Az este egész nyugodtan - és itt direkt nem azt mondom, hogy hétköznapian - alakult. Mire hazaértünk, Ms Marin és Kristy már rég pizsamában voltak. A tévében valami csajos film ment, ők pedig pakolással az arcukon és popcornnal teli tálakkal az ölükben, egymáshoz bújva nézték. Olyan aranyos látvány volt, hogy Hannával egy darabig szóhoz se jutottunk. Végül Ms Marin észrevette, hogy megjöttünk és szólt, hogy csináltak nekünk melegszendvicseket és salátát is, amit már felvittek Hanna szobájába. Pár szóban elmeséltük neki, hogy milyen volt a tánc - a találkozásról Noel-lel egy szót sem szóltunk - és megköszöntük az ennivalót, de a húgom pisszegni kezdett és folyton bökdöste Ms Marint, hogy forduljon vissza hozzá.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Az asztalon tényleg ott voltak a szendvicsek, gyönyörűen tálalva.
- Nem is emlékszem, hogy anyával és Kristy-vel mikor csináltunk utoljára bármi ehhez hasonlót. Vagy igazából bármi ilyesmit.
Hirtelen nagyon hálás lettem Hanna anyukájának, amiért nem csak megengedi, hogy náluk maradjunk, hanem gondoskodik is rólunk.
- Tudod - mondta Hanna pár falat után - hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy kicsit se voltam vagy vagyok féltékeny Kristy-re. Anya annyira szereti, ilyen rövid idő után. Ezért az elején kicsit frusztrált voltam, de belegondolva engem is nagyon szeret, csak néha vagy ő mutatja ki rosszul, vagy én nem tudom elfogadni. Tudom, hogy mostanában neki is vannak nehéz napjai és jó látni, hogy este nem a számlákat intézi és ügyfelekkel beszél, hanem kikapcsol kicsit, és ha neki ehhez az kell, hogy a húgoddal nézzen filmet, akkor legyen. Örülök neki.
Majd kis gondolkodás szünet után hozzátette :
- De azért ne fogadjuk örökbe. Annyira önzetlen még nem vagyok.
