Bosszúvágy (+18) [H.S. fanfiction] [Befejezett]

14. fejezet (+18)

- Végre megkerültél, Virágszálam – áll fel lassan, komótosan az ágyról – Már azt hittem megszöktél. Mert ugye tudod, hogy annak elég súlyos következményei lennének?

Miközben hozzám beszél, folyamatosan lopja kettőnk között a távolságot. Utolsó szavai közepette, hüvelykujjával az arcomat kezdi cirógatni. Érintése enyhe félelmet vált ki belőlem; a levegő tüdőmben szorul és a torkom kiszárad.

- Igen – felelek egy nyelés után.

- Jó válasz – sóhajt – Azonban remélem, hogy tudod, nem hunyhatok szemet afelett, amit tettél. Büntetést érdemelsz, Cica!

- Kérlek, ne bánts – húzom össze magam, mintha csak segítene a helyzetemen.

Harry szarkasztikusan felnevet, majd néhány lépést hátrálni kezd. Mindenegyes mozdulata vészjósló. Akár egy vihar előtt az égen felgyülemlő jégfelhők, melyek megannyi pusztításra hivatottak.

- Nem foglak bántani – ránt magához derekamnál fogva – Csak megtanítalak arra, hogyan kell viselkedni.

Mellkasa gyorsan emelkedik és süllyed, de még mindig lassabban, mint az enyém. Felsőtestét most sem takarja semmilyen felső. Derekam foglyul tartó karján az izmok megfeszülnek, s rajta az erek kidagadnak.

- Most pedig engedni fogod, hogy azt tegyek veled, amit akarok. Csak egy rossz nyikkanás és azt fogod kívánni, bár soha ne jöttél volna erre a világra. Ha jó kislány leszel, talán kegyelmezni fogok. Érhetően fogalmaztam, Virágszálam?

- Igen – bólintok.

Csak essünk túl ezen az egészen minél hamarabb.

- Térdelj le szépen, és tedd a dolgod – nyom le a földre.

Hiába undorodom minden dolog, ami köthető hozzá és a vele közös testkontaktushoz, tudom, ha nem teszem meg, rosszabbul járok.

Így hát letérdelek elé és lehúzom a nadrágját, boxerével együtt. Hímtagja, igazság szerint, már nem is szorulna sok kényeztetésre. Ujjaim közé veszem farkát és lágyan elkezdem neki kiverni. Néhány röpke másodperc után tarkómra vezeti kezét és arcom az ágyékához nyomja.

- Szopjál, Virágszálam!

Teszem amit mond. Hímvesszőjét a számba veszem és kényeztetni kezdem. Kezemmel is rásegítek, hogy minél hamarabb túl legyek ezen. Harry egy pszichopata, aki csak abban leli örömét, ha másokat szenvedni lát. Kezét tarkómon tartva diktálja a tempót, amely egyre gyorsabb és egyre mélyebbre hatol. Levegő hiányában eltolom magam tőle és az éltető oxigénért kapkodom.

- Ügyes voltál, Cica – simogatja meg az arcom – Most pedig feküdj fel az ágyra.

Felmászom ágyra, egészen addig, hogy fejem a párnákra tudjak tenni. A komódról két kötéldarabot vesz magához, amiről fogalmam sincs mikor kerültek oda. Az mellett hozzám sétál és megfogja a bal kezem, majd az ágytámlához kötözi. S ugyanezt teszi a jobbal is.

- Csinos ez a ruha, amit felvettél – néz végig rajtam vágytól izzó szemekkel, miközben felmászik az ágyra – Igazán izgató ez a mély dekoltázs.

Szoknyám aljához nyúl és felhajtja azt, s lehúzza bugyim.

- Szép darab, de most nélküle kellesz – suttogja érzékien.

Néhány pillanatig sikerül elhitetnie velem, hogy minden rendben van és nem értéktelen tárgynak tart. De hiú ábrándokat nem kergetek, ugyanis ő mindig így fog rám tekinteni.

Nőiességemhez hajol, majd megpuszilja belsőcombom, s ujjaival végigsimít rajtam odalenn.

- Nocsak, nocsak – motyogja egy elégedett vigyor kíséretében – Máris nedves vagy, Virágszálam. Pedig még hozzád sem értem. Apuci szereti, ha így készen állsz.

Nem tétlenkedik tovább, s belém hatol. Gyűlölöm, mikor a testem önkéntelenül reagál rá. Csípőmozgása egyre gyorsul és keményebb. Csuklóm irtózatosan vágni kezdi a kötél, amitől még nagyobb a késztetés, hogy tökön rúgjam a rajtam fekvő idiótát.

- Fantasztikus vagy, Cica – nyögi, s lassít az eddig diktált tempón.

Ám lassú mozgása nem tart örökké. Pár pillanattal később ismét gyorsan kezd tolni. Érzem, hogy már közel van a beteljesüléshez. Én azonban egy cseppet sem élvezem. Csípőmozgása, ha lehetséges, még jobban felgyorsul, a mielőbbi élvezet reményében.

Harry minden gond nélkül belém élvez egy állatias morgás kíséretében. Kihúzódik belőlem, majd eloldozza kezeim. Fedetlen csuklóim boldogan köszöntik a szabadságot. Megdörzsölöm eddig rabságban tartott kezeim. Lehajtom a szoknyám, s felkúszom az ágytámlához.

Hazz felveszi az alsó- és rövidnadrágját is.

- Látod, nem is volt olyan rémes? – bájolog.

- Annak nem, aki élvezi - mormogom válaszul.

- Hát igen, – sóhajt – az a te érdeked lenne, de nem különösebben érdekel – rántja meg a vállát és leül mellém az ágyra – És most még egyszer elmondom neked; ne maradj többet kettesben Liam-mel. Világos?

- Mint a Nap. Csak éppen magasról tojok arra, mit mondasz – feleselek vele – Nem tilthatod meg, hogy jóban legyünk. És neki ott van Sophia. Ha te pedig megtudnád, hogy egy ujjal is hozzámért, abban a minutumban megölnéd őt. Szerinted kockáztatná ezt?

- Lehet, hogy igazad van, Virágszálam – bólint – Mindenesetre, tartsd magad távol tőle.

Feláll az ágyról és ajtó felé indul, de mielőtt kimenne azon, visszafordul.

- Jut eszembe... Frank ismét szállítást kért a holnapi napra. S külön kérte, hogy te is legyél a szállítók között – húzódik gonosz mosoly arcára – Szóval készülj fel, Cica. A holnapi napon ismét nyelsz!