"Olyan sokat olvastam arról, hogy milyen veszélyes a dohányzás, hogy megrémültem, és abbahagytam az olvasást."
Dick Gregory
*
- Nem mondták még neked, hogy a dohányzás árt a szépségednek?
Meglepetten fordultam hátra.
Egy helyes, barna hajú fiú - vagy már talán inkább férfi - nézett rám kaján, de mégis kedves vigyorral.
- És szinte lehetetlen róla leszokni. Mondjuk nekem már sokszor sikerült - tette hozzá nevetve és ő is elővett egy szálat, majd tüzet kért.
- És a te szépségedre nem kell vigyázni? - kérdeztem vissza, de rögtön meg is bántam, ő pedig csak nevetett.
- Lassan inkább a tüdőm miatt aggódnék. Tegnap is nehezebben ment a futás, és nem csak az izomláz miatt - komorodott el. - Nem ironikus? Tudom, hogy nem jó, mégse bírom letenni végleg. Talán mert... nem is tudom...
- Megnyugtat?
- Igen.
Egy darabig szótlanul ültünk egymás mellett.
- Nekem ilyen pótcselevkés inkább, amikor valamivel le akarom foglalni magam, de már elegem van a tanulásból, edzésből és bármiből, amivel a rendes emberek elütik az idejüket - mondtam halkan, ő meg megértően mosolygott.
- Én még gimiben szoktam rá. Mindig az idősebb srácokkal akartam lógni, és aztán, amikor végre befogadtak - persze csak miután megnyertem egy meccset - elmentünk egy házibuliba. Vicces, hogy akkor az mennyit jelentett. Azt hittem, életem legjobb estéje. A haveromat, Ian-t is elhívtam magammal és nagyon izgultunk. Visszatekintve nem volt valami nagy dolog, akkor lettünk elsőnek igazán részegek és akkor kezdtünk el cigizni is. A berúgást nem bánom, utólag csak nagyokat nevettünk azon, hogy akkor miket csináltunk : felbátorodva elhívtuk randira a lányokat, akik akkor tetszettek nekünk, alsógatyában odamentünk ismeretlen emberekhez az izmainkat mutogatni, felelsz vagy merszeztünk és persze nem maradt el a hányás és a másnaposság sem. A következő reggelen, amikor a vécé mellett ébredtem, valami hatalmas bűzben kicsit bántam, az előző estét, de azóta voltak durvábbak is - nevette el magát.
- A cigizés meg inkább egy jelképpé vált, hogy mi is a végzősökhöz tartozunk, 10.-es létünkre. Nemrég összefutottam az egyikőjükkel. Rossz volt ránézni : teljesen elhízott, elsárgultak a fogai és bűzlik. Azóta elhatároztam, hogy nem leszek olyan, de azért hiányoznak azok a bulik.
- Biztos van egy egyensúly. Attól, hogy párszor elmész még nem leszel függő - próbáltam bátorítóan rámosolyogni.
Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
- Igazad van. Majd valahogy összeegyeztetem az egyetemmel. Tényleg - nézett az órájára - már vagy 30 perce beszélünk, de még be se mutatkoztam. Wren vagyok. És te?
