"Új ruha? Minek az? Talán más ember leszek benne? Rossz dolog, ha a zsák többet ér a húsnál, ami benne van."
Baruch Spinoza
Felszálltam a plázánál megálló buszra. Egész úton idegesen doboltam a körmeimmel az ablakon. Minél gyorsabban túl akartam lenni ezen. Már a kanyarnál megnyomtam a leszállásjelzőt, és amikor az ajtók kinyíltak, szinte leugrottam a buszról. Nevetést hallottam a hátam mögött.
- Nocsak Ali, hová sietsz ennyire? - kiáltott utánam James, Noel legjobb barátja. Ők is velem együtt szálltak le. A mellette lévő lány, akinek átkarolta a derekát hangosan nevetett. Noel is ott állt, de ez esetben - kivételesen - nem szólt semmit, csak kissé komoran nézett maga elé.
- Szerinted? - kérdeztem vissza. - Mondjuk amekkora barom vagy, nem lepődnék meg azon sem, hogy nem tudsz olvasni.
Erre a szőke csajnak a torkára fagyott a nevetés és olyan "most mi legyen?" tekintettel nézett a dühös James-re. James meg ökölbe szorított kézzel rám. Aztán már elindult felém, de Noel megfogta a vállánál és mondott neki valamit. Akárhogy is hegyeztem a fülemet, nem hallottam. Pedig majd' megölt a kíváncsiság. Végül leengedte a kezét de továbbra is dühösen bámult rám. Noel pedig egy - tiszteletteljes? - biccentést küldött felém. Vettem a célzást és továbbmentem.
Ludmilla boltja a kora délutáni órákban még szinte üres volt. Sőt, teljesen annak tűnt.
" Neki itt kell lennie valahol! " gondoltam magamban. Mintha csak erre várt volna, felbukkant a egyik próbafülkéből.
- Borzalmas! Csak úgy leveszik a ruhákat és itt hagyják őket a fülkékben! Véletlenül se teszik ki őket a fogasra a fülke előtt! - füstölgött magában, majd amikor meglátott, hozzátette : Ezt elrendezem és jövök! Addig nézz csak körül!
Elkezdtem körbejárni a boltot. Minden ruhát figyelmesen megnéztem. A legfőbb szempont az volt, hogy mi menne jól a maszkhoz. Végül megtaláltam. A sarokban volt egy próbababa, rajta egy piros ruhával. Amint megláttam tudtam, hogy ez lesz a tökéletes ruha.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
- Látom, megtaláltad - mondta mosolyogva Ludmilla. Észre se vettem, hogy végig figyelt.
Miután fizettem becsomagolta a ruhát és betette egy másik dobozzal együtt egy zacskóba.
- A hozzá illő cipő. Ajándékba. Érezd jól magad!
Lehet, hogy rosszul ítéltem meg elsőnek. Sokkal, de sokkal kedvesebb annál, mint gondoltam.
