Lie baby - Egy hazug csaj naplója

12. fejezet : Egy napló és egy alku

Otthon anya várt. Legalábis úgy nézett ki. A konyha asztalnál ült és egy újságot lapozgatott. Amikor beléptem felnézett, de nem szólt semmit, csak egy kicsit ingerülten biccentett.
"Akkor jó" gondoltam magamban. " Én se mondok neked semmit."
Elindultam fel a szobámba, hogy bevághassam magam után az ajtót, mielőtt még valami mást tönkre tennék.
- Alison - dühösen megfprdultam és a szemébe néztem. Egy picit gondterheltnek tűnt.
- El szeretnék neked mondani dolgokat, de úgy a legbiztonságosabb neked is, ha úgy mész oda, hogy nem tudsz semmit.
Teljesen ledöbbentem. Ezek szerint legközelebb is vissza kell majd mennem?
Az arcomat látva bólintott.
- Igen, nem ez volt az egyetlen alkalom. Szükségünk van a segítségedre - szükségünk? Mi ez a többes szám?
- Elmész legközelebb is? - elsőnek legszívesebben nemet mondtam volna, de eszembe jutott valami.
- Elmegyek, egy feltétellel - kíváncsian nézett rám, pedig szerintem sejtette, hogy mit akartam.
- Mi lenne az?
- Ha elmegyek, elmondotok nekem mindent.
Pár percig csend volt. Tudtam, hogy kényszeríthet, hogy elmenjek de azt is, hogy nem fog, mivel tudja, hogy nekem semmi bajom se lesz ha műsort csinálok.
- Rendben - mondta végül -, de nem egyszerre mondok el mindent. Egy bál, egy történet.
- Megbeszéltük - végülis egy történet is több a semminél és Joshnál is kérdezősködhetek.
Bólintott és újra belemerült az újságjába, aminek a Legszebb báli ruhák volt a címe.
Fent a szobámban kipakoltam a táskámat. Annyi minden volt a fejemben, hogy elhatároztam, hogy ezentúl leírok mindent. Találtam egy üres és három teleírt füzetet a fiókomban. Elmosolyodtam. Régen nagyon szerettem kidíszíteni a naplóimat és rengeteget rajzoltam beléjük.

Elgondolkodtam, hogy hogy írjam le a dolgokat és mivel nem voltam járatos a nyomozósdiban ezért upcsak úgy írtam, ahogy eszembe jutott.

1. bál
Időpont : szeptember 9. (csütörtök)
Helyszín : ? (egy gyönyörű villa)
Vendégek : sok ismeretlen ember, emelett Dylan, Mia és a vörös hajú lány ( bár őket sem ismerem annyira) és persze Josh
Akikkel még találkoztam : Anya - itt elgondolkodtam, hogy vajon őt mennyire ismerem- és Ludmilla.
Josh valószínűleg tud valamit, vele mindenképp kell beszélnem. Talán Ludmilla is, de az nehezebb lesz.

"El kell rejtenem a füzetemet" jutott eszembe hirtelen. A szekrényt és az ányam alatti dobozokat egyből ki lehetett zárni - anya ott sokat takarított. Fel-alá járkáltam a szobámba rejtekhely után kutatva, amikor észrevettem, hogy az egyik padlódeszka egy icipicit - alig észrevehetően - lazább a többinél. Egy diy videóst megszégyenítő ügyességgel óvatosan  felfeszítettem egy vonalzó és egy olló segítségével. Fogalmam sincs, hogy sikerült, de a deszka elmozdult és be tudtam rejteni alá a füzetet. Utána újra visszacsúsztattam és igyekeztem annyira a padlóhoz nyomni, amennyire csak lehet. Elégedetten néztem a "művemet". Ugyan úgy nézett ki, mint előtte.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve lementem anyához és megbeszéltem vele, hogy legközelebb egyedül elmegyek a ruháért. Elsőnek kicsit meglepődött, de aztán mintha örült volna annak, hogy ilyen könnyen hajlandó vagyok együttműködni vele.
- Látod, okos lány vagy, megértetted, hogy ha együttműködsz te is jól jársz - mondta mosolyogva és megsimogatta a fejemet. Az nem volt teljesen tiszta, hogy miért járok jól, de nem ellenkeztem és az okos kislányt sem javítottam ki rafináltra.