választanak el attól, hogy megpillantsam, és karjaimban tarthassam a pocakomban folyamatosan mocorgó és rugdosódó kislányom.

- Rendben – bólintok, és egy csókot adok ajkaira – Én viszont indulok, mert nem akarok elkésni.

- Zach és Tim mennek veled – mondja lágy hangon - Szeretlek!

- Én is szeretlek – viszonzom vallomását, majd a garázsba megyek.

Tim és Zacharias már az autóban ülnek. Miután én is beszállok és bekapcsolom a biztonsági övet, elindulunk a szülés előtti utolsó vizsgálatra...

/Facebook csoport: VanneyG munkái (Wattpad)
https://www.facebook.com/groups/1490913031234466/?fref=ts/