Még akkor is döbbenten álltam a házunk előtt, amikor Josh már rég elhajtott. Annyi mindent tudtam meg ma róla, hogy a véleményem nagyon is kezdett megváltozni. Eddig tulajdonképpen egyáltalán nem kedveltem. Voltak okaim is, legalábbis úgy éreztem. Az egyik felem továbbra is ki akart tartani emellett, és próbált örülni annak, hogy Josh sem tökéletes. A másik felem - amelyik egyre jobban kedvelte - pedig örült annak, hogy emberibb, mint gondoltam. Leültem a verandára, hogy átgondoljam, amit ma megtudtam. A bál már nem is érdekelt annyira, mint Josh és ez eléggé zavart. Végül amikor elkezdtem fázni - és rájöttem, hogy egyedül nem megyek sokra - bementem. Senki se volt otthon. Gyorsan összedobtam magamnak egy vacsit és felmentem a szobámba. Leültem az ágyamra és miközben ettem újra átgondoltam a történteket. Eszembe jutott, hogy fel kéne hívnom anyát, hogy hazaértem, majd gyorsan elvetettem ezt az ötletet mert mit is mondjak neki? Hogy Josh hazahozott? Miután befejeztem a késői vacsorámat elmentem tusolni. Átöltöztem a pizsamámba és ledobtam magam az ágyamra. Éreztem, hogy valami nincs rendben. Ez az egész nagyon furcsa volt. Már csak azt kellett eldöntenem, hogy szóljak -e valakinek. De ki értené meg? A lehetséges emberek közül egyedül Colin jöhetett szóba. Ő volt az egyetlen, akinek ha csak értelmetlen részleteket mondok el, akkor sem kérdezősködik. Nagyon szerettem ezért, de úgy gondoltam, hogy neki se mondok el mindent, csak pár dolgot kérdezek tőle. Előkerestem a telefonomat és felhívtam.
- Szia. Zavarlak?
- Mi? - az álmos hangjáról arra következtettem, hogy sikerült felébresztenem.
- Csak beszélgetni szeretnék kicsit. Lenne pár kérdésem
- Öhm... hajnali kettőkor. Rendbennn, de nem biztos, hogy annyira jó válaszokat tudok adni - egy ásítással nyomatékosította mindezt. Elmosolyodtam, és feltettem az első kérdést, ami eszembe jutott.
- Megváltozhat minden egy nap alatt?
- Hát...azt hiszem, igen. Nyerhetsz sok pénzt a lottón vagy történhet hirtelen egy baleset. De vannak dolgok, amikhez több idő kell. Például egy válás - itt elgondolkodtam. A bál, akármilyen hirtelennek is látszott, biztos nem a semmiből jött. Anyának már régebben is el kellett mennie a boltba, hiszen ismerte az eladót. A címet is biztos fejből tudta. A cím! Megjegyezhettem volna. Most már mindegy, talán megkérdezem Josh-t, ha hajlandó lesz elárulni valamit. Tehát ehhez a bálhoz idő kellett és szervezés. Még azon gondolkodtam, hogy talán anyától megtudhatnék -e valamit, de ezt nem tartottam túl valószínűnek.
- Szerinted még szoktak bálokat rendezni? Annyira szívesen elmennék egybe! Lenne egy szép ruhám is...
- Bálokat? Egyről sem hallottam, de ez nem jelenti azt, hogy nincsenek - még egyet ásított.
- Utolsó kérdés : mennyire lehet félreismerni egy embert?
- Amennyire csak szeretnéd. Néha teljesen másnak látjuk az embereket, mint amilyenek valójában. Sokszor olyannak látjuk őket, amilyennek akarjuk vagy...
- Amilyennek ők akarják - fejeztem be a mondatát.
- Igen - kicsit meglepettndk hangzott. - De idővel megtudod, hogy milyenek valójában.
- Értem...és köszi. Jó éjszakát!
- Vagy inkább reggelt - nevette el magát. - Neked is.
Talán félreismertem Josh-t és anyát? Sokáig tűnődtem ezen, és kiagyaltam egy tervet : megpróbálom megismerni Josh-t.
Aztán, mikor elaludtam álmomban felváltva keringőztem maszkos idegenekkel miközben anya folyton ugyan azt kérdezgette : Ő az, Alison? Ő az?
És nem tudtam válaszolni, a tánc pedig sosem ért véget.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Lie baby - Egy hazug csaj naplója
Hayran Kurgu"Tulajdonképpen nem is hazudtam. Csak válogattam az igazságok között." - John Green
