A plázában kellemesen meglepődtem : nem pörögtem Shay-en és teljesen Hannára tudtam koncentrálni. Sőt, egész nyugodt voltam.
Amikor kiléptünk az ajtón, Hanna még mindig a filmről áradozott én pedig mosolyogva hallgattam. A langyos éjszakai szellő lágyan simogatta az arcomat.
- És úúúr istenn, Tom Holland olyan helyes! És még aranyos is! Miért nincsenek ilyen fiúk a való életben?
- Vannak - feleltem kis gondolkodás után. - Csak meg kell találni őket.
Végül egy öleléssel elbúcsúztunk és megbeszéltük, hogy legközelebb is csinálunk ilyet. Ahogy a park felé vettem az irányt, egy kicsit mégis elkezdtem izgulni. Végül, amikor már csak pár saroknyira voltam teljesen elfogott az aggodalom. Haza akartam menni. Nem akartam Shay-jel találkozni, túl soknak éreztem ezt.
" Gyerünk, meg kell csinálnod!" biztattam magam. Ez a pillanat azon kevesek közé tartozott, amikor az önbizalmam egy kicsit - egy kicsit nagyon - megingott. Ilyenkor szükségem volt valakire, aki meggyőz, hogy képes vagyok rá. Ez általában Shay vagy Colin. Shay, aki ezt jobb, ha nem tudja és Colin - akiben bármennyire is bízom - szintén jobb, ha kimarad ebből. Csak egy ember maradt, akihez fordulhatok... Josh.
Shay
Többször is átöltöztem, mielőtt elindultam volna. Persze ezt magamnak se vallottam be, mert butaságnak tartottam. Ali szinte minden nap látott és rengetegszer nem éppen topmodell formában. A nagy ruhaválogatásban végül úgy voltam vele, hogy mindegy. Csak egy egyszerű pólót kaptam fel, és elindultam.
Öt perccel később azonban visszafordultam és átvettem a 'random' pólót egy szebb, spagetti pántosra és a sminkemet is megigazítottam egy kicsit. A levelet kivettem a borítékból és még egyszer átolvastam, majd a zsebre vágtam.
A póló jó választásnak bizonyult, mert ahogy közeledtem a parkhoz, úgy lett egyre melegebb. Legalábbis én így éreztem. Sose voltam ennyire izgatott. Végig azon gondolkodtam, hogy vajon Alison hogy értette a csók emojit az üzenete végén.
Alsion
- Szia! Zavarlak...? - Josh hallgatott egy ideig, mielőtt válaszolt volna. A háttérzaj halkulni kezdett, majd teljesen abbamaradt, amikor megszólalt.
- Hmmm... Csak egy picit - szinte éreztem, hogy mosolyog.
- De mindig megtisztelő, amikor felhívsz. Miben segíthetek?
- Most fogok találkozni Shay-jel és... - nem tudtam befejezni. Én se tudtam, hogy pontosan mit érzek. Találkozni egy fiúval gyerekjáték, de ilyen jelleggel Shay-jel...
- Kicsit megingott az önbizalmad? - fejezte be. - Teljesen normális, hidd el. Én is furcsán érezném magam, ha Dave vagy esetleg Noel szerelmet vallana nekem. Dave-től legalább ötoldalas, istenítő költeményt várok el a hajam csillogásáról. Noel-lel szemben nincsenek túlzott elvárásaim.
Noel szellemi képességeinek elemzésétől kicsit jobb kedvre derültem - főleg a Hannás eset fényében.
- Talán egy picit zavarba jönnék, de neked menni fog, hidd el. A bálon is remekül viselkedtél, pedig az egy teljesen váratlan alkalom volt. És ne mondd nekem azt, hogy ez más, mert itt Shay-ről van szó! Így is meg tudod csinálni.
- És ha megbántom? - ettől féltem a legjobban.
- Az érzéseiért nem vagy felelős. Persze, próbáld meg a lehető legkedvesebben mondani, de csak ennyit tehetsz.Ne haragudj, de mennem kell. Szólj, miután sikerrel jártál.
Ezzel lerakta. Nagyon jól esett, amit mondott és ha ugyan nem is emelte az egekbe, de tudtam, hogy megcsinálom. Csak megmondom Shay-nek, hogy barátilag - de így is nagyon - szeretem, elfogadom és támogatom. Céltudatosan indultam el a parkba. Shay már ott ült a padon. Amikor meglátott, félszegen elmosolyodott. Meg kellett volna hallgatnom, de egyből belekezdtem :
- Figyelj, tudom, hogy mit érzel, mert én... - rájöttem, mit érzel és nagyon szeretlek, de nem kölcsönös. Ezt akartam mondani, de mielőtt befejezhettem volna, megcsókolt.
YOU ARE READING
Lie baby - Egy hazug csaj naplója
Fanfiction"Tulajdonképpen nem is hazudtam. Csak válogattam az igazságok között." - John Green
