Sokszor hallottam már azt a mondást, hogy a legnagyobb bajban derül ki, hogy ki az igaz barát, de csak ma kezdtem el komolyan venni, amikor megismertem Alisont. Eddig is ismertem, de inkább csak névről, viszont tegnap volt szerencsém jobban is megismerni. Már ha szerencsének lehet mondani. Igazából csak félig szerencse, mivel nem épp a legjobb pillanatomban kezdtünk beszélgetni.
Az egész nap szokásosan kezdődött, de a tesi a kelleténél is rosszabb volt. Azon kívül, hogy nagyon zavar az alkatom és ahelyett, hogy rendesen csinálnám a feladatokat mindig azon agyalok, hogy vajon mindenki engem néz-e. Most meg is kérdeztem Monát, de azt mondta, hogy hülyeség mivel igazából senki se néz, hanem a saját gyakorlataikkal vannak elfoglalva. Ez nagyon megnyugtatott és a végére már egész jó kedvem lett. Aztán jött a kötélmászás. Komolyan mondom, szívesebben kötöttem volna fel magam rá, minthogy felmásszak! Végül Monával a szokásos taktikát alkalmaztuk : beálltunk a sor legvégére és megvártuk, hogy mindenki felmásszon. Ugyanis a fiúk mindig kimehetnek az udvarra amerikai focizni vagy lacrosse-ozni a lányok pedig azért, hogy nézzék őket. Minden a terv szerint ment. A többiek kimentek és csak mi ketten maradtunk. Elsőnek Mona mászott. Egészen a kötél feléig feljutott. Mrs Turner egy picit rá is mosolygott, ami nagy dolog tőle. Én is büszke voltam rá, mivel év elején még felkapaszkodni se tudott. Én még mindig ott tartok és elég rossz érzés. Mona szerint ettől még ugyan olyan jó vagyok, mint a többiek, de általában nem érzem így. Erre pedig mindig azt mondja, hogy nem kéne magamat másokhoz hasonlítanom, mert a végén mindig csak kevesebbnek érzem magam. Ez igaz, de tudom, hogy ő is mindig máshoz hasonlítja magát, csak erről nem beszélünk. Kicsit elkalandoztam, de most vissza a lényeghez!
Szóval elkezdtem felkapaszkodni és aminek nagyon megörültem, hogy most sikerült is!
- Hű, ügyes vagy Hanna! Sokat fejlődtél! - mondta a tesitanár. Én pedig csak vigyorogtam. Valahogy úgy képzeltem el, hogy ez után csak magasabbra mászok és végül újra leereszkedem. Erre Mrs. Turner beír majd egy ötöst és én még boldogabb leszek. De nem így történt. Igaz, hogy magasabbra másztam, de akkor nevetést hallottam.
- Ilyen lehet az, amikor egy bálna kötelet próbál mászni! - mondta Noel és a barátaiból kitört a nevetés.
- Csak le ne szakadjon a kötél... - folytatta James, Noel legjobb barátja.
Borzalmasan éreztem magam. Az örömöm elillant és csak le akartam mászni a kötélről, hogy elnyeljen a föld. Ehelyett leugrottam és kifutottam a teremből.
Ha már a föld nem tudott elnyelni csak egy hely maradt, ahol biztosan nem futok össze velük : a lányvécé. Útközben Alison észrevett. "Csak ne jöjjön utánam" gondoltam magamban. Bevágtam magam mögött a vécéfülke ajtaját és elsírtam magam. Alison végig vigasztalni próbált. Nagyon kedves volt tőle és igazán jól esett. A legjobb az volt az egészben, hogy ő talán szebbnek látott mint én magamat bármikor. Egy pillanatig nekem is sikerült úgy látnom magamat, mint neki és nagyszerű érzés volt. Azt is megígérte, hogy segít, hogy jó alakom legyek és végre elégedett legyek magammal. Még aznap átjött. Sokat beszélgettünk és a power yoga-t is kipróbáltuk. Az tetszett a legjobban benne, hogy nem nevetett ki, amikor már nem bírtam. Sőt! Együtt hasaltunk kifulladva a jógamatracainkon. És végre úgy mozogtam, hogy jól éreztem magamat közben.
Aztán este filmet néztünk és sokat beszélgettünk. Más volt Ali-vel lenni, mint Monával. Persze, Mona is jó barát volt, de Alison-ban volt valami más. Mellette nyugodtabb és magabiztosabb voltam. Sikerült rávennie, hogy jól érezzem magam a bőrömben és amikor vele voltam elhittem, hogy változhatok. De most már nem csak külsőleg, de belsőleg is akartam. Rájöttem, hogy nem csak a szépség számít, mert hiába szép valaki ha a kisugárzásával elrontja. Egy picit úgy éreztem, mintha egy új Hanna lennék, és ez nagyon tetszett.
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
