Lie baby - Egy hazug csaj naplója

29. fejezet : Családi vacsora

"Nincs kivételezés - minden percben tiszta lappal indulunk, ugyanúgy kitéve a sors övön aluli ütéseinek, mint a megelőző percben."

Paul Auster

Spencer

Épp szálltam volna ki a kocsiból, amikor anya utánam szólt :

- Spence, elfelejtettem szólni, hogy ma este Melissa és a barátja is jön.

- Mi? Nem úgy volt, hogy nem érnek rá? - döbbentem le teljesen. Nem szerettem a családi vacsorákat. A folytonos kérdezősködés, amit olyankor csináltak így is eléggé zavart, de Melissa nélkül még túl lehetett élni. Amikor ő is ott volt, mindig hozzá hasonlítottak. Anyáék őt tökéletesnek látták és elvárták, hogy én is olyan legyek, mint ő. Néha látszott rajta, hogy élvezi a helyzetet, bármennyire is próbálta leplezni. Mióta egyetemre jár és már nem velünk lakik sokat javult a helyzet. Igaz, így is sokszor hallgattam, hogy milyen ügyes, amiért bejutott és saját lakása van, de így legalább volt egy kis nyugtom. Ennek ellenére szerettem a nővéremet, és szomorú volt belegondolni, hogy ha nem kéne versengenünk, milyen jól kijönnénk.

- Talán nem örülsz neki? - kérdezte anya felvont szemöldökkel.

- De! Csak kicsit meglepődtem, persze ez kellemes meglepetés...

- Na látod! Nagyon jó lesz, hogy végre együtt az egész család. Menj, és vegyél fel gyorsan valami elegánsat. A kocsiban megvárlak.

*

Alig kezdődött el a vacsora - még az ennivalót se rendeltük meg - máris feszengeni kezdtem. Persze, Melissa szokás szerint mosolyogva üdvözölt és máris elkezdte mesélni, hogy milyen jó, hogy végre van saját lakása és mennyire tetszik neki az egyetem. Egy darabig igyekeztem figyelni, de aztán elkalandoztam és még a vázában levő virágok és a tapéta is jobban érdekelt. Épp a függöny ráncait tanulmányoztam, amikor észrevettem, hogy csak négyen ülünk az ötfős asztalnál. 

- Anya, nem úgy volt, hogy Melissa barátja is jön? 

Egy pillanatra a nővérem arcára fagyott a mosoly.

- De, Wren is jön, csak biztos továbbtartják az előadást az egyetemen és...

Bólintottam és újra az étlapra néztem. Végül sóhajtottam egyet, elnézést kértem és kijelentettem, hogy elmegyek mosdóba. Igazából csak rá akartam gyújtani, hogy egy kicsit megnyugodjak. Nem cigizek gyakran, sőt, már majdnem leszoktam, de most nagyon jól esne. Anyáék nem tudnak róla, hogy dohányzom, ezért az étteremtől egy picit arrébb sétáltam. Már szinte az egész táskámat átkutattam, mire megtaláltam a gyújtómat. 

- Nem mondták még neked, hogy a dohányzás árt a szépségednek? 

Meglepetten fordultam hátra.