"Amikor az emberek egyfolytában mosolyognak, valamit titkolnak."
Miachel J. Sullivan
Josh hajnali 2 körül elment. Félálomban voltam, de éreztem, hogy óvatosan kibújik mellőlem és megigazítja a takarómat. Írt egy cetlit, és a tükrömre ragasztotta, majd halkan kiment és finoman becsukta maga után az ajtót.
Úgy aludtunk el, mint múltkor Kristy-vel. Egymás mellett, összebújva. Jó érzés volt hozzábújni, egy idő után először biztonságban éreztem magam. Még az sem zavart, hogy a legtöbb - vagy talán az összes - titkomat tudta. Talán ez csak még jobban megnyugtatott. Hanna talán megsértődne ha tudná, hogy Josh a legjobb barátom. Vagy ha azt tudná, hogy Josh-sal barátok vagyunk, és ezt nem tudja.
Egy darabig még néztem magam elé, átgondolva a jó dolgokat, amik történtek, majd újra elaludtam.
Reggel - kivételes alkalmak egyike - Anya ébresztett.
- Hány óra van? - kérdeztem a szemeimet dörzsölgetve.
- Hat. Mindjárt elindulok dolgozni, csak bejöttem szólni, hogy ma délután dolgod lesz. - Egy valószínűleg pénzzel teli borítékot nyomott a kezembe és így folytatta :
- El kell menned ruhát venni. Eltalálsz, ugye? - bólintottam.
- Ludmilla majd segít, tudja, hogy mit szeretnék. Én azért nem megyek veled, mert apáddal egy kicsit elutazunk. Ma délután indulunk, de péntekre - azaz, amikor a bál lesz - visszaérünk. Legalábbis így tervezzük. Ha közbejön valami, mindenképp szólunk. Addig te vigyázol majd Kris-re, de ha akarod áthívhatsz bárkit, vagy át is mehettek, viszont a vásárlást egyedül kell elintézned - nyomott egy puszit a fejemre, majd mosolyogva kiment. Kinéztem az ablakon és láttam, ahogy apával elindulnak dolgozni. Elindultam le a konyhába, hogy megreggelizzek.
- Aliii, hallottad eeeezt?! Anyáék elutaznak, és mi azt csinálunk, amit CSAK akarunk! Te és én, együtt! - kiabálta a hugom, és boldogan rohangált fel-alá, majd a nyakamba ugrott. A lelkesedése átragadt rám is és megpörgettem magam körül. Még egyszer hozzám bújt és mélyet szippantott, majd a szemöldökét ráncolta.
- Más az illatod...Fiú szagod van! A szerelmed volt itt? - kérdezte kaján vigyorral.
- Mi? Nem! - tiltakoztam, de még mindig vigyorogva nézett.
- Na és hogy néz ki a szőke herceg? Vagy azért nem mutattad be, mert egy ogre? - kérdezte, mint aki megvilágosodott.
- Még egy szó a hercegekről, és bezárlak a szobádba péntekig. Elvégre azt csinálunk, amit akarunk - most én vigyorogtam rá.
- Akkor majd elmondalak anyáéknak és ők is bezárnak téged! - így folytattuk egész reggeli alatt. Azok a meghitt testvéri pillanatok.
Már éppen indultam volna suliba, amikor Kristy utánam szólt.
- Hé, úgy látom a szerelem teljesen elvette az eszed! - amikor kérdőn néztem rá, folytatta.
- Szerinted ki visz majd el engem suliba? - a homlokomra csaptam. Ez teljesen kiment a fejemből. Jogsim ugyan volt, de mivel jobban szerettem sétálni és buszozni ezért mondtam anyáéknak, hogy ne vegyenek nekem kocsit. A telefonomért nyúltam, és felhívtam Hannát. Megbeszéltük, hogy majd az anyukájával elvisznek minket.
Amint megérkeztek, Kristy azonnal rávette Hannát egy helycserére - a megrovó nővéri pillantásom ellenére - és elégedetten foglalt helyet az anyósülésen. Ashley kedvesen mosolygott rá, főleg amikor megdicsérte a kosztümét és kijelentette, hogy neki is van ugyan olyan rúzsa. Hát igen, Kristy az a kifejezetten anagyli kislány volt - főleg idegenek előtt.
- Hogyhogy nem a szüleitek visznek iskolába titeket? - kérdezte még mindig mosolyogva Ms Marin, miután megtárgyalták a kedvenc ruhamárkáikat.
- Elutaztak és miénk a ház Ali-vel, péntekig - közölte boldogan Kristy.
- És ki vigyáz rátok?
- Hát Ali - mondta mosolyogva a húgom, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Nekünk legalábbis az volt.
- Nem szabadna egyedül lennetek - mondta kis gondolkodás után Ms Marin. - Gyertek át hozzánk! Majd felhívom az anyukátokat.
Kristy beírta a telefonjába anya számát és folytatták a beszélgetést.
- Te jó ég... - morogta Hanna. - Szerintem minket valahogy elcseréltek, és Kristy a vérszerinti gyereke.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
