6:53-kor értem be, és a folyosók szinte kihaltak voltak. Szinte, ugyanis a szekrényem mellett ott állt Shay és a telefonját nyomkodta. Amikor felnézett, és meglátott engem nagyon dühös lett.
Keresztbe font karokkal meredt rám. Sose láttam még ilyen mérgesnek.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
- Szia... - kívülről talán nyugodtnak látszottam, de az agyam ezerrel kattogott azon, hogy vajon miért ilyen mérges rám. Tudtommal semmilyen ünnepet nem felejtettem el és el se késtem sehonnan. Esetleg rájött, hogy a bálon voltam? Az lehetetlen...
- Most hálásnak kéne lennem, hogy legalább észrevettél?! Remélem, nem esett túl nehezedre. Tudod mit?! Nem is fárasztalak a jelenlétemmel - mondta és könnyes szemmel elrohant, én pedig teljesen lefagytam.
Legalább észrevettem? De mikor nem vettem észre? A bál napján falazott nekem,pénteken pedig... Péntek. Egész pénteken nem láttam, se a hétvégén. Borzalmasan éreztem magam. Shay mindig ott volt nekem, amikor csak szükségem volt rá, akármiről volt szó. Én pedig, amikor úgy döntöttem, hogy mivel történt egy váratlan dolog minden rólam és a hangulatingadozásaimról szól meg is feledkeztem róla. Tudtam, hogy sokat jelentek neki és biztosan nagyon rosszul esett neki, hogy úgy érezte, hogy nem törődöm vele. El akartam indulni utána, hogy megvigasztaljam és elmondjam neki, hogy mennyire sajnálom, de nem tudtam, hogy mit mondjak. Most szívesen megmondtam volna neki az igazat, de éppen most nem lehetett. Egy ideig csak álltam a folyosón a helyzeten és különböző bocsánatkéréseken agyalva, amikor egyszer csak azt vettem észre, hogy a folyosók lassan megtelnek emberekkel. Végül megláttam Hannát is, aki mosolyogva integetett nekem. Vettem pár mély levegőt és igyekeztem nyugodtnak és derűsnek látszani, nem akartam, hogy Hanna aggódjon.
- Sziaaa - mosolyogva ölelt át, én pedig igyekeztem viszonozni a mosolyát.
Becsöngettek és elindultunk órára. Hanna az egyik kedvenc sorozatáról csacsogott és arról, hogy milyen jó volt a hétvége meg egy csomó más dologról. Fél füllel hallgattam és igyekeztem a Shay-jel kapcsolatos gondolataimat elűzni, több-kevesebb sikerrel. Közben hálát adtam az égnek, amiért Hanna itt van nekem.
/ Végre megvan a 2000 olvasás is! Annyira örülök neki, hogy el se tudom mondani, nagyon sokat jelent nekem, mint a commentjeitek is :) Nagyon köszönöm a sok pozitív visszajelzést, amit kapok. Arra gondoltam, hogy most is lehetne egy különlegesebb fejezet is, viszont kicsit kifogytam az ötletből. Ezért rátok bízom, mindenre nyitott vagyok, csak az lenne a legjobb, ha a legkevesebb dolgot lőném le előre :D /
