Másnap reggel szinte azt vártam, hogy Anya üljön az ágyam mellett, valami magyarázattal. Vagy legalább reggelivel. Ehelyett a 2. ébresztőmre ébredtem. Morogva kinyomtam. Végül a harmadikra - újabb 10 perc múlva - kimásztam az ágyamból.
- Jó reggelt! - mondtam álmosan, miközben lementem a konyhába. Senki sem válaszolt. Körülnéztem. Az egész ház üres volt. Máskor talán megijedtem volna, hiszen a legtöbb horror így kezdődik, de most csak egyszerűen dühös voltam Anyára, amiért csak így itt hagyott a tegnap történtek után.
Csináltam magamnak reggelit és duzzogva letelepedtem vele a kanapéra. Megnéztem az időt : 8 óra volt. Péntek van, tehát dupla tesivel kezdünk. Úgy döntöttem, hogy a tegnapiak fényében ezt a napot igazán leigazolhatom magamnak Anya nevében. Mosolyogva gondoltam erre, mivel mindig is szerettem olyankor itthon maradni, amikor iskola volt; bár szerintem ezzel mindenki így van. Elkezdtem eltervezni, hogy majd mit csinálok - vagyis inkább mit nem - amikor eszembe jutott, hogy beszélnem kell Josh-sal, ha akarok jutni valamire. Egy ideig mérlegeltem, majd nyert a kíváncsiság. Eldöntöttem, hogy csak tesire nem megyek be.
Egy párt részt megnéztem a kedvenc sorozatomból és olvastam kicsit, utána elindultam egy igazolással a zsebemben.
Elmentem a tornatermekhez, hogy leadjam az igazolást, amikor mintha sírást hallottam volna. Hanna, az osztálytársam volt az. Meglátta, hogy észrevettem és gyorsan berohant a lányvécébe. Utána mentem. Bekopogtattam abba a fülkébe, ahonnan a zokogása jött.
- Hanna...
- Menj el!
- Mi a baj?
- Semmi!
- Nem úgy hallom... - egy picit elhallgatott.
- Mondd el - biztattam.
- Úgyse értenéd meg. Neked könnyű - mondta végül halkan - Te nem vagy...olyan dagi.
- Ó... - megértettem miért szomorú. Hanna bár szép volt, bár nem volt túl vékony, de szerintem ez egyáltalán nem tette kevésbé széppé. Inkább az rontott az összképen, hogy látványosan rosszul érezte magát a bőrében.
- Tessék, nevess csak! Mondom, hogy nem érted meg. Neked tökéletes alakod van... - Ez egy picit jól esett, de nem tudtam erre gondolni, amikor ő olyan rosszul érezte magát.
- Nem nevetlek ki és megértem. Régebben elég duci voltam - mondtam mosolyogva. Ez csak félig volt igaz, mert alig volt rajtam 2 kilóval több, de meg akartam vigasztalni.
- Tényleg? - meglepettnek hangzott. - Akkor most hogyhogy ilyen vékony vagy?
- Csak egészségesebben eszem és többet mozgok.
- Igen...nagyon jó vagy tesiből - mondta és újra sírni kezdett. - Téged sose nevetnek ki.
Kezdett összeállni a kép.
- Valaki...kinevetett tesin? - kérdeztem. Kis idő után válaszolt csak.
- Igen. Noel és a barátai. Kötelet másztam... vagyis próbáltam. - Hirtelen nagyon dühös lettem Noelre. Hannának a tesi így is kész kínszenvedés volt, de ha még ki is nevetik?
- Figyelj. Kitalálunk valamit - benyitottam hozzá, erre szorosan megölelt.
- Köszi - suttogta.
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
