Lie baby - Egy hazug csaj naplója

28. fejezet : Ismerős?

Kíváncsian néztünk össze.

- Persze - feleltem. Jason szélesen rám mosolygott.

- Figyeltem, ahogy táncolsz, és az valami elképesztő volt! Nagyon szépek és kifinomultak a mozdulataid és látszik rajtad, hogy örömmel csinálod. Hamarosan lesz majd egy verseny, és szeretném - de persze nem kötelező - ha indulnátok rajta. - Mondta és mindkettőnknek adott egy jelentkezési lapot. 

- Nagyon szívesen mennék, de még átgondolom, hogy ráérek -e. - Alig bírtam visszatartani a mosolyomat. Egyáltalán nem számítottam erre,de nagyon megörültem neki. Végre volt egy lehetőségem! 

- Oké, megértem - bólintott Jason, és gyorsan ráírta a számát a lapomra. - Hívj ha átgondoltad!

- Azért remélem, hogy ha egyedül is, de legalább te jönnél. Persze, kicsit több felkészítésre lenne szükség, de valahogy csak megoldnánk - fordult Hanna felé és neki is megadta a számát.

Még egy utolsó mosollyal elköszönt tőlünk mi meg elindultunk visszaöltözni.

- Úristen! Hallottad mit mondott? Mehetnék...mehetnénk versenyre! - zökkentett ki a bambulásomból Hanna. Magamban mosolyogtam a lelkesedésén de a megtorpanása nem kerülte el a figyelmemet, ahogy az övét sem.

- Tudod... - kezdte. - Nem biztos, hogy a szüleid engednék, hogy részt vegyél. Hazudhatnánk nekik, de mégis. Gondolom valami városi dolog és izé...mi van ha éppen arra járnak? Mondjuk nem hinném, hogy pont ilyen helyekre mennének, de érted... Meg ugye időbe telne felkészülni és...

- Hanna...Ne kertelj! Mond meg őszintén! - szóltam rá.

Láttam rajta, hogy elbizonytalanodik és többször is átgondolja, hogy elmondja -e, ami eszébe jutott.

- Nagyon jól táncolsz. Tényleg. És lehet, hülyén fog hangzani, de ez a baj.

- Ezt hogy érted?

- Ugye Jason felkészítene minket, de mi van ha látná, hogy te jobb vagy, mint én? Szerinted akkor is ugyanúgy állna hozzánk? Én nem hinném - mondta szomorúan.

- És olyan, mintha engem csak illemből hívott volna, hogy ne legyen kínos, amiért csak neked szól, de lehet én gondolom túl - tette hozzá és leült az öltözőszekrény mellé.

- Nem kéne ennyire túlreagálnom, csak ahj - mormogta.

Visszadobtam a táskámat a szekrényembe, leültem mellé és magamhoz húztam.

- Tényleg nem kéne ennyit gondolkodnod ezen - kezdtem bele. 

- Ha tényleg csak engem küldene, akkor meg tudott volna keresni úgy is, hogy te nem vagy ott. Ne vedd sértésnek, de jobban táncolok, és tudod miért? Rengeteget gyakoroltam. Biztos vagyok benne, hogy ő is tudja ezt, és ezért össze se hasonlítana minket, de benned is láthat valamit, ha már felajánlotta, hogy segít. Úgyhogy ne aggódj. Nem veszed észre, de jobb vagy, mint gondolnád.

Hanna átgondolta a szavaimat, majd hozzám bújt.

***

- Mond csak, Spencer, hogy is hívták a szőke hajú lányt? 

- Melyikőjüket anyu, mindkettőjüknek szőke haja van - kérdezett vissza unottan Spencer miközben az utat bámulta.

- Aki olyan ügyesen táncol.

- Alison?

- Igen, ő az! Érdekes...

- Miért? 

- Semmi, semmi, csak mintha láttam volna már valahol...